Törődni kellene a katonával

Többször kompromisszumra kényszerült Szenes Zoltán vezérkari főnök a védelmi felülvizsgálat során, mert több laktanyát tartott volna meg. Az altábornagy kifogásolja azt a gyakorlatot is, hogy nem vonják be a beszerzési folyamatokba, ami sokszor nehézségeket okoz a katonai tervezésben. A katonai vezető szerint jó reformterv született, de a sorkatonaság megszüntetésével a szerződéses állomány megtartásához jobb kiképzés, infrastruktúra és mentalitásbeli váltás szükséges.

2004. 01. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Önről csak kevesen tudják, hogy vezérkari főnökként a Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár (HÖM) elnöke is. Ez nem öszszeférhetetlen?
– Jogilag és szakmailag sem az. A küldöttközgyűlés 2002 novemberében választott meg, még azelőtt, hogy vezérkari főnöknek neveztek volna ki. A feladatot tiszteletdíj nélkül, társadalmi munkában végzem. A munkámat az minősíti, hogy a küldöttközgyűlés tavaly novemberben egyhangúlag ismét megválasztott.
– A nyugdíjpénztárban az ön megválasztása előtt bizalmi válság alakult ki a pénzintézet ingatlanvásárlásai miatt. Az ingatlanokat ráadásul egy olyan cég kezelte, amelynek a részvényeit a honvédelmi tárca tulajdonában lévő HM EI Rt. vásárolta meg, ahol az ön bátyja, Szenes József lett logisztikai igazgató. Így sokakban felmerült a gyanú, hogy milliók kerülhettek a magánnyugdíjpénztár tulajdonából magánkézbe.
– Én akkor kerültem a nyugdíjpénztár vezetésébe, amikor a küldöttközgyűlés az egész igazgatótanácsot visszahívta. A tagság egy része szerint a pénztár korábban olyan telkeket vásárolt meg, amelyeknek nincs akkora értéke, hogy jó befektetésnek bizonyulnának. Pályázat útján felkért értékbecslő cégek felmérése alapján mintegy 191 millió forintos vesztesége keletkezett a pénztárnak, de az azóta újraválasztott igazgatótanács úgy döntött, hogy az ingatlanokat legalább beszerzési áron el kell adni, és sikerült stabilizálni a helyzetet. A veszteségek és a megváltozott jogviszonyok miatt fel kellett számolni a HÖM két részvénytársaságát, az ingatlanok forgalmazásával, működtetésével foglalkozó Stabilitás Rt.-t, és a pénzügyi befektetésekkel foglalkozó cégünket. A HM EI Rt. és a pénztár között soha nem volt vagyonkezelői szerződés, és a cég a Stabilitás Ingatlanforgalmazó Rt. részesedését a kanadai többségi tulajdonostól vásárolta meg. Ezt a tízszázaléknyi összeget azonban 2003 áprilisában a pénztár elidegenítette, így azóta nem résztulajdonosa a részvénytársaságnak.
A Stabilitás Rt. jogutódjából lett céggel, a Terra Rt.-vel a pénztár 2003 eleje óta nem áll szerződéses viszonyban, így a HÖM vagyonából egy fillér sem kerülhetett át magánkézbe. Mindezen tranzakciókhoz a bátyámnak semmi köze nincs, ráadásul ő csak később, 2002 júniusában került a HM EI Rt.-hez. Ma a pénztár stabilan, jól működik, s konfliktusok sincsenek.
– Úgy tudom, hogy a védelmi felülvizsgálat miatt viszont voltak nézeteltérései a felülvizsgálati bizottságban. Több laktanyát szeretett volna megtartani, és nem értett egyet az ilyen nagy arányú leépítéssel.
– A szakmai vitákon azt az álláspontot képviseltem, hogy a folytonosság, a hagyományőrzés és a személyi állomány megőrzése végett inkább a nehéz, fölösleges technikától szabaduljunk meg, és több laktanyát tartsunk fenn. Ezzel ugyanúgy pénzt tudunk megtakarítani, mint a létszámcsökkentéssel. A megszületett koncepció kompromisszumok eredménye, de ha a trendeket, a követelményeket, a fejlesztési lehetőségeket nézzük, akkor nagyon jó védelmi reformterv készült.
– Erről számos szakértőnek más a véleménye. Az ellenzék kifogásai mellett kritikával illette a reformterveket a szocialisták biztonságpolitikai tagozata is, amely szerint a magyar hadsereg megállítóképessége került veszélybe a missziós feladatok erőltetése miatt.
– Biztonságpolitikai, filozófiai vita folyik arról, hogy milyen legyen a jövő magyar hadserege. A Fidesz például azt mondja, hogy nem kell nekünk expedíciós hadsereg, mert ezzel feladjuk a területvédelmet. A mi felfogásunk szerint azonban Magyarországot az elkövetkező évtizedekben nem fenyegeti hagyományos katonai veszély, és ennek megfelelően elsősorban a hadsereg hadrafoghatóságára és a szövetségesi feladatokra kell koncentrálni, bizonyos területvédelmi feladatok megtartásával. Mivel már öt éve vagyunk NATO-tagok, és az ország szigetjellege a környező országok csatlakozásával megváltozik majd, nem kell továbbra is fenntartanunk a körkörös védelmi koncepciót, hanem a nem hagyományos támadásokra, például a terrorcselekményekre kell koncentrálnunk. Így nehéz értelmezni a „megállító- képesség” reklamálását.
