K. István évek óta szorul művesekezelésre, de egy éve a járóképességét is elvesztette egy trombózis miatt, így hetente háromszor hozzák-viszik a budapesti Honvéd Kórház dialízisközpontjába. K. István panaszkodik. Bajával nincs egyedül, az idős, járóképtelen emberek hasonló gondokkal küzdenek. Amikor bejönnek a kórházba, megszokott az egyórás várakozás, de ha vége a kezelésnek, gyakran órákat várnak a mentőre. Működik ugyan több magánmentő-szolgálat is, de ezek működését az OEP kaszszája és rendelkezése korlátozza.
*
Kétségtelen, hogy sokszor várniuk kell a kezeltjeinknek – ismeri el Vezekényi Zsuzsanna, a Budapest Gambro Honvéd Kórház Dialízisközpontjának orvos-igazgatója. – A dialízisre szorulók szállítását előre rendeljük meg, határozott időponttal. De ha például délelőtt 11-re kérjük a betegeket, akkorra már néha hosszú kocsikázáson vannak túl, ugyanis az Országos Mentőszolgálat autói általában összegyűjtik őket, és meghatározott útvonalat járnak be velük Budapesten. Ritkán előfordul, hogy este hatkor már nem jönnek értük, mert megvárják a hétórás váltást. Olyankor nyolc után is itt üldögélnek. A mi gondunk inkább az, hogy hozzánk Budapestről nem hoznak betegeket a magánmentősök, mert a két engedéllyel rendelkező fővárosi szolgáltatónak nincs ránk kapacitása.
Ennél rosszabb a helyzet a Péterfy Sándor utcai kórház dialízisállomásán. Itt Rácz Andrea adja le a rendeléseket, és mint mondja, már húsz éve áldatlan állapotok uralkodnak. Náluk még igazán elhelyezni sem tudják a várakozókat, így egymást lökdösve szoronganak, amíg meg nem jön értük a mentő.
Pedig az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ) belső rendelet szabja meg a vesebetegek szállítási rendjét. Eszerint a betegnek legkorábban negyed órával a kezelés megkezdése előtt kell a dialízisközpontba érkeznie, és legfeljebb egy órát várakozhat, miután lekerült a gépről.
– Az OMSZ mentőautói egy évben 2,7 millió feladatot kapnak, ennek nagy része valóban betegszállítás – sorolja a tényeket Győrfi Pál, a mentőszolgálat szóvivője. – Kilencszáz gépkocsi áll rendelkezésre országszerte, Budapesten nyolcvanhat dolgozik. Ebből a fővárosban ötvenkettő végez betegszállítást. Ha épp nem romlik el. Évente 270 ezer beteget hozunk és viszünk, ami naponta 8-900 feladatot jelent. Van azonban fontossági sorrend, a sürgős eseteket előre veszik, és olyankor a betegszállítás várhat. Persze a dialízisre szorulók helyzete különleges, és ezt át is érzik a mentősök. De ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet, a kapacitást kellene növelni, a jó szándék kevés. Viszont az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) véges a kasszája.
Ebből pedig nemcsak az OMSZ szállításait, hanem a magánszállítókat is fizetnie kell az egészségbiztosítónak. Mint Kőrösi Lászlótól, az OEP gyógyító és megelőző ellátási főosztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, a költségvetésből évente kétmilliárd forintot szánnak betegszállításra. Habár az összeg nagynak tűnik, a mentőszolgálat által közölt szállítási adatokkal öszszevetve kiderül, hogy ez igen csekélyke pénz. Ráadásul az idei költségvetés egyetlen fillérrel sem ad többet erre a célra, mint a tavalyi. Az alternatív szállítószolgálatok kilométerpénze így 75 és 80 forint között mozog.
Pedig a magánszállítók megoldhatnák a dialízisre járók gondjait. A nálunk szociálisan jóval fejlettebb németeknél például a rászorultságtól függő összegű taxicsekket ad a biztosító a betegeknek, így a szállítást ők közvetlenül intézhetik.
Takács Zoltán, a Magyar Betegszállítók Országos Egyesületének elnöke azt mondja, szívesen fejlesztenének a magáncégek, de az OEP nem ad ki több engedélyt. Pedig a harminckét támogatott magyar betegszállító közül huszonöt így is a művesekezeltekre szakosodott. És egyre több a dialízisközpont. Ahogy a művesekezelésre szoruló beteg is. Csupán a szállítók maradnak, amennyien eddig voltak: kevesen.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
