Oroszország továbbra is stabil és kiszámítható politikát folytat az Egyesült Államok irányában, hangsúlyozta Vlagyimir Putyin. Az orosz–amerikai kapcsolatok olyan szilárd alapon nyugszanak, amely lehetővé teszi a felmerülő nézeteltéréseken való felülemelkedést – mondta az államfő, megjegyezve, hogy olyan taktikai eltérésekről van szó, amelyek a nemzetközi viszonyok változó helyzetével és a nemzeti érdekek védelmezésével járnak. Powell mindehhez azt fűzte hozzá, hogy a kapcsolatok szilárdsága módot ad a nézeteltérések őszinte megvitatására.
Oroszország kész tovább tárgyalni az Egyesült Államokkal az iraki rendezésről – mondta Putyin, megerősítve hazája készségét az iraki adósságrendezés megvitatására a Párizsi Klub keretében. Moszkva – Washingtonhoz hasonlóan – úgy véli, hogy az ENSZ-nek vissza kell térnie Irakba – mutatott rá.
A kétoldalú viszony részleges átértékelését, az érdekütközések nyomán hirtelen támadt amerikai fenntartásokat jelzi, hogy a látogatást felvezetendő, Powell az orosz demokratikus fejlődés hiányosságait kritizálta az Izvesztyijában megjelent írásában. Powell aggodalmát fejezte ki Oroszország Csecsenföldön, illetve volt szovjet szomszédaival szemben alkalmazott politikájával kapcsolatban. Az Egyesült Államok elismeri Oroszország szuverenitását és területi sérthetetlenségét, de éppúgy elismeri a szomszédjaiét is – mutatott rá Powell, burkoltan bírálva Moszkvát.
***
-HÁTTÉR-
Politikai szkander a kulisszák mögött
Putyin elnökségének leginkább terhelt éve volt a tavalyi az orosz–amerikai kapcsolatok szempontjából. Az érezhető lehűlés az Irak körüli vitákkal kezdődött, a Kreml Európa melletti kiállásával, folytatódott az iráni atomprogrammal kapcsolatos nézeteltérésekkel, érdekütközéssel, majd a posztszovjet térségben, különösen Közép-Ázsiában kiéleződő versenyfutással, s mindezt csak betetőzte a közvetetten Amerikát is érintő Jukosz-ügy, majd a dumaválasztások tisztaságának megítéléséről szóló szóváltás. Ez utóbbi nagyrészt már a kapcsolatok problematikusabbá válásának következménye. Ilyenkor szoktak ugyanis előtérbe kerülni amerikai részről a korábban a napirendről jótékonyan levett kérdések, a demokrácia féltése, az emberi jogok sérülése miatti aggódás, Csecsenföld vagy a sajtószabadság helyzete. Az utóbbi hónapokban azonban megszaporodtak az oroszországi demokrácia alakulását érintő amerikai bírálatok, több elemző szemében hirtelen még az orosz külpolitika is a birodalmi stílushoz való visszatérés jeleit kezdte mutatni.
A Bush-adminisztráció és az amerikai elit köreiben két nézet ütközik egymással. Az egyik csoport véleménye szerint Putyin politikája még a 90-es évek eredményeihez képest is visszalépést jelent a demokratikus átalakulásban, s kollégája bírálatára ösztönzik Busht. Mások úgy vélik, Putyin csak saját irányvonalát erősíti, s a demokrácia helyzete nem rosszabb, igaz, nem is jobb, mint volt. E megosztottság mindenképpen ahhoz vezet a továbbiakban, hogy a kétoldalú találkozók napirendjére kerülnek a már említett, egy ideje elfelejtett témák, ám egyelőre inkább csak a retorika szintjén várható határozott fellépés Moszkvával szemben.
Igazán komolyan ugyanis leginkább a posztszovjet térség kapcsán ütköznek a két ország érdekei. A grúziai események már megmutatták mindkét nagyhatalom aktivitását a térségben, s azt is, hogy a Kreml immár elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az amerikai befolyás növekedésének. E fellépés mérlege meglehetősen felemás, hiszen a kirgíziai katonai támaszpont létrehozása mellett a grúziai „meccs” állása legfeljebb döntetlen, míg Moldovában rendezési tervének elutasításával érzékeny pofont kapott Moszkva. A jövő is összeütközések sorát feltételezi, hiszen Washington a grúz példán felbátorodva máshol is próbálkozhat a „belgrádi forgatókönyvvel”, míg az orosz fél e terjeszkedést aligha fogja tovább tűrni. A legkomolyabb konfliktus idén a nagy változások előtt álló Ukrajna körül várható, azonban – mint a grúziai események is mutatták – valamilyen mértékben igyekszik majd egyeztetni egymással a két vetélytárs.
E kulisszák mögötti szkanderozás meg-megkérdőjelezi majd a partnerség oly sokat emlegetett stratégiai jellegét is, az orosz–amerikai kapcsolatok lényeges romlását azonban aligha vonja maga után. Ez ugyanis egyik félnek sem érdeke, s ami a legfontosabb, amerikai részről az ilyen-olyan fenntartásokat felülírja, hogy Bush a terrorizmus elleni harc mentén osztotta szövetségesekre és ellenségekre a világot, Oroszország pedig egyértelműen a „fehér oldalon” van.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
