A XXI. században Kecskemétnek nincs főépítésze és nincs tervtanácsa.
Fehérbe burkolódzott a táj, mire Kecskemétre értünk. Gyönyörűséges díszletként sejlettek föl az esti fényben a Főtéren és környékén a régi polgárházak, a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett városháza és egy sor más kiváló építész szecessziós palotái, templomai. Aki Szeged felől jön, összes felekezetünk templomának tornyát láthatja. Ilyen várossziluett sehol másutt nincs az országban. A nagy kanyart leíró Kiskörúttól jobbra a védett Homokdomb földszintes házai. Megyeszékhely központjában ilyen együttes csak itt maradt meg. Emberléptékű, műemléki környezet. Szemközt palánkkal leválasztott terület, a tervezett beruházás színtere. Itt állt a tíz méter magas malom 26,5 méter magas silótornyával. Ezt a területet foglalná el teljes beépítéssel a 26,5 méter jellemző magasságú, legmagasabb pontján 38 méter, körülbelül 31 ezer négyzetméteres épülettömb (hozzá még a felszín alatt egy 18 371 négyzetméteres garázs).
Kecskemét városképét máig az 1880 és 1913 között elkészült épületek határozzák meg – köszönhetően a város két kiemelkedő polgármesterének, Lestár Péternek (1880–1896) és Kada Eleknek (1896–1913), valamint az általuk megindított tudatos városfejlesztésnek.
A XXI. században Kecskemétnek nincs főépítésze és nincs tervtanácsa.
A régi általános rendezési terv 2003 végén lejárt, az új már megvan, de még nincs elfogadva, társadalmi egyeztetése most zajlik. (Az új szabályzat a tervezett épület helyszínére 60 százalékos beépítést javasol.)
„Ez a mi üzenetünk a jövőnek” – mondta Kada Elek a városháza avatásán, a millennium évében, amikor a hajdani falusias mezővárosból igazi európai település lett. De üzenet volt a jövőnek az is, ami az 1950-ben megyeszékhellyé előlépett városban történt évtizedekig. Sok mindent lebontottak, amit nem kellett volna, és sok mindent felépítettek – a hatalmi gőg monumentumait –, amit nem kellett volna. A megyei tanács toronyházát, a pártbizottság épületét, a Szalagházat, az úgynevezett Lordok Házát. Az 1960-as évek második felétől azonban másfajta várostervezési akarat is jelen volt a városban. A húsz évig ott dolgozó Kerényi József (ma Kossuth-díjas építészprofesszor, a Műegyetem tanszékvezető egyetemi tanára) közbenjárásával legalább részben begyógyultak Kecskemét sebei. Ő mentette meg a lebontástól többek között a világháború idején megszentségtelenített nagy zsinagógát, amely ma a tudomány háza; a volt ferences kolostort, a mai Kodály-intézetet; a Bánó-házat, amely a Naiv Művészek Múzeumának lett az otthona.
Ezt a megőrizve megújító szemléletet más építészek is követték, köztük az Ybl-díjas Boros Pál, az ő munkáját dicséri a mai Magyar Fotográfiai Múzeumnak helyet adó volt kis zsinagóga helyreállítása. Több szakember egybehangzó véleménye szerint mindegyik említett épület rosszabb állapotban volt, mint a malom, amelynek bontására kiadta az engedélyt az önkormányzat. Említésre méltó, hogy a világon egyetlen helyen, a volt kecskeméti nagy zsinagógában nézhető meg, járható körbe Michelangelo tizenöt szobrának pontos mása.
Időközben Finta József Kossuth- és Ybl-díjas építész, akadémikus, valamint Farkas Gábor Ybl-díjas építész vázlatokat készített a beruházó szóbeli felkérésére a terület beépítésére. Az ő maximum 10–12 méter magas épületük nem lett volna nagyobb 15 ezer négyzetméternél, és megtartotta volna a malom egyes részeit. Az önkormányzat április 4-én mégis kiadta a bontási engedélyt a malomra. Az építési program ezt követően oly mértékben megváltozott, hogy a két építész visszautasította a tervezésben való részvételt. A mai tervet egy másik építészeti iroda készítette el.
