Két sebesség

Hetek óta másról sem hallani, mint hogy kétsebességűvé válhat az Európai Unió, ha nem sikerül a leendő közösségi alkotmány meghozatala kapcsán kirobbant politikai válságot felszámolni. (Az új alaptörvény elfogadásának persze óriási a tétje: ezen áll vagy bukik az EU mostaninál is mélyebb bővítése.) A kettészakadás egyébként azt jelentheti, hogy a közösségen belül is lesznek fejlett és haladó tagállamok, illetve olyanok, amelyek a margóra kerülnek.
Aggódnak is a kormánypárti politikusok, különösen Kovács László a kétsebességű EU miatt. Ez azonban csak fikció. Berlin, Párizs, Róma és Madrid valahogy majdcsak napirendre tér a kérdés felett Brüsszelben. Viszont – mindenfajta képzelgés nélkül – itt van nekünk a magyar valóság. A legfrissebb felmérések szerint a Medgyessy-kormány másfél esztendeje alatt ugyanis újratermelődtek a regionális különbségek. Hogy mindenki értse: a győriek átlagosan nettó 50 ezer forinttal keresnek többet, mint a nyíregyháziak. A nyugati város lakói mellesleg átlagosan három esztendővel élnek többet, mint azok, akik Kelet-Magyarországra születtek. A KSH jelentése szerint Győr-Moson-Sopron, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jövedelmi szintje között négyszeres a különbség. Miközben Fejér és Vas lassan a budapesti átlag háromnegyedét produkálja a gazdasági kibocsátás vonatkozásában, addig Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye nem tud kikecmeregni a nincstelenségből, az elképesztő lemaradásból. Ha pedig a GDP, azaz a bruttó nemzeti termék viszonylatában rangsoroljuk a térségeket, akkor a gond óriási: az országos átlagot elérni, illetve azt meghaladni Budapest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Vas, Veszprém, Zala, Komárom-Esztergom és Csongrád képes. Ám tizenkét megye – Tolna, Pest, Baranya, Heves, Hajdú-Bihar, Somogy, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg – nem éri el az országos átlagot. Mi ez, ha nem a kétsebességű Magyarország? Ahol is a magyar gazdaság produktumának zömét három nagy központ – Budapest, Győr és Székesfehérvár – termeli. S mint tudjuk, a gazdaság és a településfejlődés egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Hazánkban tehát olyan struktúra merevedett meg, amely nemcsak az uniós normáktól áll távol, hanem – micsoda paradoxon – még az átlagos magyar fejlettségi szintet sem éri el; a 19 megyéből 12 képtelen az országos mutatót elérni.
Így fordulhat elő, hogy miközben hazánk egyik fele Bécsbe jár vásárolni, Nyugat-Európa tengerpartjain tölti a nyarat, továbbá az Alpok felkapott pontjain síel, addig a Dunától keletre fekvő országrész kezdi feleslegesnek érezni magát. Ha az ember Győrött jár, jól szituált hölgyekkel, urakkal találkozik a belvárosban, míg Nyíregyházán első pillantásra sajnos több az agyoncsigázott, nejlonszatyrot és borosflakont cipelő, cserzett arcú ember. Az a fajta vagyonos réteg tehát, amelyről szociológiai felmérések készültek, pusztán az ország egynegyedében létezik, míg a fiatal bankárokból, brókerekből és vállalkozókból álló yuppie-réteg talán csak a fővárosban.
A Medgyessy-kormány alatt újratermelődtek a térségi különbségek, pedig a koalíciós pártok annak mérséklését ígérték.
Ha hihetünk az EU arany háromszög projektjének, amely a nyugati határszél további fejlesztését jelenti, az eltérések még inkább kiéleződnek. Az egészben persze az a döbbenetes, hogy a hatalmon lévő koalíciós pártok politikusai a kétsebességű Európai Unió víziójával, azon belül is Madrid, Róma, Berlin és Párizs sorsával igyekeznek törődni. Holott – többek között – Nyíregyházával, Miskolccal és Békéscsabával kellene.