Pesszimista németek

Németország legnagyobb szilveszteri partija a brandenburgi kapunál zajlott. Berlinben egymilliós tömeg vett búcsút 2003-tól és köszöntötte az új esztendőt: vidáman, pezsgős üvegeket lóbálva, táncolva, petárdákat eregetve. A köztársaság számtalan metropolisában hasonló hangulat uralkodott, a tűzijátékok fénye – ha csak rövid mámoros pillanatra is – fátylat borított az országban uralkodó pesszimizmusra.

Közvélemény-kutatási eredmények szerint a társadalom széles rétege kimondottan rossz esztendőnek tartja a tavalyit, gazdasági helyzetének romlásáról beszél, és a polgároknak több mint a fele a közeljövőtől sem remél javulást. A megkérdezettek hetven százaléka abból indul ki, hogy a munkanélküliek száma tovább fog emelkedni. E meggyőződést csak alátámasztotta Wolfgang Clement szövetségi gazdasági miniszter, amikor a munkanélküliség csökkenésének lehetőségét legfeljebb 2005-re jósolta. Nyolcvannyolc százalék elvesztette a szociális rendszerekbe – a beteg- és nyugdíjbiztosításba – vetett bizalmát. Pesszimizmusukat azonnal igazolta 2004 első munkanapja, amely új tények elé állította azokat az embereket, akik kénytelenek voltak felkeresni háziorvosaikat: a január elsejétől érvénybe lépett egészségügyi reformtörvény szerint, a betegeknek minden negyedév kezdetén tíz eurót kell saját zsebükből kifizetni, ha igénybe akarják venni az orvos szolgáltatásait. Szakértők szerint e rendelkezés azt fogja eredményezni, hogy a páciensek nem keresik fel időben a rendelőket, halogatják az orvosi kezelést, így sokkal rosszabb állapotban jutnak majd a doktorok elé, mint eddig.
Az NFO-Infratest intézet körkérdésének egyik pontja váratlan jelenségre világított rá: az EU keleti bővítését a németek nyomasztó többsége (nyolcvannyolc százalék) fenyegető folyamatnak tartja. Johannes Rau, a hivatali idejének utolsó hónapjaihoz érkezett államelnök igyekszik optimizmusról gondoskodni, a szociáldemokrata politikus szerint az ország valós helyzete jobb, mint a pillanatnyi hangulat. „A krízisből azonban nem panaszkodással, hanem tettekkel lehet csak kijutni” – hangoztatta Rau, és egyben a demokrácia szerencsétlenségének nyilvánította, hogy 2004-ben összesen tizennégy szavazásra kerül majd sor EU-, tartományi és regionális szinten. A német polgárnak tehát számtalan lehetősége nyílik arra, hogy kinyilvánítsa elmarasztaló véleményét a felelős politikusokkal szemben.
Negyvenezer vállalat vált fizetőképtelenné; az egy főre eső kereset frontján a franciák, angolok, dánok, hollandok és írek elhúztak; az EU stabilitási kritériumának nem sikerült eleget tenni; a fiatal tudósok tetemes része külföldön, mindenek előtt az Egyesült Államokban keresi boldogulását.
Az SPD/Zöldek koalíciónak egyetlen tárcája zárta kielégítő eredménnyel az évet, a Joschka Fischer vezette külügyminisztérium. A németek többsége helyesnek tartja, hogy Berlin nem volt hajlandó részt venni az iraki háborúban, szerintük e döntés erősítette Németország külpolitikai pozícióját.