A kicsik, bár biztosan szeretnének, nem tudnak plakátot ragasztani a metrólépcső mellé, sem hipermarketekkel szerződni, hogy a sárgarépa mellé odategyék az ő köteteiket is. De ez nem is baj. A könyv, amely műhelyükből kiderül, tartós, szép darab, küllemét és belbecsét tekintve egyaránt.
A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó éppen ilyen intézmény, Biernaczky Szilárd szellemi terméke. Tavaly mindössze tizenhárom kötete jelent meg, közöttük olyan művek, mint Barta János Magánélet és remekmű című Madách-tanulmány-gyűjteménye, Kós Károly levelezése vagy Erdélyi János Irodalmi, színházi, közéleti írások és beszédek című, a Magyar irodalomtörténet forrásai sorozatot gazdagító munkája. Láthatjuk, egyik sem bestseller-gyanús mű, mégis mi lenne nélkülük. Kós Károly életművének például szerves része az a kiterjedt levelezés, amely nemcsak az építész-polihisztor gondolatairól ad hű képet, hanem a múlt századi erdélyi művelődéstörténet fontos forrása is. A legendás debreceni irodalomprofesszor, Barta János pedig Madách-tanulmányaiban az „egykönyvűség” titkát kutatja.
Biernaczky Szilárd könyves műhelye ilyen igényekkel képtelen volna megállni a maga lábán, a kemény fedeles kiadványok amúgy is felkészültek arra, hogy talán évekig is raktárban kell várakozniuk, míg megtalálják olvasóikat. Előbb-utóbb megtalálják. Addig is szükség van a támogatókra, az alapokra és alapítványokra, melyekben értő, értékeket őrző kurátorok ülnek, és bizonyosan tudják, mire érdemes költeni a közpénzeket. Erre következtethetünk abból, hogy 2002-ben Benkő Samu munkája, a Bolyai János vallomásai című kötet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával jelenhetett meg. Miként a Féja Géza-sorozat is, melyek között ott találhatjuk a Kossuth Lajos című könyvet, mely szerzőjét követve megjárta a politikai rendőrség fogdáját, vagy a Lelkek párbeszédét, melyben Féja írói portréit, színházi és irodalomkritikáit adja közre, valamint a Visegrádi estéket, mely Kossuth után a nagy vetélytárs és politikai ellenfél, Görgey Artúr életének regényesített feldolgozása és talán az író legjobb alkotása.
A közelmúlt és a régmúlt értékeinek, történéseinek, magántörténelmeinek felmutatása a Mundus Kiadó egyik fontos vállalása. Belefér ebbe Féja Géza mellett Beke György nagy ívű, négy vaskos kötetben megjelentett erdélyi riportja, a barangolások írói terméke, de az az emlékirat-sorozat is, melynek keretében megjelent már idősebb Antall József lelket tisztító visszaemlékezése, Harsányi László Gallföldön, rabságban című hadifogoly-memoárja, legutóbb pedig a sikergyanús Életem története, A Dunától a Mekongig Ausztrálián át, Krinszki Gyula több évtizedes naplójegyzeteinek közreadása. A tényirodalom amúgy is kapós, érdekesebb, olvasmányosabb, mint a történeti elemző munkák, az olvasó igyekszik megszeretni a hőseit, akik legbensőbb gondolataikat is megosztják vele. E témakörhöz sorolható még a Mundus másik könyve, Cecil D. Eby Magyarország a háborúban című munkája, mely az oral-history írásos változata. A történészprofesszor majd száz túlélő vallomását adja közre, civilek és katonák háborús visszaemlékezéseit.
Szaladjunk végig a legfrissebb kínálaton, melyben van Bárány Tamás-regény, a Nagy idők tanúja, Szalay Károly-regény (Párhuzamos viszonyok), valamint ugyancsak Szalaytól szatíratörténeti mű (Karikatúra és groteszk a magyar középkorban), Baranya megyei népességtörténeti lexikon, Kovacsics Gyula nagyszabású vállalkozása, valamint Lukáts Jánostól Az öreg Will.
Azért a komoly témákat el is lehet adni, csak ötlet kell hozzá, marketing, ahogy manapság mondani szokás, vagyis jó cím és vonzó csomagolás. Kertész István Botrányok a középkorban című munkája – a Népszerű művelődéstörténet sorozat legújabb darabja – így hívja az olvasót: „Ki ölte meg II. Philipposz makedón királyt, és ki lopta el világhódító fia, Nagy Sándor holttestét? Igaz-e, hogy a csatatereken vitézkedő spártai királyok olykor kevéssé eredményesnek bizonyultak a hitvesi ágyban? Bigámista volt-e Messalina, Claudius római császár felesége, és megváltozott volna a történelem menete, ha Kleopátrának szebb az orra?” Hogy ezek nem lennének fontos kérdések? Dehogynem. A történelem végeredményben mégis csak vezéri indulatok, ambíciók és sérelmek sorozata, amelyben a „ha” szócska ugyan már nem értelmezhető, de azért lehetőséget ad a gondolati játékra. Kertész István ókortörténeti lektűrje persze csak cím szerint tűnhet komolytalan esetgyűjteménynek. Ami benne olvasható, az maga a vérbeli klasszika-filológia.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
