Kiszivárgott az is, hogy a két fél között a közelmúltban titkos tárgyalások zajlottak le.
Kacav tegnap az állami rádiónak nyilatkozva maga jelentette be Aszad meghívását. Hozzátette: komoly tárgyalásokra gondol. Egyúttal jelezte, hogy Izrael nem fogad el előfeltételeket a tárgyalásokhoz.
Kacav mindazonáltal megismételte azokat a vádakat, amelyek szerint Szíria segíti, hogy iráni fegyverek jussanak el a libanoni síita Hezbollah szervezethez, amely pedig rajta van a terrorszervezetek Egyesült Államok által összeállított listáján. Előző nap Saron kormányfő is azt fejtegette, hogy Szíria még a béketárgyalások felújításáról beszélve is támogatja a libanoni szervezetet, amely Izrael-ellenes tevékenységet folytat Libanonban.
*
Izraeli katonai források korábbi közlése szerint azok a szíriai repülőgépek, amelyek nemrégiben segélyszállítmánnyal repültek a földrengéssel sújtott Iránba, a Hezbollahnak szánt fegyverekkel tértek vissza onnan. Irán visszautasította ezeket az állításokat. Izrael és Szíria 2000-ben közel állt egy békemegállapodáshoz, amelyben Izrael lemondott volna az általa 1967-ben elfoglalt Golán-fennsík jelentős részéről, de egyezség végül nem született. Aszad azóta is többször kezdeményezte a tárgyalások felújítását, de az izraeli vezetés mindeddig megosztott volt a kérdésben. A múlt héten elterjedtek hírek Izrael és Líbia titkos kapcsolatfelvételéről is.
A találkozó megvalósulásának esélyeit egyelőre csekélynek tartják a két országban. Az izraeli rádió tegnapi beszámolója szerint Aszad nem fog ellátogatni Jeruzsálembe, s Damaszkuszban a rádió szerint „izraeli propagandafogásnak” minősítették a lépést. Hasonlóképp vélekedett Buthaina Sában, Szíria bevándorlási minisztere is, aki a BBC-nek adott nyilatkozatában azt mondta, „teljesen nyilvánvaló”, hogy Aszad Damaszkuszban fog maradni. Móse Kacav a rádiónak elmondta, szerinte nyilvánvaló, hogy Aszad komoly problémákkal küzd, s indítékai nem tiszták, ám úgy vélte, komolyan meg kell vizsgálni a kapcsolatfelvétel lehetőségét.
Ugyanakkor az amerikai védelmi miniszter egy befolyásos tanácsadója szerint komoly, „nagy problémák” terhelik az amerikai–szíriai kapcsolatokat. Richard Perle azzal vádolta Szíriát, hogy megkönnyíti a terroristáknak az Irakba való bejutást, az iraki nép tulajdonába tartozó pénzeket őrizget és vegyi fegyvereket állít elő. Hozzátette: Damaszkusz abban reménykedik, hogy így eltéríti Washingtont a szíriai politika valódi megváltoztatásától.
***
Esélytelen tárgyalás
Áttörésről beszél a világsajtó Móse Kacav izraeli elnök meghívója kapcsán, pedig korántsem történt politikai földindulás a Közel-Keleten. Basár el-Aszad, Szíria elnöke szinte bizonyosan nem lesz hajlandó Jeruzsálembe utazni, hogy az előfeltételek nélküli béketárgyalá-sokkal bizonyítsa a terrorizmus elleni eltökéltségét. Bár több oldalról szorongatják, Szíria talán még mindig elég erős ország katonai és politikai téren egyaránt, hogy ne lehessen vele „kampányolni”.
Kacav kijelentése ugyanis kampányfogás. Izrael sajátos diplomáciai körútba kezdett néhány héttel ezelőtt, s különböző arab országokkal vette fel nem hivatalosan a kapcsolatot. A célja mindennek a megegyezés, a sokat hangoztatott közel-keleti béke, legalábbis hivatalosan. Ha azonban kútba esik mind a szíriai, mind a libanoni, mind a líbiai kapcsolatfelvétel, Tel-Aviv vélhetően nem fog a kardjába dőlni. Sokkal inkább felteszi a kezét, s az arab államok komromisszumképtelen, dühtől elvakult diplomáciáját fogja kárhoztatni, s közben el tud ejteni egy-két szót a terrorizmus elleni küzdelem szükségességéről, amelyben nem partnerek az említett országok. Ariel Saron is ahhoz kötötte a tárgyalásokat Szíriával, hogy az mondjon le a terrorizmus támogatásáról. Ez ugyanis kiválóan cseng az egész nyugati világ s az Egyesült Államok fülében, Szíria pedig nem tud ellene védekezni.
Egy izraeli parlamenti képviselő azonban átlátott a szitán, s azt mondta Saronnak: Harminc évvel ezelőtt egy kormányfő, Menáhem Begin békét akart kötni Egyiptommal. Ezért arra kérte Mohamed Anvar Szadat egyiptomi elnököt, minden megkötés nélkül jöjjön Izraelbe, s kezdjenek tárgyalásokat. Annak a beszélgetéssorozatnak békeszerződés lett a vége. Bár a hasonlat sántít, jól jelzi, hogy az akkor meglevő megegyezési szándéknak híján van mindkét oldal. Izrael végtelenül meg van elégedve amerikai szövetségese támogatásával, amelyet egy-egy, a nagyvilág számára tett békülékeny gesztussal tesz mások számára is vonzóvá, ugyanakkor lelkiismeret-furdalás nélkül építi a falat Ciszjordánia nyugati felén, nyomja el a palesztinokat azok földjén, s tartja fenn demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető rendszerét.
Ha a demokratikus vívmányokat tekintjük, persze Szíria sem különb. Annyi azonban bizonyos, hogy Damaszkusz nem stratégiai szövetségese a világ egyetlen szuperhatalmának, nem nevezi magát a demokrácia védelmezőjének, s nincs olyan kisebbsége, amelynek kárára terjeszkedne. A tárgyalási készség azonban számára is csak a Golán-fennsík témájáig terjed, a békeszerződés túl távoli cél. Egy-egy kis tárgyalás talán elvezethet a mindkét oldalon áhított békéig, ám a kampányízű meghívásokkal inkább elvesztegetik a megmaradt bizalommorzsákat is.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
