Orwelli vízió, a multinacionális cégek korlátlan hatalma, viharos gyorsasággal elsatnyuló fejlesztés, amerikai jellegű perek sora – ilyesféle kép lebeghetett a szabad szoftverek felhasználóinak szeme előtt, amikor értesültek a hírről, miszerint minden eddiginél szigorúbb szabályozásról szóló tervezet kerülhet az Európai Parlament elé. A fenyegető jövőkép tettre sarkallta az érdekvédőket, s a csoportok egyedülálló módon nemcsak saját hazájukban, hanem európai szinten összefogva is nemtetszésüknek adtak hangot. S az akciók nem várt sikerrel jártak, ugyanis az európai szoftverdirektíva néven ismertté vált tervezetből végül az egyszerű felhasználót sújtó minden passzus kikerült.
A szeptemberi eseménnyel azonban nem zárult le a küzdelem, mert a végső határozat meghozatalára jogosult szervezet, az Európai Tanács a legjelentősebb információtechnikai cégek nyomására nemrég elhalasztotta döntését. Raádásul a szoftverfejlesztő óriás, a Microsoft a minap bebizonyította, hogy mire is képes egy erős cég szabadalmi jogainak védelmében.
De nézzük, miért érezték – s érzik talán ismét – a közelgő világvégét a szabad szoftverek hívei. Tehát miért baj, ha a számítógépes programokat, más szellemi termékekhez hasonlóan, szabadalmi oltalom védi?
– Röviden azt mondhatjuk, hogy a szoftverszabadalom a számítógépes programokra vonatkozik. A szabadalom pedig azt jelenti, hogy a szabadalom birtokosa az ötlet megvalósítására évekig tartó monopóliummal rendelkezik. Sajnos ez a monopólium a szabadalom birtokosának jár, aki vagy amely cég gyakran nem azonos az ötlet kitalálójával – magyarázta a tiltakozó kampány lezárultakor Magosányi Árpád, a Linux-felhasználók Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja. – A szerzői jogi oltalom nem az ötletet, hanem magát a műalkotást védi. Ez esetünkben a szoftver, amelynek önmagával való azonossága a forráskód alapján dől el.
Tavaly tavasszal az Európai Unió bizottsága állt elő az olasz BSA – a számítógépes programok legalitását vizsgáló szervezet – által írt direktívatervezettel. (A direktíva olyan „EU-törvény”, amely kötelező érvényű a tagországokra, méghozzá oly módon, hogy azt adott időn belül be kell építeniük saját jogrendjükbe.) A bizottság indoklása szerint erre az európai joggyakorlat harmonizálása, a szabályok nyilvánvalóvá tétele és a nemzetközi – értsd amerikai – gyakorlathoz való közelítés miatt volt szükség.
– Azt tudni kell, hogy a szabadalmakkal – így a szoftverekre vonatkozó szabadalmakkal – kapcsolatosan az európai szabadalmi konvenció, más néven a müncheni egyezmény minden lényeges kérdést szabályoz – fogalmazott Magosányi Árpád. – A direktívatervezet megszületésének másik oka az lehetett, hogy bizonyos jogi irodák az USA-ban óriási bevételeket szereznek különféle szoftverszabadalmakból, és ezt az üzletet megpróbálták a mi kontinensünkön is beindítani. Kevés szoftverfejlesztő cég van, amelyik szoftverszabadalmakból egyáltalán remélhet bevételt. Ehhez vagy akkora szabadalmi portfólióval kell rendelkezni, mint amilyennel az IBM vagy a Microsoft, vagy minden szoftverfejlesztési tevékenységet fel kell függeszteni. Tegyük fel, ha például A szoftverfejlesztő csak néhány szabadalommal rendelkezik, és megpróbál díjat szedni a több szabadalommal rendelkező B szoftverfejlesztőtől, akkor hamarosan kap egy hosszú listát és számlát arról, hogy a B cég melyik szabadalmát sértette meg.
Mindebből nyilvánvaló, hogy az Amerikai Egyesült Államokban létezik ez a rendszer, ám működésével a szakemberek sem maradéktalanul elégedettek. Az USA-ban tanulmányok kimutatták, hogy ezek a szabadalmak milyen mértékben fogták vissza a szoftverek fejlődési ütemét – állította Magosányi Árpád, megemlítve, hogy emiatt a Federal Trade Comission, az amerikai versenyhivatal egyik biztosa, Mozelle Thompson szerint az USA-ban nemsokára felülvizsgálják a szoftverszabadalmakra vonatkozó szabályozást. (Az amerikai gyakorlat ellenzői sűrűn hivatkoznak arra az ausztrál ügyvédre, aki levédette a kerék megvalósítását, majd próbapert indított néhány jelentősebb fuvarozóvállalat ellen, hogy a cégek minden általuk használt, kerekeken gördülő eszköz után fizessenek licencdíjat.)
