Biztosan szép város Érd, gondoltam kirándulásom előtt, de ezt a jelzőt így utólag a legjobb jóindulatom ellenére sem mondhatom ki a hatvanezer lelkes településről.
Utazásunk első állomásán, az Enikő lakótelepen Skodák, Daciák, sárga és zöld Trabantok parkolnak. (Tévedés ne essék: 2004-ben vagyunk.) Az egyik presszóban hatvanas években készült barna műbőr székek s „betörőleütős” hamutálak az asztalon. Örülünk ennek a látszólagos szocreál nosztalgiának is, hiszen, megvallom férfiasan, sokat bolyongtunk a környéken, hogy kávét ihassunk, mert az Európa Club sörbár és a Szomjas Teve söröző a nyitva tartás idejének ellentmondva zárva volt.
Az elöregedett berendezésű presszóban az idősebb pultosnő nem nagyon kíván bármit is hozzátenni véleményeként a polgármesteri prémiumhoz. Inkább kiint szemével az úttestre, s csak annyit mond: ez a város tele van földúttal, ahol pedig aszfaltozott, ott csak győzze kerülgetni a kátyúkat.
A város másik részén található Alsó és Felső utcák egészen az érdi nevezetességig, az oszmán minaretig nyúlnak. Badi Miklós építőanyag-fuvarozó a környéken lakik. A városrész s a város fejlődéséről az a véleménye, hogy néhány környéki utat leaszfaltoztak, a centrumban pedig látta, hogy parkosítanak. Persze a parki palántázás rég volt, ma már hó fedi a város takarítatlan földútjait.
Az újabb helyszínen, Érd Ófalu településrészén a Tóni Csapás italkimérésben férfiak melegednek. Kint mínusz kilenc fok van, jólesik betenni magunk mögött az ajtót. Először azt hiszik, hogy viccelek, s van, aki maró gúnyt vél felfedezni kérdésemben: – Önök szerint a város mennyit fejlődött az elmúlt években?
– A környéken semmi sem fejlődött – mondja egyikük, mire a kiszolgáló nagyot tüsszent.
– Így igaz, Erzsike! – kiált fel valaki a háttérben.
Kiderül, hogy a Felső utca egyik felében még szippantós kocsikkal termelik ki az ürítők tartalmát. Az italboltosnak például ez heti 6750 forintos kiadást jelent. Erzsike ráadásul az utcának ennek a felében lakik, s még az otthoni „szipkázás” is kéthetente háromezerbe, januártól pedig már négyezer forintba kerül. Egyébként csak most értem meg, hogy a környékbeli utcákon miért láttam annyi ákombákombetűs szippantós reklámtáblát a villanypóznákon s az útszéli fák törzsén.
Amikor a polgármesteri jutalom felől kérdem az embereket, azt felelik, hogy az előző tizenkét évig hatalmon lévő polgármester sem volt kispályás politikus, de ez a mostani MSZP-s városvezető még azt is felülmúlja.
– Tudja, hogy csak négy évig lesz a posztján – szögezi le Krasznai Károly.
Kiderül, hogy a rokkantnyugdíjas férfi felesége az előző polgármester idején az önkormányzat főkönyvelője volt, gyermekük pedig polgármesteri sofőrként dolgozott. Már azt hinném, hogy Krasznaiból a polgármesterváltás miatti elégedetlenség beszél, de megnyugtat, hogy a korábbi városvezető mind a két családtagját elbocsátotta, tehát rá is lenne miért orrolni.
A vendégek egyöntetűen úgy vélik, hogy amikor a település kasszájában kevés pénz van, és a tavaly decemberi fizetésüket is késve kapták meg az önkormányzati dolgozók, akkor hallatlan arcátlanság 4,5 millió forintos prémiumot felvennie a polgármesternek. Ráadásul azon a december végi testületi ülésen, ahol a jutalommilliókat megszavazták, működési hitel felvételéről is döntöttek a képviselők.
– Megszedi magát. Jóléti rendszerváltozást hirdetett meg a kormány, tehát ez a politikusaik számára annyit jelent, hogy mindenki vigye a pénzét, ahogy tudja – summázza egyikőjük.
Pár házzal odébb, a bútorbolt előtt egy férfi sepri a járdát. Az üzlet a fiáé, s nem is megy rosszul, tehát nem lenne okuk panaszkodni. Az idős ember mégsem akar nevet mondani, de még név nélkül sem szívesen diskurál. Fél. – Nem szól szám, nem fáj fejem – vallja be őszintén. A rendőröket dicséri, főleg a kapitányt. – Az utcánkban gyorsasági versenyeket rendeztek a fiatalok. A kapitány kirendelte ide a járőröket, s lám, el is tűntek a suhancok. Évekkel ezelőtt ellopták a belvárosi réz haranglábat. A rádióban nyilatkozott a kapitány: sok olyan színesfém-kereskedő van a városban, akinek nincs is iparengedélye. A harangláb nem lett meg, de a fémfelvásárlófronton is rend lett – szögezi le az idős ember.
