Nyílt titok volt Szerbiában, hogy a mostani választásokon vesztes Demokrata Párt (DS), amely Djindjics meggyilkolása után szemmel láthatólag nem tudott mit kezdeni a hatalommal, súlyos belső válságban van.
A titkolózásnak vége.
A legújabb hírek szerint szerdán a demokraták bejelentették: kitáncolnak a Kostunica-féle kisebbségi kormány támogatásából. Ez azt jelentheti, hogy nem sikerül felállítani a kisebbségi kabinetet, s heteken belül újabb választásokra lehet számítani. Az elhatározásról Borisz Tadics, a Demokrata Párt egyik elnökhelyettese nyilatkozott a sajtónak, ám egyes forgatókönyvek szerint ennek a döntésnek épp ő lehet az egyik vesztese.
Merthogy a döntés mögött a párt belső harcai sejlenek fel. Ezzel a taktikával ugyanis vélhetőleg az önkormányzati választásokat is el lehet majd halasztani, ami létérdeke a választásokon igen rosszul szerepelő volt kormánypártnak, mert csak ez tudja megakadályozni Újvidék és Belgrád biztos elvesztését. Az így nyert időben a pártot konszolidálni lehetne, ez viszont Tadics pártbéli vetélytársának, a leköszönő kormányfőnek, Zsivkovicsnak kedvezhet. A cél nyilvánvalóan az, hogy az időhúzással a pártot megerősítsék, majd a párttól szavazatokat elhódító G17 Pluszra és a parlamentbe nem bekerült pártokra voksoló szavazók egy részét visszahódítsák, és a párt megerősítése után leszámoljanak Tadiccsal.
Mint ismeretes, a decemberben megtartott szerbiai választásokon a 250 parlamenti helyből 81-et szereztek meg a radikális erők, akik ezzel a választás egyértelmű győztesei. Erős szövetséges híján a Seselj vajda által vezetett Szerb Radikális Párt eredménye azonban nem elégséges a kormányalakításhoz, így a magukat demokratikusnak nevező erők összefogással kormányt alakíthatnának. Az eredeti tervek szerint a Szerbiai Demokrata Párt, a G17 Plusz, a Szerb Megújhodási Mozgalom és az Új Szerbia alakított volna kisebbségi kormányt, amelyet kívülről a Demokrata Párt támogatott volna. Ez a terv most kútba eshet.
A Demokrata Párt főtanácsának belgrádi közgyűlése, 330 résztvevővel, a közelmúltban értékelte a választási eredményeket, ahol az elsöprő többség elfogadta Borisz Tadics beszámolóját. Nem számíthat azonban ilyen diadalmenetre Tadics február 21-én, amikor a meggyilkolt Djindjics helyére új elnököt választanak a szervezet élére.
Az ellenlábasok mellett más erőkkel is szembe kell néznie Tadicsnak. A milosevicsi diktatúra megdöntése után hatalomra került koalíció gerincét alkotó demokraták holdudvarában tevékenykedő szürke eminensek, illetve a pártot pénzelő gazdasági lobbik óriási hatalomra tettek szert az elmúlt pár évben Szerbiában – elsősorban a gazdaság irányításában –, s éppen ezért a közelgő elnökválasztáson e holdudvarban lévőknek is lesz némi beszólásuk a végső eredményt illetően. Bár a demokraták szavakban már régóta a szociáldemokrácia útjára léptek, a gyakorlatban ennek emiatt éppen a fordítottja igaz…
Február 21-én a pártlista vezetője, Borisz Tadics, a leköszönő miniszterelnök, Zoran Zsivkovics és a fiatal, ám végletekig ambiciózus Csedomir Jovanovics – akinek nevéhez az elmúlt időszakban számtalan botrány fűződött – indul az elnöki tisztségért. A belpolitikai kérdésekben mérvadónak számító Vreme hetilap szerint azonban a három fő áramlat vezetőjén kívül számolni kell két, most még inkább a háttérben meghúzódó prominens személyiséggel is. Egyikőjük Nenad Bogdanovics, Belgrád polgármestere, míg a másik Szlobodan Gavrilovics, a párt igen befolyásos uzsicei tisztségviselője.