Nem tudjuk, hogy az amerikaiak hozzáláttak-e szabadalmi rendszerük felülvizsgálatához, a Microsoft mindenesetre még a régi szellemben jelentette be egyik széles körben használt rendszerének védelmét. A cég új licencpolitikájának részeként több általa birtokolt, ám korábban szabadon felhasználható technológiával kapcsolatosan is licendíj bevezetését tervezi. A jogdíjkötelessé váló technológiák között megtalálható a FAT fájlrendszer is, amelyet világszerte eszközök millióiban használnak fel a különböző gyártók. Az elképzelés szerint a cégóriás a jövőben nemcsak a flopival és merevlemezzel működő egységek esetén, hanem azon Flash memóriakártyáknál (ilyen kártyákat használnak például a digitális fényképezőgépek) is érvényesítené 25 centes licencdíját, amelyek a DOS-ban használt fájlrendszerben tárolják az adatokat. A világelső szoftvergyártó vállalat bejelentette azt is, hogy a jövőben szigorúbban fogja ellenőrizni a ClearType technológia alkalmazását is, mely az alacsony felbontású kijelzőkön megjelenő szövegek olvashatóságának javítására szolgál, és a ClearType-al élő cégektől eszközönként 1–3 dolláros licencdíjat fog követelni.
Az ehhez hasonló technológiai szabadalmi eljárások a világban hétköznapinak számítanak, a mechanizmus szoftveripari meghonosítása ma még beláthatatlan következményekkel járhat. Nézzünk néhány példát. A folyamatsáv az egyes folyamatok előrehaladását jelző elem. Szinte valamenynyi grafikus felülettel rendelkező szoftver használja. Folyamatsávot láthatunk például, ha az internetes böngészővel betöltünk egy oldalt, egyik helyről adatokat mozgatunk a másik helyre, vagy e-mailt küldünk ismerősünknek. Ha a direktívatervezet megvalósul, folyamatsáv csak azokba az alkalmazásokba kerülhet, amelyek készítői megfizetik a szabadalmi díjat.
A webszerverek legtöbbje tömöríti az internetes oldalakat, hogy a hálózatot minél hatékonyabban használja. A szoftverszabadalmak legismertebb kritikusát, Gregory Aharoniant a tömörítési szabadalom megsértésvel vádolták meg, mivel saját weboldalt működtetett. A direktívatervezet megszavazását követően tehát minden saját internetes oldalt üzemeltető europolgárnak szabadalmi díjat kellene fizetnie a tömörítési eljárást bejegyeztető cégnek.
Az egyik nemzetközi szoftvergyártó cég levédette a több lapból álló füles párbeszédablakokat mint saját megjelenítési eljárását, holott ezt manapság rengeteg alkalmazás használja. De a direktíva értelmében az LZW tömörítési eljárás jogbirtokosának engedélye nélkül nem lehetne olyan programot sem készíteni, amelyik GIF, ZIP vagy PDF formátumú fájlt állít elő, így megszűnne az a lehetőség, hogy az ekképpen tömörített adatokat ingyenes szoftverek segítségével tekintsük meg. Ugyanakkor a fényképek gazdaságos tárolását lehetővé tevő JPEG tömörítés is szabadalmi védelem alá kerülne, annak ellenére, hogy az eljárás elméletének kidolgozása az 1768-ban született Joseph Fourier francia matematikus nevéhez fűződik.
Ezért is beszéltek győzelemről az érdekvédő civil szervezetek, amikor az Európai Parlament képviselői csak jelentős mértékű változtatásokkal fogadták el a szoftverszabadalmi tervezet szövegét. A magyar szervezetek akkor úgy nyilatkoztak, hogy a módosított direktíva nagyrészt megerősíti a müncheni egyezményt, így bárkinek, akit érdekel a technikai haladás, a gazdaság stabilitása, vagy érzékeny az emberi jogok iránt, hasznos annak elfogadása. A civil szervezetek azonban nem felejtették el hozzátenni azt is, hogy mindez csak részsiker, mivel az EU törvényalkotási folyamatának megfelelően szoftverszabadalmi ügyben a végső szót az Európai Tanács mondja majd ki.
