Márévár utolsó ostroma

A Mecseket sokáig nem lehetett bányászat nélkül elképzelni. Családok megélhetése alapult a föld alatti munkára. Aztán a tárnákat bezárták, az aknatornyokat elbontották. A hajdani bányászvárosok lakói több-kevesebb sikerrel megpróbáltak más tevékenység után nézni, ám a környező falvaknak bajos az átállás.

Komló és Mázaszászvár között, a Völgységben tündéri falvak sorakoznak. Egyrészt mintha megállt volna bennük az idő, másrészt kapaszkodnak a XXI. századba. Ez nem könnyű: fanatikus faluvezetők kellenek hozzá.
Kovácsné Deák Irént ilyen agilis polgármesterként ismerik Magyaregregyen, amely majdnem színmagyar falu a sváb vidéken. Nincs olyan ügy, amivel ne hozzá szaladnának. Ha a faluban szétszórtan lakó roma családok összekülönböznek, ő a békebíró; de amikor a közelben dolgozó asztalos, Herke Jani kezét elkapta a körfűrész, akkor is előbb jutott a falubeliek eszébe Irénke, mint a mentők.
A völgységi falu minden lehetőséget megragad a felzárkózásra. Másfél éven át folyton fel voltak túrva az utcák – cserébe viszont összközműves lett a falu. Most már csillagpontos kábeltévé is van, mégpedig uniós szabvány szerint – büszkélkedik a polgármester asszony. „Amíg én vagyok a falu első embere, azon leszek, hogy összefogjunk a közösségért” – mondja, és látszik rajta, hogy komolyan gondolja. Ennek amúgy meg is van a históriai hagyománya: a nagycsaládok, a nemzetségek szervezőereje nélkül nem lehetett volna Egregy irtásfalu. Ez a módszer évszázadokon keresztül biztosította a szerény megélhetést: drótot tekertek a Mecsek fáira, elszorítva a nedvkeringést, s miután ily módon kiszáradt, nekiálltak feldolgozni. Aztán a bánya száz éven át meghatározta az itt élők sorsát, de most ennek vége. Azóta adódott másik kitörési lehetőség is: a falusi és vallási turizmus. A Mária-kút melletti kegytemplom valóságos búcsújáró hellyé változott, a völgy pedig olyan festői a templom fölé kapaszkodó présházakkal, hogy idillibb környezetet nehéz volna elképzelni. Mióta a szénbányák bezártak, érdekes módon új erőre kapott a vallásosság is. A kegytemplom 1947-ben épült, vagyis olyan időkben, amikor inkább veszélybe kerültek a templomok – ám a parasztok és a bányászok makacsok voltak, s összegyűjtötték a rávalót. A százharminc éves hársfák közé rejtőző szent kutat a szeptember 8-án esedékes Szűz Mária-búcsú idején keresik fel a legtöbben, két esztendeje pedig kinti oltár és kálvária is várja a szabadtéri misére érkező híveket.
Van aztán strandja is a falunak. Ennek sem mindennapi a története: 1936-ban létesítették szintén közös összefogással. Azóta ez már holland kézbe került a csárdával és a kempinggel együtt, de mindenképpen segíti a szépen kibontakozó falusi turizmust. A műemlék művelődési házban (amelyben a könyvtár is helyet kapott) az Arnold-féle mészárszékmúzeum működik. Ez a sváb család előbb malmot bérelt itt, s később kezdtek vágóhidat működtetni. A mészárosságból viszont nem éltek meg, ezért elvállalták a kocsmárosságot is. A különleges múzeumban, melynek működését a kultuszminisztérium évente százezer forinttal támogatja, nem csupán az eredeti cégtábla tekinthető meg, de például egy olyan eredeti, dupla falú jégszekrény is, amelybe telente a patakról vágták a jeget. Az egregyiek pedig különösen büszkék rá, hogy a bonyhádi Völgységi Múzeumnak csak feleakkora jégszekrénye van…
Jelenleg 864 lélek lakja Magyaregregyet, s ez a polgármester asszony szerint „telt ház”: nem férnek el többen. Túl sokat parcellázni nem nagyon lehet (talán a strand tájékán), de nem is igazán akarnak: így akarják ugyanis megőrizni a falu mostani jellegzetes arculatát. Ezt a vidéket megkímélte a XX. század, s (eltekintve az ABC épületétől) a szocialista építészet sem ejtett rajta maradandó sebeket. Ilyen romlatlan település a környéken még Vékény és Kárász is: mindhárom falunak sikerült megőriznie a két háború közötti hangulatot. Ennek ellenére a külföldi felvásárlók sem árasztották el e békés településeket.
Egregyről még ma is Komlóra, sőt Pécsre járnak dolgozni: helyben kevés a munkalehetőség. Viszont az ipari vállalkozások nem szennyezték be a tájat – s jó esély van rá, hogy már nem is fogják. A falusiak egyöntetűen elleneznek minden gyanús ipartelepítést.