Hétköznaponként is várja vásárlóit az érdi piac. Gyapjútakaró, Zsiguli-sebváltó, mackónadrág – minden van itt. Egy díszes táblán azt olvasom, „ma minden köpeny 1600 forint”. Tehát mindennap ma van, még sincs vevő.
A parkolóban indigókék kocka Lada járatja motorját. Fejkendős, vacogó asszony néz a párás üvegen kifelé.
És megint utazunk. Érd központjában alig találni meg a városházát. Talán társasháznak épült, mert erkélyeket látni a kockaépület falán. A városháza felirat alatt neonfüzért látni. Az ünnepi béke- és újévköszöntő hangulat tart még? Vagy a polgármesteri prémium súlya emelte meg a hétköznapok hangulatát? Az épületről mállik a vakolat. Erre a szemben található PB-palackokat cserélő helyiségben – ahol számítástechnikai alkatrészbolt is működik – hívja fel a figyelmemet egy asszony –, 4,5 millió forintból be lehetett volna vakolni az önkormányzat épületét is, szögezi le keményen.
Többen szótlanul távoznak a gázpalack- csereteremből. (Bár nem kis város ez, sok helyen még nincs bevezetve a gáz.)
Kirándulóutunk a végéhez közeledik. Igazságtalan lenne Érd fejlődéséről nem szólni. Az utóbbi években törekedtek arra, hogy megvalósuljon a szelektív hulladékgyűjtés. Valóban, úton-útfélen látni az erre a célra szolgáló színes konténereket. A városban a kereskedelem is virágzik. Ezt a színes és többnyire színvonaltalanul kivitelezett reklámtáblák is jelzik (Vick-ing, Csövek, csapok, PVC-idomok, Állateledel). Az üzletek többsége sajnos inkább a szegénységről, az odáig vezető útról és a leépülésről szól. A kínai diszkontok, a százforintos boltok és bazárok száma megszámlálhatatlan, garázsban működik az ingatlanközvetítő, és szolidan hirdeti magát a Bizánc zálogház. A látványpékség egy bódécskában üzemel. Több helyen látni még Döcsakovszky Béla választási kampányának plakátjait és útjelzőkre ragasztott szórólapjait. Tartjuk a szavunkat – olvasni a szocialista politikus jelmondatát.
Az érdiek jól tudják, D. B. azt ígérte, hogy megválasztása esetén nem vesz fel jutalmat.
De megváltozott a helyzet.
Mint ahogyan Lendvai Ildikó frakcióvezető mondta, a társadalompolitika igazságosabbá tétele segíthet leginkább a nemzet legsürgetőbb gondján, sokak tartós szegénységén, leszakadásán. Ezért is lesz majd 2004 az igazságot szolgáló új formák premierjének éve.
Várjuk. Várják az érdiek is.
Egyébként a városban az egyik falra azt firkálták: Szeretlek, cicamica!
Az biztos, hogy ezt nem Döcsakovszky Bélának üzenték.
***
Koalíciós ellentét. Másfél év alatt megcsappant az MSZP korábban biztosnak nevezhető többsége az érdi képviselő-testületben: egy szocialista képviselő „függetlenítette” magát, egy másik helyet időközi választáson veszítettek el, s három SZDSZ-es képviselő kilépett a kormányzó frakcióból. Még a polgármester jutalmát sem sikerült első nekifutásra megszavazni. Az érdi önkormányzat ügyrendi bizottságának szocialista elnöke november 27-én terjesztette elő: szavazzanak arról, hogy a szocialista polgármester év végi jutalomként kapja meg éves fizetésének nyolcvan százalékát. A szocialisták támogatták a javaslatot, az SZDSZ és a Fidesz képviselői, valamint a civil frakció több tagja azonban kivonult az ülésteremből, így a testület egy szavazat híján határozatképtelenné vált. Egy hónappal később, a már titkos szavazáson elfogadták azt, hogy Döcsakovszky Béla prémiumként bruttó 4,5 millió forintot kapjon. Az SZDSZ képviselői továbbra sem szavaztak. Az SZDSZ szerint, mivel a polgármester megválasztásakor azt ígérte, hogy nem vesz fel jutalmat, elveikkel ellentétes lett volna már az is, ha egyáltalán részt vesznek a szavazáson. A polgármester azt nyilatkozta: azért változtatta meg döntését, mert egy év alatt jelentősen javult a város anyagi helyzete.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
