Bordás Sándor tagja a doktoranduszok országos szövetségének, ott vezeti az irodalomtudományi szekciót, szerkeszti a negyedévenként megjelenő Fossilia irodalmi folyóiratot, frissíti a modern irodalmi tanszék honlapját, és főállásban benzinkutas.
Olyan gyakorlott mozdulattal forgatja a benzinkút adagolóját, mintha egész életében ezt a munkát végezte volna. Csak nyár óta dolgozik a huszonnyolc éves fiatalember az üzemanyagtöltő állomáson, de nem is az időpont miatt érdekes a helyzete. Évfolyamtársai hívták fel figyelmemet a sorsára. Az idén fejezte be a hároméves doktoranduszképzést a szegedi egyetem bölcsészkarán, s amint megvédi disszertációját, máris odaírhatja névkártyájára a PhD-t, aminek az egész világon elismert a rangja. Egykori diáktársai azt is elmondták Bordásról, hogy egyik áldozata a „magyarországi értékválságnak”, mert nem a benzinkútnál, hanem valamelyik magyar tanszéken lenne a helye. Lábjegyzetként a tudományos fokozat körülményeiről csak annyit, a doktorandusz a sima diplománál sokkal magasabb képesítést jelent, nagyjából a korábbi kandidátusi címnek felel meg, a tudomány kimagasló munkásai juthatnak hozzá, és akár tanszékvezetésre is lehet a PhD-vel pályázni.
A benzinkutas irodalmár csak mosolyog, amikor elmondom neki azt a sok jót, amit filosz kollégáitól róla hallottam, és elárulom azt is, hogy furcsállom helyzetét. Néhány percre kivonja magát az üzemanyagtöltő állomás szunnyadó forgalmából és felsorolja a pályamódosítás okait.
– A doktoranduszképzéssel megfelelő fizetség jár együtt, s amíg tartott, az utolsó időszakban már havi hetvenkilencezer forintot kaptam az államtól. Ezután is meg kellett élni valamiből. Szüleim anyagi hozzájárulásával lakást vásároltam, aminek a havi hiteltörlesztése meghaladja a harmincezer forintot. Mivel az egyetemen nem kaptam tanársegédi állást, szétnéztem a piacon.
És hogy mennyire kapós ott a kiművelt emberfő?
– Abban a tartományban, ahol én keresgéltem, semenyire – mondja Bordás Sándor. – Különböző biztosítási cégeknél el tudtam volna helyezkedni, de az a munka nem tetszett. Még annak is örültem volna, ha kollégiumi nevelőtanári állást találok. Maradt a benzinkút, ahova egy ismerős segítségével jutottam.
A munkatársak, mint mondja, nem csodálkoznak, hogy irodalmi tudós dolgozik közöttük, de néhány tanítványa, amikor kocsival tankolni jött, furcsán nézett rá. A doktoranduszképzés alatt, hat féléven keresztül órát is adott az egyetemen. Némelyiküknek kényszerűségből, mert már nem volt ideje velük találkozni, utólag itt írta alá leckekönyvüket. Senki sem kérdezte, hogy került ide. Egyelőre itt találja meg a szerény megélhetési lehetőséget, no meg a szabadidőt – tizenkét órás műszak után kap egy szabadnapot –, hogy a tudományos pályára készülhessen.
– Határozott célomról nem mondtam le, egyetemi oktató akarok lenni – jelenti ki.
Havi járandósága a minimálbér és néhány ezer forint borravaló. Nekem furcsa ez a párosítás, ám a kútkezelő irodalmár nem lázad, konokul és kitartóan építi tudományos karrierjét.
Sorsa azonban riasztólag hat az irodalmár társakra. Bölcsészdiplomával a zsebében még a doktoranduszképzés előtt áll Balogh Tamás, de nem látja rózsásnak helyzetét. Ismeri a hídfőállásokat, ezért is bizonygatja előttem, a PhD megszerzése után sem lesz állása. Bolti eladóként sem tudott elhelyezkedni, pedig voltak ajánlói. Jelentkezését azzal az indokkal utasították el, hogy túlképzett, és értelmiségire nincs szükségük. Egy másik filosz is hasonló cipőben jár. Kéri inkognitója megőrzését, mert falun élő vállalkozó szülei szégyellnék a helyi közvélemény előtt, ha kitudódna, hogy egy kosár pénzt áldoztak taníttatására, de egyelőre eredménytelenül. Történelem szakos tanári diplomával a zsebében most kezdte meg a tudományos fokozat megszerzését, de azért gondol a jövőre is, másoddiplomásként beiratkozott a jogi egyetemre, hogy egykoron valamiből megéljen, mert jelenleg állástalan.
A doktorandusszal és a tudományos ranggal kapcsolatos bizonytalansági tényezők miatt kértem tájékoztatást a szegedi egyetem bölcsészkarának dékánjától, Berta Árpádtól, aki adatokkal nem szolgálhatott, mert nem rendelkezik statisztikával, ugyanis a PhD-sek elhelyezkedéséről nincs felmérés.