A turisztikai tervekben jelentős szerep jut a közeli Márévárnak is. A viszonylagos épségben megmaradt, a hatvanas években felújított reneszánsz épületegyüttes rendszerint a nyári időszakban tart nyitva, az idén azonban csak egyetlen napon, augusztus elején, a márévári vigasságokon fogadott látogatókat. Ekkor a kaposvári Fekete Hollók Rendje tartott hadibemutatót – s hogy mennyire élesben ment a játék, azt az is mutatja, hogy az egyik szereplőt kórházba kellett vinni, úgy fölrepedt a szemöldöke. „Legalább látták a népek, hogy nem paradicsomlé volt” – nyugtázták a szervezők.
Amúgy pedig előadták Márévár legendáját is. Nyugalmasabb időkben ezt a romantikus történetet többször megverselték a poéták, s mi tagadás, a sztori nem szűkölködik fordulatokban. A fantáziát a Márévárral szembeni Miklós-vár maradványai lódították meg: e szerint egy testvérpár harcolt ugyanazért az asszonyért. A férj évekre hadba vonult, s mikor kiderült a házasságtörés, dühében rommá lövette saját várát. A legendát színezi még a bűnös frigyből született leány elátkozott sorsa is, akit bonyolult feltételek szerint, évszázadokkal később csókkal lehet megváltani. Leginkább talán operát kéne írni a történetből…
A zord valóság ezzel szemben az, hogy a vár az államkincstáré, de a Mecseki Erdészeti Rt. kárászi üzemének kezelésében van. Csakhogy a kezelői szerződés lejárt, holott a vízvezetékrendszer felújítandó, s érintésvédelmi gondok is vannak. Az erdészetet érdekelné a tulajdonba vétel, de egyelőre nem kapott zöld jelzést. Pedig az ügy sürgető volna: mióta a vár zárva van, háromszor is betörtek fejszével.
Az erődítményt eredetileg úgy tájolták, hogy az ostromlóknak a szemükbe süssön a nap. Működött is a taktika: még Zrínyi sem tudta visszavenni a töröktől – dolgavégezetlenül vonult el a vár alól. Az épület egy része akár lakható is, azonkívül eredetileg vártörténeti, illetve a Mecsek növényvilágát bemutató gyűjteménynek adott helyet, s híres volt a rovargyűjteménye is. A tizenhét méter mély ciszternát még a római őrtorony idejéből örökölte a vár, a kapitányi szobában pedig rendezvényeket is lehet tartani.
A betörők semmit nem vittek el, csak felforgatták, amit találtak – puszta vandalizmusról van tehát szó. Szőnyi János erdészetvezetőnek fáj a szíve a pusztulás láttán: hajlana is a rendbetételre, ha jogilag meg lehetne oldani. A csekély bevétel miatt nem annyira profitéhségről, mint lokálpatrióta misszióról volna szó. Annál is inkább, mert Márévár nemcsak középkori objektum, hanem ötvenhatos emlékhely is: itt lelték halálukat a Pécs környéki illegális forradalmi csoport tagjai, a „mecseki láthatatlanok”. A Kövestetőről rájuk zúdított sortűzben végül ketten haltak meg, s a két tűz közé szorult vétlen kislány csodával határos módon élte túl az egyenlőtlen küzdelmet. Az egregyiek ezt nevezik Márévár utolsó ostromának…
A közelben a cigányhegyi kilátó római őrtornyot formáz, a pusztabányai vadászházzal szemben pedig még egy üveghuta romjai is fellelhetők. Amikor megpróbálták rekonstruálni a hagyományt, Csehországból hozattak két mestert az autentikus bemutatóra. Az egregyiek egyébként is minden alkalmat megragadnak, hogy föllendítsék a falusi turizmust. A faluban fél tucat olyan ház van, ahol összkomfortos körülményeket tudnak biztosítani a pihenni vágyó idegennek, s akadnak nívós vendéglátóhelyek is szép számmal. A helyi rozébort ugyan maguk is „fikszlisnek”, kapásbornak tartják, de ha az ember kiül a présházak előtti kecskelábú asztalokhoz, s frissen vert diót majszol az újbor mellé, mégiscsak kibékül a világgal…
Az idegenforgalom bevallottan mentőöv lehet a falu számára – ugyanis a fiatalok közül is sokan vannak otthon tétlenül, korengedményes bányásznyugdíjban. Van hát idő arra is, hogy testvér-települési kapcsolatokat ápoljanak. A Székelyudvarhely közelében fekvő Máréfalva a névhasonlóság miatt adódott – de van egy testvérközségük Észak-Rajna-Vesztfáliából is: Stockhum. Ez a kapcsolat néhány egregyi fiatal számára németországi munkalehetőséggel is jár, de onnan is szívesen jönnek buszostul: ezen az őszön még szabályos szüreti fesztivált is rendeztek a kedvükért – népi tánccsoporttal, kisbíróval. Nemcsak irodalmi fesztiválokat lehet itt lebonyolítani, de alkalmi társaságok is szívesen felkeresik a községet. Egregynek saját művészei is vannak: innen származott el Szűcs Kálmán festőművész, itt él ma is Végváriné Fóris Ildikó festőművész és Papp Éva tojásfestő népi iparművész, itt telepedett meg családjával a prózaíró Rott József is. Az idilli falunak pedig már korábban is volt irodalmi múltja: még kötelező olvasmányainkba is beférkőzött. Az 1882-ben erre barangoló Gárdonyi Gézát ugyanis úgy megfogta a falucska varázsa, hogy ide helyezte az Egri csillagok nyitójelenetét…