Postagalamb Strasbourgba

Tisztelt strasbourgi méltóságok, kontinensanyák és kontinensatyák! A napokban önök elé kerül a magyarországi liberálisok képviseletében ideiglenes jelleggel Brüsszelben (is) állomásozó országgyűlési képviselő, Eörsi Mátyás beadványa, amely a csekély hallgatottságú és eszmeiségű, ám annál provokatívabb hangvételű Tilos Rádiónak a magyar médiahatóság általi harmincnapos elhallgattatását sérelmezi. A képviselő úr a jogszerűen kirótt szilenciumot a sajtó- és szólásszabadság súlyos magyarországi sérelmeként aposztrofálja, s az európai nyilvánossághoz és fórumokhoz fordul, hogy ezt a vélt alkotmánysértést a legfőbb kontinentális intézmények tekintélyét segítségül híva orvosolja.
Önök kevéssé jártasak a Magyar Köztársaság belpolitikai viszonyaiban, így engedelmükkel felhívnám a figyelmüket néhány, országunkban közismert tényre és előzményre. Hazánkban pillanatnyilag a szocialisták és a liberálisok koalíciója kormányoz, objektív elemzők szerint is példátlan sikertelenséggel. A gazdaság bő másfél éves tevékenykedésük eredményeképpen megroggyant, a költségvetés az első hét után megbukott, az ország immár nem is leplezhető hivatali és kormányzati korrupcióba süllyedt, általános morális válságba került. Nemzeti fizetőeszközünk, a forint megrendült, az euró bevezetésének időpontja kitolódik. A kormányzati többség ugyanakkor minden baj forrását a döntésekre számottevő hatást gyakorolni nem tudó ellenzék fondorkodásaiban keresi és találja meg. A kormányoldal pártjai által dominált nyilvánosság az ország akut krízishelyzete helyett átlátszó figyelemelterelésként az orvosi hálapénznek és az úgynevezett gyűlöletbeszédnek az említett országos bajokhoz képest marginális kérdésköreit tematizálja. Az úgynevezett gyűlöletbeszédről a kormánytöbbség vitatható alkotmányosságú törvényt erőltetett át a parlamenten, miközben cinikus obstrukcióval megakadályozta, hogy az Országgyűlés a gazdasági és pénzügyi válság rendkívüli megvitatását egyáltalán napirendre vegye.
Ilyen körülmények között vált kultúrbotránnyá a Tilos Rádió ügye: a korábban is keresztényellenes kirohanásokban jeleskedő rádió moderátora az összes keresztény kiirtásának gondolatát röpítette az éterbe. A 90 százalékos túlsúlyú kormánymédia e példátlan kijelentést nem sorolta a gyűlöletbeszéd megnyilvánulásai közé, s társadalmi veszélyességét azzal bagatellizálta, hogy a moderátor alkoholos befolyásoltság alatt állt. (A mi jogállamunkban ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülménynek számít.) A médiahatóság több ízben elhalasztotta a vétség szankcionálását, s ezzel erősen hozzájárult ahhoz, hogy a tiltakozók utcai demonstráción nyomatékosítsák követeléseiket. A tüntetés után máig ismeretlen, feltehetően provokatív célzattal több – köztük külföldi illetőségű – személy zavaros körülmények között elégette Izrael állami zászlaját. Az ezt követő hatósági eljárás tragikomikus fejleményekbe torkollott.
Önök Strasbourgban eltökélt hívei az emberi szabadságjogoknak. Feltételezem, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesítésében nem tesznek különbséget felekezetek és népcsoportok között. Ezért tiszteletteljesen felhívom a figyelmüket, hogy Eörsi Mátyásnak a szólásszabadságért aggódó beadványa erősen szelektív: önkényesen kiragad egy általa preferált elemet az aktuális magyar valóságból. Eörsi a jelek szerint nem tartja a szólásszabadságra veszélyesnek, hogy gyakorló magyar újságírót a rendszerváltozás óta első ízben ítéltek letöltendő szabadságvesztésre véleményének szabad kifejtése miatt. (Talán, mert a magánvádló Eörsi párttársa volt.) Ugyancsak nem érte el az ingerküszöbét, hogy a közszolgálati magyar televízióban a Tilos Rádió esetéhez képest összehasonlíthatatlanul csekélyebb szakmai vétségért szüntettek meg ellenzéki beállítottságú heti tévéműsort. A magazin stábjának új műsort ígértek, ám ez azóta is – lassan mintegy fél esztendeje – várat magára. (Igaz, közben a kormánypártokhoz közel álló tévéelnöknek nyilvánvaló korrupció gyanúja miatt távoznia kellett, s nem tudni, ügyvezető utódjára érvényesek-e az elődje által a szólásszabadság érvényesítésével kapcsolatosan tett gentlemanígéretek.)