– Tapasztalataink szerint nem könnyű a doktoráltak helyzete, bár nincsenek sokan, évente átlagosan mindössze húsz-huszonketten szerzik meg a PhD-fokozatot országos viszonylatban. Az lehet a reménysugaruk, hogy módosul a felsőoktatási törvény, 2007-től az adjunktusi állást csak az töltheti be, aki PhD lett.
A Bordás Sándorhoz hasonló friss doktoranduszoknak tehát mindössze négy évig kell még kitartaniuk, mert akkor remélhetőleg több munkahely lesz. Ám nem csak a bölcsészek vannak bajban. Máshol más köntösben jelentkeznek a gondok. Akár irigyelhetnék is a filoszok a gyógyszerész dr. Dékány György PhD-t, mert a doktorandusz megszerzése után tanársegédi állással kínálta meg az egyetem. A huszonkilenc éves tudósjelölt azonban hamar bevágta maga mögött a tudomány kapuját, és elárulja indokát is.
– Gyógyszer-technológiai kutatásokat végeztem, de rájöttem, az oktatás egyre növekvő terhei miatt itthon nem lehet úgy előrehaladni, ahogy én gondoltam. Amikor az amerikai pályázatom nem sikerült, mert kint egy jól felszerelt intézetben akartam a hatóanyagok biohasznosítását vizsgálni, elfogadtam egy gyógyszergyár ajánlatát.
Egy éve ügynököl Dékány György, és járja Békés, Bács-Kiskun megye útjait. Arra próbálja rábeszélni a háziorvosokat és a kórházigazgatókat, hogy annak a cégnek a készítményeit vásárolják, ahol alkalmazásban áll. Munkáját nagyon jól megfizetik. Alapfizetése háromszáznyolcvanezer forint, de a forgalomtól függően ennek többszörösét is megkeresheti. A magas jövedelem mellé ingyengépkocsi és -telefon is jár. Úgy érzi, hogy a névjegykártyáján díszelgő PhD miatt a körzeti orvosok tisztelettel néznek rá, és a klinikai professzorok is szóba állnak vele. Pillanatnyilag más hasznát nem látja a tudományos fokozatnak, hiszen a gyógyszerajánlást sima diplomával is végezhetné.
– Biztosan maradok az eredeti szerepkörben, ha jól felszerelt, magas teljesítményű intézetben dolgozom – mondja. De állítása szerint már klinikai sebész docens is elszegődött gyógyszerügynöknek, pedig a professzori kinevezés előtt állt.
Várhatóan ez a válság tartós lesz. A Szegedi Tudományegyetem orvosi karának dékánjától, Benedek Györgytől értesülök arról, hogy a nyugat-európai és amerikai kutatóintézetekből tucatjával érkeznek a meghívások. Kinyíltak a kapuk a fiatal magyar tudósok előtt is. Benedek professzor ez év nyaráig a tudományos rektorhelyettesi tisztet is betöltötte, ezért nagy rálátással bír e sajátos terepre. A molekuláris biológia, a genetika és a gyógyszeripar fantasztikus fejlődése miatt kapósak lettek azok a fiatal orvosok, vegyészek, biológusok, gyógyszerészek, akik megszerezték a doktorandusz fokozatot. Külföldön azonnal felveszik a jelentkezőket havi két–ötezer dolláros fizetéssel. Ám ezzel a kiáramlással párhuzamosan a magyarországi képviselettel rendelkező hatvan-hetven külföldi gyógyszergyár is elszipkázza a végzett orvosok és gyógyszerészek öt–tíz százalékát ügynöki munkakörbe, s természetesen oda is áramlanak a PhD-sek. Erősödnek azok az aggódó hangok, amelyek szerint a magyar államnak egyre tetemesebb lesz a vesztesége, mert a doktoranduszok képzésére milliárdokat költ, s a tudományos utánpótlás lassan vékonyodik. Mi lehet a kiút? – kérdezem az orvoskar dékánját.
– Nyugaton a mosógépelv működik. A gyógyszergyárak alapítványokhoz utalják a pénzt, amit szétosztanak az egyetemek között – mondja a professzor. – Turkuban a gyógyszergyártók közösen építettek klubot az egyetemistáknak. Nálunk az lenne a kárpótlás, ha a gyógyszergyártók valamennyit fizetnének a magyar képzési alapba, mert adósaik az egyetemeknek.
A professzor szerint a PhD-sek útjáról nem könnyű képet szerezni. A társadalmi tudományok fejlődése nem annyira gyors, hogy megoldaná a foglalkoztatás gondjait. A bölcsészeknél látható legjobban, hogy zsákutcába kerültek. Már egyszerű adminisztrátori állásra is egyre több filosz jelentkezik, és köztük is megtalálhatók a doktoranduszok.
– A Nyugathoz való tudományos felzárkózáshoz legalább harminc év szükséges – állítja Benedek György –, de ennél is több, ha dél-amerikanizálódik az ország.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
