Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke hétfőn még arra sem méltatta az Országgyűlést, hogy a rendkívüli ülésen személyesen megjelenjen. A Fidesz elvárja Medgyessy Pétertől, hogy felelős kormányfőként vegye a bátorságot, és a parlament legközelebbi ülésén tájékoztassa a polgárokat a kialakult gazdasági helyzetről, megnevezve és számon kérve a valódi felelősöket is – tájékoztatott közleményében a Fidesz frakcióelnöksége.
A párt vezetői szerint a választók „arculcsapása” helyett a kormányfő legalább arra vehette volna a bátorságot, hogy a napirend előtti felszólalásokra maga adja meg a választ. – Így azonban, Medgyessy Péter a költségvetés után demokráciából is megbukott. Az ellenzéki párt szerint az emberek elvárják, hogy Magyarország miniszterelnöke ebben a helyzetben, ahelyett, hogy úton-útfélen nemzeti minimumról vagy éppen építkezésről beszél, végre őszintén s minél hamarabb adjon magyarázatot az őket érintő kérdésekre.
Többek között arra várnak választ, hogy „miért nőtt az államadósság az elmúlt esztendőben több mint 1000 milliárd forinttal, milyen további megszorításokat tervez a kormány 2004-ben, érinti-e ez az önkormányzatokat, a tervezett beruházásokat, a családokat, a munkahelyeket, az emberek biztonságát”.
A Fidesz kezdeményezésére hétfőn összeült az Országgyűlés, ám érdemi munkát nem tudott folytatni, mivel a jelenlévő szocialista és szabad demokrata képviselők – utóbbiak két kivétellel – nem szavaztak a napirend megállapításakor, így határozatképtelenség miatt berekesztették a plenáris ülést. Napirend előtt Áder János (Fidesz) és Herényi Károly (MDF) élesen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, a kabinet részéről viszont csupán László Csaba leköszönő pénzügyminiszter szólalt fel, és úgy fogalmazott: nincs válságban a gazdaság, a megszorítások a versenyképesség fokozásáért szükségesek.
A történtekről kikértük Török Gábor és Giró-Szász András politológusok véleményét is.
Török Gábor: Kevés meglepő dolog történt hétfőn a parlamentben. Sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem lépett ki a saját szerepéből. Ugyanaz történt, mint 2001. augusztus 13-án, amikor az ellenzékben lévő MSZP–SZDSZ kezdeményezett rendkívüli ülést. A kormány–ellenzék logika sokkal erősebb, mint a parlamentarizmus iránti elkötelezettség. Az ellenzék most is a parlament ellehetetlenítésével vádolja a kormánypártokat, azok szerint pedig az ellenzék pártpolitikai alapon támad. Medgyessy Péter – ahogy anno Orbán Viktor – nem ment el az ülésre, amely a parlamenthez mint intézményhez való hozzáállást minősíti. Pedig nem lett volna haszontalan a kormányfői jelenlét. Egy okos miniszterelnök ilyen esetben olyan beszédet mond, hogy az ellenzék be sem kerül a hírekbe. Nem az a lényeg, hogy kitől indul egy kezdeményezés, hanem hogy mit lehet belőle kihozni. Fodor Gábor és Béki Gabriella SZDSZ-es képviselők (akik az ellenzékkel megszavazták a napirendet) voltak azok, akik nem változtatták meg a véleményüket a kormányváltást követően. Ők bújtak ki egyedül ebből a kormány–ellenzéki logikából, még ha mennyiségileg ez nem is jelentett sokat.
Giró-Szász András: A hétfői rendkívüli ülés nem hasonlítható össze a 2001. augusztusi kezdeményezéssel. Az akkori ellenzék az Orbán-bányák ügyében akart rendkívüli ülésnapot, most pedig a makrogazdasági helyzet mindenképpen szükségessé tette azt. Óriási a különbség. Az előző ciklusban szűk politikai érdek állt a kezdeményezés hátterében, most pedig az a szándék, hogy kiderüljön: valósak-e a tavaly év végén elfogadott költségvetés számai. Azé a költségvetésé, amelytől nagyon sok minden függ. A kormányoldal zsigerileg szembehelyezkedett az ellenzék kezdeményezésével. Valószínűleg nincs is még elképzelésük, koncepciójuk a bejelentett 120 milliárdos kiadáscsökkentés végrehajtásáról. Ez három területet érinthet; az államigazgatást, az egészségügyet, illetve a banklobbit, mint például a lakáshitellel kapcsolatos megszorítások. A két SZDSZ-es politikus átszavazása ismét azt mutatja, hogy a párton belül van egy éles politikai törésvonal. Másrészt az SZDSZ-nek mint pártnak szembe kell mennie bizonyos esetekben az MSZP-vel, de nem annyira, hogy a kormányzást veszélyeztessék. A szabad demokratáknak alternatívákat kell felmutatniuk a szocialistákkal szemben, hiszen onnan tudnak szavazókat átcsábítani.