Mindez a mostani közgyűlésen vált egyértelművé, ahol Tadics a választások elemzésekor úgy vélekedett, hogy a jelen pillanatban ennél többet képtelenség volt elérni, mivel az országban s a párt körül az elmúlt időszakban rendkívül sok botrány volt, s mint az ilyenkor a világon minden demokratikus társadalomban természetes: elveszítették a hatalmat. Tadics szerint túl sokáig éltek vissza a polgárok bizalmával, a gazdasági és képviselőházi botrányokkal maguk okozták bukásukat. Ellenfelei szerint viszont hiba volt a választási kampány kellős közepén beismerni a parlamenti szavazáskor történt csalásokat, s Tadics „tiszta kéz” politikája éppen az ellenkező hatást érte el: sokan ezért szavaztak elsősorban a technokrata G17 Pluszra. A listavezető elvetette az őt ért kritikát, s úgy vélte, hogy a kampány túl rövid volt, így az általa meghirdetett tiszta kéz politikát, illetve személyes népszerűségét csak az utolsó napokban sikerült szavazatokká transzformálni. Tadics pártbeli átmeneti győzelmében közrejátszott az is, hogy – a többi áramlat vezetőjéhez hasonlóan – elsősorban a köré szerveződő holdudvar tanácsait követte. Ez hosszú távon azonban gyengítheti is pozícióit, mivel – ahogy a Vreme fogalmazott – Tadics körében túl sok az ambiciózus egyén, akik a párton belül is kivédhetetlenül sok konfliktusba sodorják.
Zsivkovics leköszönő miniszterelnök nem vette jó néven Tadics egyszemélyes dicsőítését, s elsősorban azt rója fel ellenfelének, hogy az a kampány során megfeledkezett a kormány eredményeinek hangoztatásáról. Zsivkovics, akit ugyancsak fűtenek pártvezéri ambíciók, nehezen emésztette meg azt is, hogy az elmúlt két hónapban jóformán statisztaszerepre kényszerült, s mint kormányfő arra lett kárhoztatva, hogy a különféle sajtótájékoztatókon – tekintettel a választásokra – Tadicsért kampányoljon. Mindez odáig fajult, hogy a párt belgrádi zárórendezvényén fizikai erőszakkal fenyegette meg saját pártársait, hogyha nem adnak neki felszólalási lehetőséget. Haragja érthető is volt, hiszen Nisben, mely Zsivkovics legszűkebb pátriája, erre nem volt lehetősége. A leköszönő miniszterelnök több alkalommal hangoztatta, hogy pártja 150 ezer szavazattal többet szerezhetett volna, ha a kampányt jól előkészítik. Dragan Djilasz, Tadics kampányfőnöke erre a Kurir nevű sajtóorgánumnak úgy nyilatkozott, hogy az összes közvélemény-kutatás szerint a kormány és a miniszterelnök népszerűsége katasztrofális volt, majd kijelentette, hogy „Zsivkoviccsal az élen összesen 150 ezer szavazatra számíthattunk volna”. A belgrádi kottát jól ismerők szerint a leköszönő miniszterelnöknek a februári nyílt megütközés mellett van egy másik lehetősége is, mégpedig az, hogy átmenetileg szövetkezik Csedomoir Jovanoviccsal, s pár hónap múlva közösen támadnak Tadicsra.
Erre jelen pillanatban egyre több jel utal. Csedomir Jovanovics ugyancsak rossznak tartja Tadics kampányát. Tadics fejére olvasta, hogy a választási kampányban jóformán egy szót sem ejtett a hágai Nemzetközi Törvényszékről, nem értékelte az államközösség jövőjét, s a kormány munkájának eredményeiről is megfeledkezett. Jovanovics volt az egyetlen, aki a belgrádi kongresszuson valamiféle programbeszéddel kísérletezett, s rögtön Tadics lehordása után Kostunicának támadt, akit Milosevics örökösének kiáltott ki. Jovanovicsnak azonban már csak fiatal kora miatt sincs sok esélye az elnöki tisztségre, s a pártot jól ismerők szerint egy időre jobban tenné, ha háttérbe vonulna, mintsem az első vonalban küzdjön előre megjósolható bukásáig.
Az időhúzás mindenesetre neki és Zsivkovicsnak kedvezhet. Ha ez nem válik be, s egy esetleges új választáson a párt ismét alulmarad, nekik úgy is jó. Akkor az eredménytelenségért lehet majd Tadicsot kárhoztatni, végül pedig kiütni. Belgrádi helyzetértékelők mindehhez gyorsan hozzáteszik, hogy ha létezik is ilyen elképzelés, azt nehéz megvalósítani, mivel a szerb politika általában a másnapi ebédig tud előregondolkodni a nagy sakkjátszmában, nem pedig öt vagy tíz lépéssel, mint ahogy az egy ilyen terv végrehajtásához szükséges lenne.
A szerdai fordulat után a Zsivkovics–Jovanovics terv látszik megvalósulni, amihez Tadics a sajtónak nyilatkozva szemlátomást asszisztál. Kostunicát úgy látszik, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás érdekében egymással összefogva ismételten megbuktatják. Jogos a kérdés, hogy a Demokrata Párt boszorkánykonyhájában kifőzött terv megvalósulásának mennyi az esélye, ahogy az is, hogy a szerdai kitáncolás után a közvélemény haragja nem fordul-e véglegesen ellenük? Akárhogy is lesz, Belgrádban az önös célok érdekében még Európa hívei is szeretnek a tűzzel s az ország sorsával játszani a „mindent vagy semmit” jegyében.
Orbán Viktor: Szerdán csak jó hírek lesznek! - videó