A Nagycsaládosok Országos Egyesületét (NOE) Közép-Európa legnagyobb családszervezeteként tartják számon. Az elmúlt tizenöt évben a hazai civil szervezetek nehézségei és mellőzöttsége közepette is képes volt komoly társadalmi elismerésre és a mindenkori hatalomtól való függetlenségre szert tenni. A NOE jelentőségét mutatja, hogy Magyarországon több mint húszezer családot tart össze. Összefogásuk ereje immár a Kárpát-medencében is érződik, kapcsolataik nemzetközi szintűek. Megjegyzendő, hogy a mindössze hat fizetett alkalmazottal, professzionális szinten működő civil szervezet költségvetését a közelmúltban jelentősen megkurtították.
Lapunk szinte a kezdetektől kíséri figyelemmel az egyesület útját. Mintha csak tegnap történt volna, hogy Benkő Ágota mérnök-szociológus, ötgyermekes családanya belépett a szerkesztőségbe. A terveikről, azokról az országot és embert megtartó értékekről beszélt nekem, amelyeket óvni szeretnének. Az alapító tagok egyike volt, majd hosszú ideig az egyesület elnöke. Már akkor, a rendszerváltozás kezdetén érezhető volt: a NOE által olyan közösség formálódik, amelyben hosszú távra, generációkban gondolkodnak. Nemcsak a nagyobb létszámú családoknak az átlagostól eltérő gondjain igyekeznek segíteni, magát a családot, a nemzet megmaradását védik. Az alakulás óta eltelt másfél évtizedben az is kiderült róluk, hogy moráljukat, elveiket, munkamódszereiket nem befolyásolták a kormányváltozások. Tartották magukat ahhoz, hogy csak akkor szólalnak meg, amikor nagyon szükséges, és csak abban nyilvánítanak véleményt, ami az ő dolguk. Tagjaik között és a vezetőségben számosan képviseltetik magukat magasan képzett szakemberek, akiknek érveit nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról.
Tragikus élethelyzetek
Az egyesület elnökhelyettese, Cser Károlyné és Dombai László, az egyesület építési tanácsadója mögött több évtizedes építészmérnöki gyakorlat áll. Tapasztalataikra és javaslataikra számos döntéshozó fórumon igényt tartanak. Sajnos, az ellenkezőjére is akad példa.
– A hazai lakáshelyzetet érintő minden intézkedés rendkívüli mértékben összefügg az ország népesedési helyzetével – mondja Dombai Lászlóné. – Vészesen közeledik az az idő, amikor a magyar lakosság száma tízmillió alá csökken. Ez lesz az a lélektani határ, amikor kitör a pánik, és elkezdődik majd az egymásra mutogatás, hogy ezért kit milyen mulasztás és felelősség terhel. Ezért kiemelt fontosságú a családalapítás támogatása, hiszen alapvető kérdés, hogy miként vállaljanak gyermeket azok a fiatalok, akiknek nincsen fedél a fejük felett.
Dombai Lászlóné segítségkérő levelekről és kétségbeesett telefonhívásokról számol be az ország minden pontjáról. Nem egy esetben síró családok telefonálnak, hogy a családfenntartó megrokkant, se pénzük, se otthonuk.
– Tragikus élethelyzetekkel szembesülünk. Tisztességes életvitelű, jóravaló emberekről van szó, akiknek a helyzetéről a helyi önkormányzatnál tudnak is. Főképp vidéki, kis településekre jellemző, hogy amikor megkeressük a helyi vezetőket, szabadkoznak: egyszerűen nincs anyagi fedezetük szociális lakásra. Ahol az önkormányzat kicsit tehetősebb, ott rendszerint sikerül legalább átmeneti elhelyezést nyújtani a bajba került családoknak. Egyre szélesedik az a réteg, ahol az egy kereset és a gyerekek után járó támogatás nem teszi lehetővé, hogy elfogadható lakást béreljenek. A szervezet decemberi hírlevelében például egy vidéken élő, öt gyermekét egyedül nevelő édesapa ír arról: a házuk leégett, s egy rossz állapotú vályogházat is elfogadnának, hogy együtt maradhassanak.