– Látszólagos konszenzus született a parlamenti pártok között abban is, hogy érdemes lenne megfontolni a kiképzőközpontok megtartását és hasznosítását. Medgyessy Péternek levelet is küldött ez ügyben a parlament honvédelmi bizottsága. Miért pecsételődött meg a sorsa ezeknek a helyőrségeknek?
– A pártpolitikát félretéve, éppen az előbb említett szakmai indokok és az önkéntes haderőre való áttérés miatt nem kell fenntartani kiképző özpontot Szabadszálláson és Szombathelyen. A politikusok szempontjait is megértem, hiszen nekik a régiót is képviselni kell, ahol súlyos gondokat jelenthet egy-egy laktanya megszüntetése. A kérdés az, hogy a kiképzőközpontok tízéves működtetéséhez szükséges durván 40-50 milliárd forintot honnan vesszük el. A fejlesztési pénzek ugyanis adottak, 850 milliárd forint jut tíz év alatt haditechnikai fejlesztésre, és 730 milliárd az infrastruktúrára. Tehát bárhonnan veszünk el pénzt, valahonnan pótolni kell ezt az összeget.
– Az igaz, hogy a 850 milliárdot felemésztő fejlesztések és beszerzések egy részéről ön is csak a sajtóból szerez tudomást?
– Ez így nem igaz. Az viszont tény, hogy a beszerzési folyamatban egy 2001-ben született HM-szabályozás szerint a vezérkari főnök sajnos nincs jelen. A nyugati típusú katonai rendszerekben ez úgy működik, hogy a katonai vezető megfogalmazza a követelményeket, és továbbadja a megfelelő civil oldalnak. Ha változik a beszerzési elképzelés, akkor visszacsatolás van a katonai oldalhoz. A probléma az, hogy ha egy nagy tendercsomag valamilyen adminisztratív jellegű oknál fogva nem eredményes, akkor nem mindig lehet tudni, hogy mi lesz helyette. Ezért kívánjuk megváltoztatni a beszerzési folyamatot egy integrált minisztériumi rendszer kialakításával.
– Úgy tűnik, hogy a beszerzéseknél jelenleg igen erős a régi „szovjet-lobbi” érvényesülése. Nem lenne egyszerűbb Nyugat-Európából bérelni használt haditechnikai eszközöket, mint a régi orosz és ukrán gépeket felújítani, megvásárolni milliárdokért, amikor egyszer úgyis komolyabb váltásra lesz szükség?
– Stratégiai szállító repülőgépet már mi is bérelünk a feladatok függvényében egy dán cégtől. A lerobbant, „egydolláros” harci technika átvételével kapcsolatban valóban nincsenek jó tapasztalataink. A kilencvenes évek elején például átvettünk több mint húsz harci helikoptert az NDK-tól, amelyeket azóta sem tudtunk használni. Számításokat kell végezni, hogy mire éri meg pénzt költeni.
– Lehet valami abban az ellenzéki véleményben, hogy a magyar honvédség egyre inkább egy missziós hadsereg, hiszen 11 országban teljesítenek szolgálatot a magyar katonák. Jelenleg is több kiképzés folyik, például 150 főt készítenek fel Szolnokon felderítőfeladatokra, és folyik az iraki kontingens egy részét leváltók kiképzése is. A katonák a honvédségi dolgozók jogállásáról szóló törvény módosítása miatt nem is dönthetnek arról, hogy vállalják-e a külföldi szolgálatot.
– Minden csapatnál folyik kiképzés. A felderítő század Szolnokon azt a feladatot fogja elvégezni, amire eddig is kiképezték, csak fel kell készülnie a NATO reagáló erőkbe való tevékenységre. Az iraki küldetés más, hiszen parlamenti döntés született arról, hogy a missziót meghosszabbítják ez év december végéig. A hivatásos katona ma már valóban parancs alapján mehet külföldre, bár ezt a módszert eddig nem alkalmaztuk. Korábban a külföldi missziók még teljesen önkéntes alapon álltak fel, és csak nagyon hosszú idő alatt tudtunk felállítani egy külföldi kontingenst. Az új rendszer jobban lehetővé teszi a katonai vezénylés és az önkéntesség kombinációját.
– Szocialista szakértők szerint is gondot jelenthet a szerződéses állomány feltöltése a sorkatonaság megszüntetése után. Hogyan oldják meg azt a problémát, hogy a szerződésesek sok esetben legfeljebb egy évig maradnak a hadseregnél?
– A tapasztalatok szerint a bevonult szerződésesek húsz százaléka fél éven belül elmegy a hadseregtől. A rendszer akkor lenne jó, ha az önkénteshadseregnél legalább öt évig megmaradna a kiképzett katona. Ehhez sokkal jobb kiképzés kellene, valamint a közérzetet befolyásoló infrastrukturális és ellátási körülményeket is javítani kell. Az is igaz, hogy az inflációval egyre kevesebbet érnek majd az illetmények, annak ellenére, hogy 2002. január 1-jével jelentős emelések történtek. Nagyon fontos egy mentalitásbeli váltás is: a szerződéses katonát nem úgy kellene kezelni, mint a sorkatonákat, hanem legalább úgy, mint a hivatásosokat. Törődni kellene a katonával, hogy még többen hivatásuknak tekintsék majd ezt a pályát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.