Merénylet Saron hivatalánál

Tíz halálos áldozata és ötven sebesültje van annak az újabb öngyilkos merényletnek, amelyet a reggeli csúcsforgalomban követtek el egy jeruzsálemi autóbuszon. A robbanószerkezet Ariel Saron izraeli kormányfő rezidenciájától 15 méterre lépett működésbe, de a miniszterelnök dél-izraeli birtokán tartózkodott a detonáció időpontjában. Izraelben legutóbb december 25-én hajtottak végre hasonló támadást. Akkor egy öngyilkos merénylő négy embert ölt meg Tel-Avivban. A tegnapi akciót az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai nevű szervezet vállalta magára.
Az izraeli miniszterelnöki hivatal egyik tisztviselője az újabb merénylet kapcsán kijelentette: „A Palesztin Hatóság továbbra sem tesz semmit a területéről induló terrorizmus ellen. Izraelnek eltökélt szándéka folytatni a terror elleni harcot, és megelőzni a polgárai elleni további támadásokat.”
Az izraeli hadsereg a merénylettel egy időben közölte, hogy zöld jelzést kapott a fogolycsere Izrael és a libanoni székhelyű, szélsőséges Irán-barát szervezet, a Hezbollah között, miután azonosították a Libanonból visszakerült izraeli katonák földi maradványait. Az Izrael és a Hezbollah között német közvetítéssel létrejött megállapodás értelmében a jeruzsálemi kormány mintegy négyszáz palesztin foglyot bocsátott vagy bocsát szabadon. Elenged továbbá nem palesztin foglyokat is, ezeknek a számát három tucatra becsülik. Köztük van állítólag két libanoni gerillavezér, Abdel Karim Obeid és Musztafa Dirani, valamint egy Steven Smyrekként emlegetett német is, akit Izraelben elítéltek. Izrael 59 gerilla földi maradványait is átadja a Hezbollahnak az izraeli–libanoni határon. A zsidó állam cserébe visszakapja három, 2000 októberében eltűnt katonájának maradványait, valamint a szintén 2000-ben foglyul ejtett üzletembert és tartalékos ezredest, Elhanan Tannenbaumot. A németországi fogolycserét beárnyékolta az újabb jeruzsálemi merénylet, ám Jonathan Peled külügyminisztériumi szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a két eseményt különválasztják.

***

Szomorú kártyaparti

Nem tárgyalunk terroristákkal – állítják izraeli politikusok, amely, látva az ország véres történelmét, bizony nehezen valósítható meg. Persze kérdés, ki a terrorista, s ki a szabadságharcos. Az mindenesetre tény, hogy Tel-Avivban a Hezbollahot terrorszervezetnek tartják, s a megbeszélések mégis lezajlottak. Csodák csodája, de egyik fél sem állt fel a tárgyalóasztaltól idő előtt. A fogolycsere így megtörtént, s szimbolikus eredményt ért el mindkét oldal.
Adi Avitan, Binjamin Avram és Omar Szuad már évekkel ezelőtt hősökké váltak Izraelben. Ők azok a katonák, akiket a Hezbollah 2000-ben foglyul ejtett az ország „örökös Vietnamjában”, Libanonban. A tárgyalások minden tiltakozás ellenére folytak Tel-Aviv és a Hezbollah között ügyükben, a sajtó pedig időről időre feltette a kérdést, hogy hol vannak a fiúk. Mára kiderült, hogy a katonák időközben – vagy talán már foglyul ejtésük pillanatában – meghaltak, s csak a holttestüket kapják vissza az olyan nagyon már nem reménykedő izraeliek. A három hős mellett azonban további neveket is megjegyeztek a zsidó államban. Az egyikük, Elhanan Tannenbaumé. A tartalékos izraeli ezredes azért utazott Libanonba, hogy megtudja, mi történt az 1986-ban eltűnt Ron Arad pilótával, s azon melegében foglyul ejtették. A repülős gépét Libanon légterében lőtték le a Hezbollah tagjai, azóta semmi hír felőle. Ron Arad még a három említett katonánál is ismertebb, valódi nemzeti hőst faragott belőle az izraeli politika és a sajtó. Olyannyira, hogy korábban Jichak Rabin akkori védelmi miniszter, a későbbi tragikus sorsú miniszterelnök is megpróbálta kiszabadítani, ám az akkori fogolycsere-tervezet kudarcot vallott.
Ron Aradért – vagy legalább a róla szóló információkért – Izrael most kemény árat is hajlandó volt fizetni. Bár Izrael minden esetben visszautasította, hogy olyanokat is elengedjen, akiknek „vér tapad a kezéhez”, hajlandó a másik oldal, Libanon népi hősét felszabadítani. Szamír al-Kontar 16 éves volt, mikor elfogták. Azóta 24 év telt el, az egykori fiú helyett felnőtt férfi lépett ki a börtönből.
Úgy tűnik, hogy az emberi tragédiákon túl végül sikeres lehet a fogolycsere. Az emberi életekkel játszott kártyapakliban azonban még mindig ott maradt Ron Arad, a Hezbollah legerősebb ütőkártyája. Ha egyáltalán él a pilóta, egyhamar nem fogja viszszanyerni a szabadságát, mivel érte ezer Szamír al-Kontar sem lenne elegendő ár.
A másik oldalon viszont Izrael áll, amely ütőkártyák helyett inkább a rengeteg alacsony értékű lappal rendelkezik. Ezrével tart fogva palesztinokat, akiket egy-egy razzián tartóztatott le, tyúktolvajoktól egyes Hamasz-vezetőkig mindenki megtalálható közöttük. Mivel a foglyok száma szinte korlátlan, Izrael megengedheti magának, hogy több mint négyszáz palesztint és arabot adjanak – 59 harcos földi maradványai mellett – a három katona holttestéért, Tannenbaumért és a Ron Aradról szóló információkért. Hogy megérte-e, az majd később derül ki.