A kérdésemre, mi tette szükségessé, hogy az egyesületnek külön építési tanácsadója legyen, a sok indok közül csak a legfontosabbakat emelik ki a NOE szakértői:
– Ha valaki olyan szerencsés, hogy építkezésbe foghat, vagy éppen annak kellős közepében van, nem is tudja, milyen egzisztenciális veszélyeknek van kitéve. Többek között azért, mert nem ismeri a jogi nyelvezetet, a paragrafusok rá vonatkozó tartalmát. Az elmúlt években döbbenten tapasztaltuk, hogy e tekintetben is iszonyúan magukra hagyatottak az emberek. Ezért nagyon fontos, hogy problémáikra időben kapjanak korrekt műszaki és jogi választ. Vidéken, ahol merészebben belevágnak egy építkezésbe, mert bíznak a fizikai erejükben vagy a rokonok segítségében – a leginkább kiszolgáltatottak. Igyekeznek mindenen spórolni, így nem mindig a megfelelő garanciákkal rendelkező kivitelezőt fogadják fel. Számos hozzánk forduló család nincs tisztában azzal sem, hogy pusztán a gyerekek után járó szociálpolitikai kedvezményből nem lehet egy házat felépíteni. Gyanútlanok abban is, hogy sokszor előre, elismervény nélkül fizetnek a vállalkozóknak. Így olykor az is megtörtént, hogy a mesterek az alapozás és a falak felhúzása után eltűntek. Mivel a család a félig kész házat nem tudja befejezni, vissza kell fizetnie a banknak az esetenként többmilliós szociálpolitikai támogatást.
A NOE jogi és építési segítőszolgálatának munkatársai több, a fenti helyzethez hasonló esetet ismernek. Sajnos olykor későn szereznek tudomást arról, hogy nagy a baj. Előfordult, hogy nem kötöttek szerződést, a megrendelő család nem tudta: határidőt kell kikötni, különben olyannyira elhúzódnak a munkálatok, hogy anyagilag, idegileg belerokkannak. Máskor a jogerős építési engedély kézhezvétele előtt kezdik el az építkezést, mert kicsi gyerekekkel nem akarnak még egy telet a fűtetlen, komfort nélküli otthonukban eltölteni. Ez milliós nagyságrendű büntetést vonhat maga után.
A szegénység határán
Az igazság az, hogy az új lakás vagy ház építése már a lakástámogatási megszorítások előtti időszakban is merész álom volt. A NOE szakértőinek számítása szerint egy többgyermekes családnak minimum tíz-tizenöt millió forint tőkére vagy ennek megfelelő biztosítékra volt szüksége ahhoz, hogy szerény, ám a család létszámának megfelelő otthont teremtsenek. Bár a lakásépítést könnyítő, a gyermekek száma után igénybe vehető szociálpolitikai kedvezmény az utóbbi években emelkedett, de míg eredetileg az építési költségnek átlag ötven százalékát fedezte, az irreálisan magas árak mellett ma csupán a költségek maximum húsz százalékát teszi ki. A nagycsaládosok egyesülete több ízben szóvá tette azt az igazságtalanságot, hogy a népesebb családokban a támogatás az első négy gyermek után jelentősen csökken.
– Ennek a hátrányos megkülönböztetésnek olyan üzenete van, mintha a többedik gyermek már nem lenne „kívánatos”. Sajnos az öt-hat gyerekes családok amúgy is ritkán tudják egy építkezés terheit vállalni. Rajtuk leginkább az segítene, ha a szociálpolitikai támogatást használt vidéki ház megvételére is lehetne fordítani, de erre jelenleg nincs lehetőség. Főképp olyan tájakon adódik erre esély, ahol a munka lehetőségek hiánya miatt az ingatlanárak az átlagosnál jóval alacsonyabbak. Ám ezzel a „megoldással” csupán az egyik égető gondon enyhítettek. A nagyobb városokból való kiköltözéssel ugyanis újabb egzisztenciális nehézségekkel számolhatnak. Nincs munkahely, újabb megterhelés az utazási költség, a gyermekek megfelelő iskoláztatása – mondja Cser Károlyné.
Ma Magyarországon a három- és többgyermekes családok száma megközelítően kétszázezer. Ez a háztartások számának töredéke (3,6 százalék), de ezekben a családokban nevelkedik a gyermekek harminc százaléka!
A NOE felkérésére Tóth Ildikó szociológus és Pauka Tibor orvos jó ideje figyelemmel kíséri a helyzetüket. Kutatómunkájukból kiderül, hogy a nagycsaládosok csaknem negyede él a fővárosban, 46 százalékuk pedig vidéki városokban, míg harminc százalékuk falusi. Országosan megnyugtatónak tűnhet, hogy nagyobb arányban élnek olyan társas, esetleg családi házban, amelyhez kert vagy némi zöld terület tartozik. A fővárosban viszont fele-fele az arány azok között, akik sűrű beépítettségű negyedekben és emberibb léptékű környezetben laknak.