Kerényi József 2003. április 22-i levelében kérte a polgármestert: ne engedje lebontatni az Erzsébet laktanya után (benzinkút áll a helyén) a malmot is, mert ezzel a hatvanas évek elejének helytelen gyakorlatához térne vissza a város. Május 5-én újabb levélben ismételte meg kérését, cáfolva a polgármester azon érvét, hogy az épületegyüttes rossz műszaki állapota indokolja a bontást. Ugyanakkor felhívta a figyelmét Farkas Gábor és Finta József vázlataira. Levelét megküldte a főjegyzőnek is, aki május 28-i válaszlevelében közölte: nem ismeri Finta József tervét, de ha az megérkezik hozzájuk, „az Ön [azaz Kerényi] által ismertetett szempontokat kívánjuk követni a város jövőjét szem előtt tartva”. Az építészprofesszor ezek után a sajtóból értesült arról, hogy június 15-én felrobbantották a malmot.
A beruházó tavaly augusztus 15-én elvi építési engedélyt kért a polgármesteri hivataltól (ehhez több szakhatóság, köztük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hozzájárulása szükséges). A KÖH szegedi irodája szeptember 25-i keltezésű levelében megtagadta a szakhatósági hozzájárulást. De 30 napon belül, tehát szeptember 22-ig kellett volna válaszolnia, és a levél csak 26-án érkezett meg. Mivel a hivatal határidő-hosszabbítást nem kért, az elkésett állásfoglalást kiadottnak tekintették. Nem hagyta jóvá a tervet a Dél-alföldi Területi Tervtanács sem november 19-i ülésén. Az indoklás szerint a terv „alapvető, az érdemi megítélést gátló előkészítési hiányosságokat, valamint kiindulási tisztázatlanságokat” mutat, ezért a tervtanács felkérte a tervezőt, mutasson be új változatot. Az opponensi véleményt Borvendég Béla címzetes egyetemi tanár készítette.
A Bács-Kiskun Megyei Építészkamara november 11-én a megyei közigazgatási hivatalhoz fordult, és tizennégy pontban fogalmazta meg az eljárás jogszerűségét illető kérdéseit. November 14-én huszonhét kecskeméti építész adott be észrevételeket a polgármesteri hivatalban kifüggesztett környezetvédelmi hatástanulmányhoz, amely csak az elvi építési engedély kiadása után készült el.
Decemberben az építészkamara és a közigazgatási hivatal azt kérte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségtől (Kecskemét): állapítsa meg, hogy a polgármesteri hivatal illetékes osztálya nem sértett-e jogszabályt az elvi építési engedélyezés során. Nánási László főügyész e héten kedden tájékoztatta a sajtót a vizsgálat eredményéről. Az ügyészség három ponton „mulasztásban megnyilvánuló törvénysértésként” értékelendő jogszabálysértést állapított meg. A tervek beadásakor hiányzott a területi tervtanács állásfoglalása, a környezetvédelmi engedély és a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás szakhatósági hozzájárulása, amire a tervezett élelmiszer-forgalmazás miatt van szükség. Úgy ítélte meg azonban, hogy nem történt aktív jogsértés – ez indokolta volna az elvi építési engedély megsemmisítését –, csak több passzív hatósági mulasztás, ezért felszólalással élt a város címzetes főjegyzőjénél. A megyei építészkamara elnöksége még aznap sajtóközleményben jelentette be: a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséghez fordul.
Kedd este a kecskeméti piarista gimnáziumban tartott nyílt fórumot a nagyberuházásról a helyi Szövetség a Polgári Körökért. Minden érintettet névre szóló levélben hívtak meg – mondta Bogdándy Ferenc elnök –, de nem jöttek el sem a beruházók, sem az elvi építési engedélyt kiadó önkormányzat képviselői, és nem jött el Szécsi Gábor polgármester sem.
*
A beruházó építészeit valóban nem hívták meg külön, mert természetesnek tartották, hogy ha a megbízó kívánja, eljönnek.
– A megyei építészkamara korábban két alkalommal is felkérte őket, hogy ismertessék velünk a tervet – mondta Vásárhelyi Dániel, a helyi építészkamara alelnöke.
Az építésziroda vezetője azonban először lemondta látogatását, másodszor eljött, de közölte, hogy a befektető utasítására nem szolgálhat információkkal az épületről – tudtuk meg az alelnöktől. Az építtetők levélben jelentették be és indokolták távolmaradásukat a fórumról, a polgármesteri hivatal vezetői nem reagáltak a meghívásra. Jöttek viszont a kecskemétiek. Megtelt a díszterem, sokaknak nem jutott ülőhely. Érdekli őket a városuk sorsa. Attól félnek, hogy a nagy épület szétfeszítené a belvárost, és aggódnak a zaj és levegőszennyezés, valamint a csúcsidőben most is nehezen elviselhető forgalom növekedése miatt.
