Győr városa először 1742-ben látott vendégül színészeket. Ez a német társulat az akkori híres Fehér Bárány fogadóban mutatta be előadásait, a jezsuita rend feloszlása után pedig a kollégium refektóriumában játszottak. 1768-ban felépült az első fából készült állandó színház, majd 1799-ben Reinpacher József kőszínházat emeltetett a Rába-szigeten. Ez az épület lett otthona százharminc éven át először a német társulatoknak, 1811-től pedig a magyar színészeknek is.
Thaliának ezt a hajlékát az idők folyamán sokszor átalakították. Legjelentősebb az 1839-es átépítés volt – ekkor Fruhmann Antal tervei szerint szép, klasszicista homlokzatot kapott a teátrum. Először 1903-ban vetődött fel az új színház építésének gondolata, majd pedig 1912-ben. 1927-ben a meglévő épület újjáépítését tervezték. Mivel ez kivihetetlennek tűnt, 1929-ben pályázatot írtak ki egy új színház tervezésére, de a nagy világválság közbeszólt. Mivel a régi Rába-szigeten lévő épületet lebontották, a győri színészet 1934-től egy kultúrházba kényszerült. Ebben az épületben működött 1978-ig, az új, modern színház megnyitásáig.
Állandó társulata Győrnek csak az államosítás után, 1948-ban lett. Ekkor vette fel a színház a megye nagy szülöttjének, Kisfaludy Károlynak a nevét. A bő negyedszázada átadott új győri színházban – amely akkor Közép-Európa legmodernebb teátrumának számított – végül méltó otthonra talált a győri színjátszás ügye. Sőt a híres balett-társulat révén olyan specifikumra is sikerült szert tennie, amely a város egyik jelképévé emelte a színházat: Győr városa épp most készül köztéri szobrot emelni a táncművészetnek.
Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház igazgatója 1992 óta megszakítás nélkül tölti be ezt a funkciót, s épp a napokban erősítették meg tisztségében újabb öt évre, ellenszavazat nélkül. Mindjárt siet leszögezni: bár a Győri Balettel kiváló a színház kapcsolata, társintézményként működnek, egymástól független költségvetéssel rendelkeznek. A balett azonban nagyban segít abban, hogy a prózai és zenés színházat remekül kiegészítő táncelőadásokkal a klasszikus népszínházi modell kiteljesedhessék. A győri színház központi szerepet tölt be nemcsak a megyében, hanem a tágabb régióban is: vonzáskörzetébe tartozik a határon túlra eső, de színmagyar Csallóköz is. Ugyanakkor a nagyméretű színpadra állított produkciókat nem nagyon lehet minőségromlás nélkül kisebb színpadokra átvinni: a tájolás lehetősége a minimumra szorul. Épp Korcsmáros debütálása idején szűnt meg a mosonmagyaróvári játéklehetőség, holott ez évi negyven színházi estét jelentett. Három éve viszont már kamaraterem is tágítja a lehetőségeket az épület negyedik emeletén: száz–százötven embernek tudják előadni többek között Barta Lajos Szerelem című darabját, Lorcától a Bernarda Alba házát vagy Csehov Három nővérét.
A monumentális méretű színpad – amely hazai viszonylatban csak az Erkel Színházéhoz mérhető – olyan rendezői megoldásoknak is teret enged, amelyek másutt kivitelezhetetlenek volnának. A balettestek nélkül évi 170 nagyszínházi produkcióra, valamint 180–250 kamaraszínházi előadásra van mód. A különböző nézőterek miatt a bérletekbe hét nagyszínpadi és egy kamara-előadás tartozik, egy-egy produkció rendszerint húsz–huszonöt előadást ér meg. Mivel sok energia fekszik egy-egy prózai darabban, gyakran sajnálják a győriek, hogy kikerül a repertoárból, jó néhány produkció ugyanis (így a Bűn és bűnhődés, a IV. Henrik vagy Az ügynök halála Tordy Gézával a címszerepben) országos jelentőségű rendezés. A My Fair Lady, a Hegedűs a háztetőn vagy a Hotel Menthol azonban nagyobb szériákra van hitelesítve – az utóbbi már a nyolcvanadik előadás és a hatvanezres nézőszám felé tart. Tizenkét év során minden előadást videóra rögzítettek – ez az archívum egy az egyben nem volna ugyan televízióban bemutatható, levéltári és dokumentumértéke viszont felbecsülhetetlen.
A direktor szerint a nagyszínházi produkciók esetében nem ildomos kísérletezni a publikummal, minden évadban van azonban egy olyan előadás, amely a társulat megszokottól eltérő produkciójának tekinthető. Ezek között az utóbbi években több olyan is volt (a Mester és Margarita vagy akár Ibsentől A nép ellensége), amely nem tett engedményeket a kommersz nézői igényeknek, mégis szép sikert aratott. Ha az igazgatót tizenkét év mérlegéről kérdezzük, azt mondja: a legnagyobb siker, hogy megítélése szerint a prózai társulatot sikerült fölemelni a balett- és zenés produkciók rangjára. A musical műfajában pedig már jó ideje elismeri őket a szakma: nemcsak országos viszonylatban kiemelkedő előadások születtek sorozatban, de például a Nyomorultak játékjogát egyetlen olyan város kapta meg, amely nem főváros – ez pedig éppen Győr. Az operett sajátos nézőközönségének korosodásával együtt háttérbe szorult: a musical szinte teljesen átvette a szerepét. Korcsmáros György érzékletes példát hoz az idők változására: már az is hatvanéves, aki annak idején tvisztelt…
Rendezői ars poeticája roppant egyszerű: olyan emberi érzéseket, konfliktusokat vinni színre, melyeknek rejtett aktualitásuk is van. Egy gyakorló menedzser mesélte neki: Molnár Ferenc bravúrja, az Egy, kettő, három… valóságos kézikönyve annak, hogyan kell valakinek az imázsát felépíteni a semmiből. S van-e nagyobb öröm, mint ha láthatatlan hidat teremtünk más korok emberei között?
Hegedűs a háztetőn
Páros portré
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!