Mindez első hallásra nem is tűnik olyan rossznak – jegyzem meg, ám Cser Károlyné és Dombai Lászlóné figyelmeztet: az adatgyűjtésre az egyesület egy bizonyos rétege válaszolt, tehát nem lehet általánosítani. Mindenesetre a családok hétköznapjait, küszködését, a megkapaszkodás és a szegénység közötti billegést ismerve nincs sok ok az elégedettségre. És egy-egy eset is lehet jelzésértékű. Vannak, akik szülői örökség útján jutottak a jövendő otthonuk alapját képező telekhez vagy öreg házhoz. Évekig tartó, iszonyatos erőfeszítéssel folyt az építkezés, rokonok, kollegák, szomszédok segítségével, többféle hitellel. Gyakori, hogy a pénzhiány, a talpon maradási kényszer miatt nem tudják befejezni az építkezést, vagy nem az épül meg, ami hosszabb távra szolgálta volna őket. Vagy ami még rosszabb, megrokkannak, időközben elvesztik a munkahelyüket. A Központi Statisztikai Hivatal idevágó statisztikája szerint az átlagos családokban már eddig is 35-40 százalékot tett ki a közműdíjak kifizetése. A NOE már több ízben felhívta az illetékes tárcák figyelmét azokra az újabb veszélyekre, amelyeket a költségvetés és a tervezett kormányzati intézkedések e társadalmi réteg számára jelentenek.
– Nyilvánvaló, hogy egy nagyobb létszámú családban az energiafogyasztás többszöröse az átlagnak. Nem azért, mert pazarolnak, hanem mert többet kell mosni, vasalni, főzni, több fürdővíz fogy, nagyobb a hűtőszekrény és ahol kisebbek a gyerekek, nem maradhat hideg a lakás. Elemi szükségletekről van szó, ám most olyan ponthoz érkeztünk, ahol már kérdéses, az energiafogyasztással járó megnövekedett terheket olyan áron bírják-e csak elviselni, hogy a gyermekek más, alapvető szükségleteiről mondanak le. Még az is megtörténhet, hogy vizes, zsúfolt lakásokban, kikapcsolt villany mellett nőnek fel a gyerekek, gyarapítva a már leszakadtak körét – hallom a NOE munkatársaitól.
Miután kiterjedt nemzetközi tájékozottsággal bírnak, évek óta szorgalmazzák, hogy a kormányzat dolgozza ki és vezesse be az európai országokban jól működő szociális közmű- és tarifarendszert. Itt a kedvezményeknél alapvetően két feltételt vesznek figyelembe: a család összjövedelmét és az eltartottak számát. Ezzel szemben nálunk a közelmúltban bejelentett gáz- és villanyáremelés mellé tervezett „kompenzáció” a család létszámát teljesen figyelmen kívül hagyja. A legtöbb népes család fogyasztása az említett okoknál fogva túllépi a kedvezményes tarifa felső határát jelentő háromezer köbméteres vízfelhasználást, amely fölött már az emelt árat kell fizetni. Így a legmagasabb, 12 százalékkal emelt árat kell fizetniük. Ezen csak az „egy főre jutó” fogalom bevezetése segítene.
Többször felhívták a gazdasági tárca figyelmét a már eddig is meglévő gondokra és azok széles körű társadalmi következményeire. A gazdasági tárca azonban ennek a problémának a megoldását a szociálpolitika területére utalta.
Szigorított hitelkonstrukció
– A legutóbbi, lakáshitel-kedvezményeket módosító „csomag” azon elemével egyetértünk, hogy egy időben csak egy lakásra lehessen kedvezményes kamatozású hitelt felvenni. Viszont évek óta szorgalmaztuk a támogatások kiterjesztését a használt lakások megvásárlására is, annak tudatában, hogy a több gyermeket nevelő családok számára reálisabb megoldás egy használt, többszobás otthon, amelyet fel tudnak újítani. Ehhez viszont a most felvehető ötmillió forintban meghatározott maximális hitelkeret a legtöbb esetben nem elég. A szigorított hitelkonstrukció miatti magasabb törlesztőrészlet, a csökkentett adókedvezmény, a növekvő közműdíjak és élelmiszerárak mellett már meghaladja a legtöbb család teherbírását. Persze nemcsak a régi lakások cseréje és feljavítása fékeződik le így, hanem az újak vásárlása, illetve építése is.
Ezért nem lehet elfogadni a költségvetési megtakarításra való hivatkozást – szögezik le a NOE szakértői. Köztudomású, hogy az építőipar a gazdaság legtöbb ágát megmozgató, a GDP növeléséhez hathatósan hozzájáruló termelési ágazat. A jobb lakásba való költözéssel, a felújításokkal, az építkezésekkel járó piaci mozgást, a foglalkoztatottság előnyeit az állami büdzsé is élvezi. A családokat ért hátrányok mellett a megszorítás azt is magával hozhatja, hogy munkanélkülivé válhat az építőiparban dolgozók jelentős része, újabb családokat sodorva magával.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