Vásárhelyi Dániel vetített képen bemutatta, hogy a megyei könyvtárban közszemlére tett makett nem tükrözi híven a tervben szereplő épületet, mert legmagasabb (38 méteres) pontját alacsonyabbnak mutatja, mint a 31,5 méter magas volt megyei pártházat.
Kerényi József, aki tiszteletbeli kecskeméti polgárként a közösség jogaira hívta fel a figyelmet, elmondta:
– A polgár vállalja a felelősséget a környezete iránt – majd tájékoztatta a fórumot, hogy Európa számos országában kötelező felépíteni a helyszínen a leendő épület kontúrjait, hogy a közösség lássa, hogyan illeszkedik majd a környezetébe. Ezt nálunk is meg lehetne tenni, kevés pénzből – javasolta a professzor –, egyszerű csövekből vagy kellő magasságra damilszálon fölengedett luftballonokkal.
– Az új épületnek a befogadó környezethez való illeszkedése törvény által megszabott követelmény és egyben erkölcsi parancs. A tervezőnek joga van ahhoz, hogy beépítse saját kora jelét a környezetébe, de ezt csak úgy teheti, ha azzal minőségi értéktöbbletet teremt. Ez is etikai kérdés – hangsúlyozta Finta József.
S. Zlamál Ilona a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság képviselőjeként és mint az új kecskeméti településrendezési terv vezető tervezője úgy nyilatkozott, hogy súlyos hiba történt, amikor elvi építési engedélyt adott ki a polgármesteri hivatal saját hatáskörében. Csak a tavaly december 31-ig érvényben lévő rendezési terv, illetve az annak alapjául szolgáló Országos építésügyi szabályzat (OÉSZ) előírásai alapján lett volna szabad döntenie – körültekintő, sokszoros társadalmi egyeztetési folyamat végén. A jelen lévő kecskemétiek végül abban állapodtak meg, hogy felkérik a város vezetőit és a beruházókat, gondolják át újra a tervet, és próbálják megtalálni a mindenki számára elfogadható megoldást. Erre talán van még lehetőség, hiszen az elvi építési engedély építésre nem jogosít, érvényes építési engedély pedig még nincs kiadva. A megyei építészkamara már az építési engedély kiadása ellen is fellebbez a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséghez.
Szerettük volna megszólaltatni Szécsi Gábor polgármestert is, kerestük faxon és telefonon, de ő elfoglaltságára hivatkozva átadta kérdéseinket a jegyző asszonynak. Peredi Katalin címzetes főjegyző faxon elküldött válaszában közölte, hogy a vonatkozó törvény alapján „az építésügyi hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője látja el, így a Malom Center elvi építési eljárásának lefolytatása sem tartozik a Polgármester Úr hatáskörébe. (…) Az elvi építési engedélyezési eljárás lefolytatása az ingatlan beépítési lehetőségeinek tisztázását célozta meg. (…) Az építési engedély kiadása csak a bevonásra kerülő szakhatóságok előírásainak és az egyéb jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítése esetén lehetséges.” A főjegyző asszony arról is tájékoztatta lapunkat, hogy „a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség felszólalásában indítványozottak elvégzése folyamatban van, az abban foglaltak kielégítéséhez szükséges intézkedések végrehajtása meg fog történni”.
A területi építészkamarák elnökeinek február 6–7-i ülésén az országos testület is foglalkozik az üggyel, mert tanulságait országos szempontból is fontosnak tartja – tudtuk meg Eltér Istvántól, a Magyar Építészkamara elnökétől.
Mini rendelettár
„A települések jellegzetes szerkezetét, beépítésének jellegét, a történelmi településrészek sajátos építészeti arculatát meg kell őrizni, azok hangsúlyos megjelenését az új építmények, épületegyüttesek elhelyezése és kialakítása során is elő kell segíteni. Az építményeket a környezetükbe illeszkedően kell elhelyezni és megvalósítani” (OÉSZ 3. §. 2–3. bekezdés).
„Ha egy adott területen nincs építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok a korábbi előírások szerint készültek és nem szabályoznak teljes körűen, építési munkát végezni csak e törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez” (1997. évi LXXVIII. számú építési törvény 18. §. 2. bekezdés).
