Martha Stewart milliárdos birodalma összeomlott

Nem volt különösebben virgonc, mégis, valamiféle kényszeredett mosolyt erőltetett magára. Érthető: hívei plakátokkal várták őt a bíróság épülete előtt s azt skandálták: azért üldöznek téged, ami vagy! Ahhoz képest, hogy hatvankét esztendős, remekül néz ki, mégis, aki ismerte, vagy csupán látta őt korábban, rögtön megjegyezte, hogy megtört és megöregedett. Érthető: a bírósági tárgyalás, amely most kezdődik ellene, akár harminc évre is börtönbe küldheti őt.
Mosollyal, de megtörten érkezett bírósági tárgyalása első napjára Martha Stewart. Megpróbált mindent: interjúkat adott és televíziós portréfilmet engedett önmagáról, egyszer keménykedett, másszor meghatóra „vette a figurát”, szerepelt itt és ott, szívszorító történetben mesélte el életét és elemzett racionális üzletasszonyként is. Mindhiába. Két esztendeig húzódó vizsgálat után a napokban, egy manhattani bíróságon megindult a nagy per ellene. Az amerikai háziasszonyok példaképe és tanítója, a Martha Stewart Living Omnimedia nevű vállalatbirodalom alapítója és fő tulajdonosa, Martha Stewart nehéz heteknek néz elébe. Igaz, a mögötte álló hónapok is nehezek voltak. Birodalma, amely valaha, nem is oly régen, még egymilliárd (!) dollárnál is többet ért, ma romjaiban hever, akárcsak az ő személyes élete, karrierje. Csalással és az igazságszolgáltatás félrevezetésével és akadályozásával vádolják, s bár a bennfentes tőzsdei kereskedelem vádját elejtették ellene, a „maradék” elég arra, hogy akár harmincévi börtönt és kétmillió dollár büntetést is kiszabhassanak rá…
Pedig Amerika idolja volt, vagy ahogyan az amerikaiak mondják: legalább annyira megtestesítette-jelképezte Amerikát, mint például az almás pite. Az amerikai háziasszonyok imádták őt, az amerikai üzletemberek tisztelték, s alkalmasint még tartottak is tőle. Vállalatbirodalmával az amerikai üzleti és hétköznapi élet szerves része volt: életmódmagazinjai és televíziós műsorai, tanfolyamai és áruházai, könyvei és újságjai évtizedeken keresztül alakították-formálták az amerikaiak ízlését. Lakáskultúráról, öltözködésről, kertészkedésről, szabás-varrásról, sütés-főzésről, miegymásról adott tanácsokat. Neve – s portékáinak egész sora – védjegy és fogalom. Volt.
1941-ben született Martha Kostyraként, lengyel bevándorlók gyermekeként. A család igencsak szerény körülmények között élt és Marthának is folyvást lyukas volt a zsebe. Maga varrta a ruháit, olcsó tortarecepteket talált ki és ötletekkel varázsolta mutatóssá a kis kertet is. Csinos volt, felfedezték hát a divatszakmában is, rövid ideig manökenkedett, de a kifutók világa nem az övé volt. Művészettörténetet kezdett tanulni, ám otthagyta a főiskolát, amikor megismerkedett későbbi férjével, Andy Stewarttal. Férjhez ment, és akkor talált rá igazi hivatására, amikor megvettek egy lerobbant házat, s ezt – a kerttel együtt – teljesen ő hozatta rendbe. Renovált és építkezett, mindenféléket kitalált, és rájött, hogy ez való neki: tapasztalatait és ötleteit megosztani másokkal, tanácsokat adni. Mindenben, ami egy háztartást érinthet. Hogyan terítsünk, mit főzzünk a különböző alkalmakra, melyik a legjobb almáspite-recipe, milyen virágot és hová tegyünk, milyen ruhához milyen kiegészítő illik. Martha Stewartból háziasszony-nevelő lett. Persze, azért jóval több ennél.
A tanácsadást egy televíziós műsorban kezdte, aztán sajtóvállalkozásokba fogott, tanfolyamokat indított, áruházláncolatot alapított (az Egyesült Államok harmadik legnagyobb kiskereskedelmi hálózatát), tőzsdézett és tagja lett a New York-i tőzsde igazgatótanácsának is. Három esztendővel ezelőtt már az Egyesült Államok tizenharmadik legbefolyásosabb üzletembereként tartották számon. Birodalmának határai jócskán túlnyúltak az Egyesült Államokon; Kanadában, Brazíliában és Japánban is hódított. Éppen a koreai és a kínai piacra kívánt (volna) betörni, amikor beütött a krach.
A szőke self-made-woman ugyanis részvényes volt egy gyógyszergyártó cégben is, amely, a többi között, egy rákellenes gyógyszer piacra dobását készítette elő. Az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) azonban nem járult hozzá a szer medicinaként történő forgalmazásához, s ennek hivatalos bejelentését követően a cég (amelynek neve egyébként: ImClone) részvényeinek értéke ugyancsak megzuhant. Ám a hivatalos bejelentés előtti napon Martha Stewart, hogy, hogy nem, eladta az ImClone-ban lévő saját részvényeit. Okos üzletasszony előre látó húzása volt ez? Vagy valami más? Netán bennfentes információkat kapott? Ez utóbbi egyébként a piacgazdaságokban nagyon súlyosan büntetendő gazdasági bűncselekmény.
A tőzsdefelügyelet mindenesetre feljelentést tett, bennfentes kereskedelem vádjával. Ez 2001 végén történt.
Martha Stewart ImClone-beli üzlettársa azóta már börtönben ül; tizenöt évet kapott. A szőke üzletasszonynak azonban sikerült a bennfentes kereskedelem vádja alól tisztáznia magát. De csak ez alól! A csalás, a hatóság félrevezetése, az igazságszolgáltatás akadályozása – változatlanul komoly vádak.
Az amerikai közvélemény meglehetősen megosztott az ügyben. Van, aki azt mondja, hogy a pernek be kell bizonyítania: a gazdagok és híresek sem áll(hat)nak a törvény felett. Mások viszont azt kérdezik: vajon miféle büntetést kaptak a fehérgalléros bűnözők, például az Enron vagy a WorldCom vezetői? Vajon Martha Stewartot nem csak azért üldözik-e, mert úgymond kívülről jött, s mindmáig állítólag nem tartozott az amerikai üzleti élet krémjéhez?!
„Ez az ügy a hazugságról szól, arról, hogy Martha Stewart félrevezette az igazságszolgáltatás szerveit. Őket is” – idézte a napokban a Washington Times című napilap James Comeyt, a manhattani bíróság államügyészét.
S Amerikában ezt nagyon szigorúan büntetik. Legalább annyira, amennyire a bennfentes kereskedelmet. Február közepére mindenesetre kiderül; akkorra várható ugyanis ítélet Martha Stewart perében.