Eörsi Mátyás reméli, hogy a Tilos Rádió védelmében indított európai akciójához a szocialisták is csatlakoznak majd. E sorok írásáig ezt még senki nem erősítette meg. A problémát bonyolítja, hogy a jelenlegi kormánypártok azt az eljárást, hogy magyar politikusok emberi jogi kérdésekben európai fórumokhoz forduljanak, lényegében hazaárulásnak minősítették. A Szabadság Kis Köre elnevezésű civil szerveződés a kormányváltás óta kíséri figyelemmel a magyarországi jogsértéseket, s ezzel kapcsolatos jelentéseit félévente teszi közzé. E dokumentumokra támaszkodva az Európai Néppárt lisszaboni ülésén elmarasztalta a magyar kormányzatot. A kormánypárti média – anélkül, hogy a konkrét, többtucatnyi esetet érdemben tárgyalta vagy vitatta volna – az eljárást sommásan feljelentésnek, árulkodásnak bélyegezte. Pár hete a szocialisták elnökhelyettes asszonya nemzeti filmszínházbeli beszédében Lisszabont ugyancsak elítélőleg említette. A balliberális normák szerint tehát Eörsi Mátyás feljelent és árulkodik, amikor európai fórumokon alkotmányos alapjogoknak konkrét magyarországi esetre vonatkoztatott érvényesülését feszegeti.
Kérem megtisztelő állásfoglalásukat, hogy Eörsi Mátyás eljárása önök szerint mennyiben ütközik a kettős mérce tagadásának európai elvével. Mivel honfitársam a magát keresztényirtó hírbe kevert rádió melletti prókátorkodást azzal indokolta, hogy ezzel Magyarországnak segít, magyar állampolgárként bátorkodom felhívni figyelmüket azokra az aggályokra, amelyek a képviselő úr személyével kapcsolatosan rendre fölmerülnek. Nem tudom, az új Európai Unióban végül biztonsági vagy egyéb tekintetben kizáró ok lesz-e, hogy hivatásos európai politikus unión kívüli országok érdekében lépjen fel (nálunk a gyakorlat egyelőre a többszörös állampolgárságok tekintetében is igen megengedő), mindenesetre idevágónak érzem Tom Lapid izraeli politikus mondatait a Budapesten megjelenő Szombat című lapból: „Két évvel ezelőtt Izrael engem delegált az Európa Tanács közel-keleti konferenciájára. Négynapos fergetegnek voltam kitéve: minden európai képviselő teljesen gátlástalanul támadott bennünket. Az egész vitában összesen négy Izraelt támogató felszólalásnak voltam tanúja: ebből kettőt magyaroktól, Bársony János (sic! helyesen: András) MSZP-s és Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőtől hallottam.”
Noha a Tilos Rádió szerecsenmosdatásának missziójában egyelőre nem mutatkozik hasonló összhang a két magyarországi kormánypárt berkeiben, az elővigyázatosság nem haszontalan. Amikor tehát döntenek abban, hogy vajon a szólásszabadság szerves része-e hipotetikus keresztényirtásról beszélni a médiában, feltétlenül ügyeljenek arra, nehogy testületileg „teljesen gátlástalan” támadóknak, virtuális izraelizászló-égetőknek tűnjenek fel. Emlékezzenek arra, hogy a hivatalos Izrael egy ízben már az Európai Uniót is antiszemitának bélyegezte, csak mert Brüsszel fölvetette némely alapvető emberi jog lábbal tiprását a polgárháborús országban. A magam részéről jobban bízom önökben, mint a saját külügyminiszteremben, aki szerint az európai alkotmányban már minden benne van, ami a magyaroknak fontos. Jómagam a zsidó és keresztény (esetleg muzulmán) gyökerekre való utalást erősen hiányolom. Már csak azért is, hogy ne lehessen vita: mit szabad és mi a tilos…