Hulladékzöld” az autópályák, elkerülő gyűrűk és más vonalszerű létesítmények mentén, a külterületi beruházások környékén – már amennyire zöldek az ilyen kieső felületek. Éppen úgy keletkeznek, mint mikor egy papírlapot nyirkálunk. Csakhogy a tájnak nincs „papírkosara”… A vonalas infrastruktúra-létesítmények beruházói és a földtulajdonosok pedig általában elspórolják e sajátos tájsebek megelőzését.
– Hazánk összterületének ez a töredéke az országképet alaposan befolyásolja, ezért mielőbb rendbe kell tenni – állapítja meg a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem Tájépítészeti Karán Csemez Attila, a tájtervezési és területfejlesztési tanszék vezetője.
Bár a vizualitás csak az egyik kérdés, érdemes eljátszani a gondolattal, mekkora lehet a gépkocsiszélvédőn át szemlélhető látvány értéke. A tájépítész-professzor külföldi példái talán érzékeltetik. Az USA New England-i tartományaiban a fizetős autópálya beruházója folyamatosan fölvásárolja a tájképi szempontból fontos hegyoldalakat, hogy azok ne épülhessenek be. Angliában, Franciaországban az útkezelők sok helyütt szerződnek a szomszédos területek gazdálkodóival, hogy a pálya mellé fasort, sövényt ültessenek; még a növényzet karbantartásáért is fizetnek a parasztoknak. Sztrádáikat így „léptetik elő” panorámautakká.
Persze mind magát a látványt, mind pedig a látványproblematikát több szemszögből kell vizsgálni. Nemcsak az átutazó számít. Ha egy utat, vasutat lesüllyesztenek, az ott élők örülhetnek, mert az ő szemük nem ütközik bele, ráadásul a zajhatás is elenyészik. Az autózó viszont nem látja a tájat.
Ezzel ellentétes a festői Törökbálinti-tó szomorú esete az M1-es autópályával. A gépkocsizó élvezettel tekint ki az ablakból, mert közvetlenül a víz mellett halad el, de a nyomvonal tervezői mit sem törődtek azokkal, akik a tavat kikapcsolódási céllal keresték vagy keresnék föl. Ráadásul megsértettek egy természetvédelmi „ökölszabályt”. Vizes élőhelyek nyugalmát zavarták meg, elszegényítve ezzel az ottani élővilágot.
Apropó, vizes élőhelyek. Csemez Attila szerint olyan helyeken, ahol felszíni vizek keletkeznek a nagy burkolt felületek miatt – ilyenek mindenekelőtt a csomópontok –, vétek lenne azt a tereprendezési gyakorlatot folytatni, ami például Dél-Buda határában, az autópályák kivezető szakaszainak és a bevásárlóközpontok lehajtóinak építésénél volt jellemző. Mindenütt csak a csapadék elvezetésére törekedtek, nem pedig arra, hogy az utak közvetlen közelének enyhe lemélyítésével ott helyben – a használatból kieső területmaradványokon! – apró vizes élőhelyeket: nádas tocsogókat, tavacskákat hozzanak létre.
A budapesti agglomerációban – például a zsúfoltan beépített Budaörsi-medencében – ilyen igényű helyreállításra már nemigen kínálkozik lehetőség. – Ami a beruházás megvalósítása idején az összköltség töredéke, az utólagos beavatkozásként óriási pénz – indokolja a rossz hírt az egyetemi oktató.
Azt azonban sürgeti, hogy a tájképromboló hatású pavilonokat – üzemek és óriásáruházak dobozépületeit – a tulajdonosok előnevelt fák telepítésével takarják el: erre a telkek beépíthetési arányára vonatkozó szabályok lehetőséget adnak. A „hulladékfelületek” rehabilitációjára is a legkézenfekvőbb megoldás a fásítás. A Kárpát-medencében az állandóan párolgó vízfelület és a párologtatni képes erdő biztosítja a legjobb helyi klímát. Környezetvédelmi, jóléti és gazdasági hozadéka egyaránt felbecsülhetetlen. Az elválasztó hatás, az átjárhatatlanság adott esetben még a növénytermesztésre is hatással lehet. A tanszékvezető tanár megemlíti a leghírhedtebb „fagyzugokat”: azokat a baracskai szántóterületeket, amelyek közvetlenül az autópálya és a vasút töltése mögötti völgyben terülnek el. Ott tavasszal-ősszel elfagy a növény, miután „hideglevegő-tó” borítja be. A hideg levegő ugyanis úgy folyik, mint a víz, de a töltéseknél megreked.
– Ha tehát völgy, akkor pillérre, ha hegy, akkor alagútba, vagyis kéreg alá kell helyezni az útszakaszt – magyarázza az aranyszabályt (szakmai vágyálmot?) a tájépítész. – Ha egy vízfolyás mentén akarom elősegíteni a hüllők, kétéltűek mozgását, akkor pillér és békaalagút; ha az út fölött kívánom legalább részben biztosítani a területek kapcsolatát, akkor ökohíd vagy tájhíd!
Az ökohíd egyébként a kisebb léptékű – állatok átvezetésére szolgáló – megoldás, a tájhíd viszont az autópálya teljes eltakarását jelenti, akár másfél kilométeres szakaszon.
Az eddig bemutatott, egyszerre közlekedésfejlesztési és tájvédelmi kérdések jócskán időszerűek: Sopront és Burgenlandot gyorsforgalmi út köti majd össze (dombos terület!), továbbépül az M7-es (Kőröshegynél tájvédelmi szakemberek szerint alagút is, viadukt is kellene), Nyíregyháza felé halad az M3-as bővítése (később belevágna a Szatmár–Beregi Tájvédelmi Körzetbe). Az észak-pesti, észak-budai M0-s szakasznál is gyakran szóba kerül az alagút és a pillérre helyezés megoldása. Tetemes környezet-daraboló hatása lehet annak a nemzetközi gyorsvasútnak, amelynek segítségével egy óra alatt lehet majd eljutni Budapestről Bécsbe.
Valamit – valamiért…
De milyen okokból érvényesültek eddig oly kevéssé a tájvédelmi szempontok Magyarországon? Csemez Attila úgy látja, autópályákra sok helyütt szükség van, viszont számtalan rossz területfejlesztés történt országszerte. Sokat ártott, hogy annak idején túlságosan erős önkormányzati törvény született. – Több mint háromezer építési hatóság dönthet táji léptékű kérdésekben – céloz a hírhedt belterületbe vonási lázra a tájépítész szakember –, ráadásul olyan helyzetben, amikor az önkormányzatokra a forráshiány a jellemző! Nem csoda hát, hogy ilyen kérdésekben a regionális tervtanácsok ajánlásainak csak töredékét fogadják meg a települések képviselő-testületei.
– A társadalom lelkiismeret-furdalása jelenik meg a tájtervezési-tájépítészeti szakmában – vallja fanyar iróniával Csemez Attila tanszékvezető –, és ez alighanem Magyarországon kétszeresen igaz, mint Nyugaton. Azt is mondhatnám, hogy a tájkép az adott társadalom anyagi-technikai, tudati helyzetének „olvasókönyve”. Persze örülünk, amikor több foganatja van a munkánknak, mint az utólagos kozmetikázás… Ne feledjük: a látvány köztulajdon!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