Az Európai Parlament szeptember 24-i határozatát követően a Gartner piackutató cég érdekes tanulmányt tett közzé, mely szerint a tény, hogy az unióban nem szabadalmaztathatók önmagukban a szoftverek, illetve az üzleti eljárások, egy Európa és az Amerikai Egyesült Államok közötti szabadalmi háborúhoz vezethet. A cég állítását azzal indokolta, hogy az eltérő jogi szabályozás miatt az amerikai felhasználók számára jó néhány európai internetes kereskedelmi oldal elérése illegális lehet. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha valamely elektronikus kereskedelmi technológia védett az Egyesült Államokban, az EU-ban azonban nem szabadalmaztatható, akkor az amerikai felhasználók törvényt sértenének, ha az adott technológiával működő európai weboldalt használják.
Ma már azt is tudjuk, hogy ilyesféle nemzetközi jogi zűrzavartól egyelőre nem kell senkinek sem tartania, mivel az Európai Tanács nem utasította el az elképzelést, hanem egyszerűen csak elhalasztotta döntését. Így a direktíva végleges változatáról leghamarabb 2004 májusában határozhatnak az illetékesek. A csúszás oka, hogy a legnagyobb telekommunikációs cégek figyelmeztették a döntéshozókat.
Az elmúlt időszakban egyébként is sok kritika érte a direktívatervezetet, amelyek közül a legjelentősebb támadást november elején öt nagy telekommunikációs cég, a Nokia, az Ericsson, az Alcatel, a Philips és Siemens elnök-vezérigazgatóinak aláírásával szignált beadvány jelentette. A cégvezetők levelükben ugyanis megemlítették, hogy a tervezet elfogadása nagyjából tizenötmilliárd eurónyi kutatásra és fejlesztésre fordítandó összeg Európából történő kivonásával járhat. A cégelnökök tehát arra kérték a tanácsot, hogy helyezkedjen szembe a civil érdekvédőkkel zöld ágra vergődött Európai Parlamenttel, és eredeti formájában fogadja el a szabadalmi direktívát. Az Európai Tanács nem teljesítette az elnök-vezérigazgatók kérését, ám az ügy elnapolása bizonyítja, hogy a szoftverszabadalmi jogalkotás még korántsem lefutott ügy. S az erőviszonyok ismeretében sajnos újfent előkaparhatjuk a sokat emlegetett orwelli jövőképet.
Windows és Lindows
A svéd bíróság helyt adott a Microsoft keresetének abban a perben, amelyet a szoftvergyártó konszern indított a Lindows.com ellen védjegyeinek megsértése vádjával. A Lindows az ingyenes Linux alapjain nyugvó operációs rendszer, melyet alkotói a legelterjedtebb Windows konkurenciájának szántak. Úgy tűnik azonban, hogy a kísérlet Svédországban véget ért, hiszen a kiadott bírói rendelet szerint a Lindows.com-nak a per végéig meg kell szüntetnie LindowsOS nevű szoftverének forgalmazását, sőt a cég a Lindows.com mellett a LindowsOS és a Lindows neveket sem használhatja a továbbiakban, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek az elnevezések alkalmasak lehetnek a Microsoft Windows márkanévhez fűződő jogainak megsértésére.
Michael Robertson, a Lindows.com első embere szerint a per nem kizárólag vállalkozás, hanem az egész Linux-mozgalom ellen irányul, mivel a Microsoft célja, hogy a valós alternatívát kínáló Linux ne juthasson el a felhasználókhoz. A Microsoft egyébként az Egyesült Államokban is pert indított a Lindows.com ellen: az ügyben 2004 elején kezdődik a tárgyalás.
Bár közvetlenül nem köthető az európai szoftverszabadalmi hercehurca fejleményeihez, mégis érdekes fejlemény, hogy a német Siemens konszern bejelentette: a költségcsökkentés jegyében olcsó munkaerővel rendelkező országokban kívánja bővíteni szoftverfejlesztési kapacitásait. A cég elképzelése szerint Közép- és Kelet-Európa és Oroszország a kiszemelt terület, de Kína és India is számításba jöhet, mivel a vállalat azt szeretné, ha szoftverfejlesztésük egyharmada az olcsó munkaerővel rendelkező országokban zajlana.
