Vegyes vágott

Szörp
Még karácsony előtt történt, hogy a menedzserkalkulátoromra ömlött az általam kedvelt és sűrűn fogyasztott málnaízű szörp (cukormentes). A gyerekkorom málnáit, Bambijait meg az Utas üdítőket juttatja eszembe, melyekben az volt a közös, hogy kátrányból állították elő őket. Rögtön elvittem egy márkaboltba, ahol az eladó szomorúságot mímelve azt mondta:
Szóval málnaszörp. Nyugodtan kidobhatja a szemétbe.
És ha sósav lett volna?, kérdém.
Huncutul mosolygott, hogy akkor, talán, igen.
Most új kalkulátorom van, amely a számítógéphez csatlakoztatható. Így nem kerülök többé abba a helyzetbe, hogy fontos számok, címek örökre elvesszenek. Miután bocsánatot kérek, hogy nem kereslek benneteket, bejelentem, hogy Jézuska hozott egy bunkofont is, amibe még semmi sincs beírva, viszont állandóan ki van kapcsolva.

Most már tudom
Tavaly, még épp a havazás megindulása előtt Ugróékkal elmentünk pár napra Sopronba. Szokatlan helyzet: Magyarországon vagy, és az emberek mégis mosolyognak. A. azt mondta a Magyar Könyvklub boltja előtt:
Nézzünk körül.
Bár ne tettük volna. Az utolsó sorban, a legfelső polcon sorakozott az egykori kiadóm által megjelentett műveim egy-két példánya. (A Babonáskönyv már elfogyott, állapítottam meg elégedetten.) De azért mégis: egy A. nagyságú ember az életben nem veszi észre könyveimet, vagy ha észreveszi, nem éri fel. Kézzel, nem ésszel.
Legyintettem, és megvettem az utolsó darabot a Gabo meg a halál-ból, amit csak átvettek terjesztésre. A pénztárnál egy tévécsatorna-patkány néz rám a címlapról:
Hát nem tudtad, hol a helyed?

Petri Gyuri összegyűjtve
Már a boltban elrontottam mindent. A karácsonyi tumultusban azt kérdeztem az elárusítónőtől:
Petri Gyuri van?
Rám nézett, mint egy háborodottra, és annyit morgott, hogy már elfogyott.
Istenem, hát elfeledtem, hogy a barát, aki ötvenhét évesen eltávozott, már halott. Györgyként szabad emlegetni, ha egyáltalán.
A Fiatal Fűrészek Klubjában azért én csináltam neki az estet. Irigyeltem, hogy milyen egyetértésben rúgnak be Mayával, és egymást támogatva, összeborulva hazatámolyognak. Szerette a kemény húzásokat.
Kilépek, mondta egy „fiatalíró”-gyűlésen, és szó szerint kilépett az ajtón.
Barátságunk túlélte azt is, hogy Márairemetén (így írtam le, maradjon is így) lakott a Nagy Bálintnál, hajdani iskolatársamnál, én meg Rákoshegyen. Összekötött bennünket Kemenczky Judit, aki megint eltűnt.
Meg összekötött bennünket a sakk és a tintoretto szeretete. Gyuri akkoriban már napi egy liter „Cs-vitaminnál” tartott. Azt leírtam Pest című regényemben, hogyan mentettük meg az általa később egy bökversben Csürhe Pistának nevezett, hajdani novellista és drámaíró életét, amikor ki akart ugrani Császár Pistáék (megint egy halott barát) kilencedik emeleti lakásából.
Azt nem írtam még le, hogy 1984-ben a péceli értelmiség színe-javának hogyan olvastam föl a Hólabda a kézben című vékony, New Yorkban kiadott kötetét, benne Brezsnyevvel, aki „nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit”.
Mivel nekem fiam is van, aki ügyesebb nálam, ő szerzett egy példányt ajándékul A.-nak Petri György munkái I.-ből.
Már karácsony első napján rávetettem magam, és egy teljes napon át folyamatosan olvasva eljutottam a végéig. Akkor jöttem rá, hogy a legfontosabb témája szamizdatban vagy földfölötti kiadónál mindig is a halál volt. De van ennél nagyobb és fontosabb téma? Azt is kevesen merték bevallani, hogy: „Én penig alkoholista vagyok, mint Cs. V. M.”
Ilyen szomorú karácsonyom se volt még.

Divatszó
Divatkopasz.

Csaba királyfi
Székely barátom, miután nem kapta meg a vízumot az egyre nagyobb közutálatnak örvendő Amerikai Egybesültbe, fogta magát, és elutazott Szicíliába.
Nem a hegy a miénk, mi vagyunk a hegyé, mondta egyszer a társasutazás résztvevői előtt, ezzel végképp kigolyózva magát a társaságból.
Taorminát meg se nézték.
Majd jövőre, mondja a mindig optimista fiatalember.

Kádár játszmája
Megjelent Papp Márió Így sakkoztak ők című sakk-könyve telis-teli híres emberek ismeretlen játszmáival. Csermanek elvti 1928-ban megnyert egy kisebb ifjúsági versenyt. De nem szállt fejébe a dicsőség a sitten sem. Képezte magát. Aztán, hogy Kádár elvtárs lett belőle, gyakran ellátogatott a sakkszövetségbe. Ilyenkor hol magyar mesterrel, hol nemzetközi mesterrel ült le játszani. És milyen fura az élet: a sakkozók még világossal is úgy játszottak, mintha a sötétet adta volna nekik a sors – hátha Kádár támad, és ők vesztenek. De Kádár nem támadott. Igénytelen lépéseivel magára húzta az ellenfelet. Akár az életben.

Baumgartner és Lékó
Nem akarom cikizni az autóversenyzőt, akit lehet, mégsem sikerül eladni a világ legrosszabb Forma–1-es istállójának pár millió dollárért. Lékó Magyarországon játszhatna a sakkvilágbajnoki címért, de a pár százezer dollár csak nem akar összejönni. Ilyenek vagyunk.

Villany leó!
Már Romániában is megesett, hogy nem találván más fegyvert kézilabdacsapatunk ellen, kikapcsolták a villanyt. Ez történt a magyar női válogatottal Fiuméban is. Aztán még valami. Nem tudom, ki emlékszik rá: Radulovics Bojána utolsó hétméteresénél egy hapsi a szemébe vakuzott, aztán eltűnt. Így megy ez. Ettől függetlenül egy hat góllal vezető csapatnak hat percre a végétől meg kell nyernie a meccset, pusztán azáltal, hogy kijátssza a támadási időt, és egy támadást kivédekezik legalább.

Magyarország-Napkelet
Többször megírtam, hogy a japánokkal, kínaiakkal, koreaiakkal stb. rossz politikát folytatunk: ők sokkal jobban tudnak a (távoli) rokonságról, mint mi. Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Magyar–Japán Művészeti Egyesület kb. másfél év után megszűnt létezni. Mert japán vezetőnk addigra felépítette itthon a házát? Nem tudom. De azt igen, hogy a Magyar–Kínai Művészeti Társaskör csak az alakuló ülését érte meg. A kínaiaknak csak a hivatalos bejegyzés, na meg egy pecsét kellett, hogy magukat és barátaikat legalizálják.

A Rendes Jóskák Egyesülete
Miként az köztudott, a Rendes Jóskák Egyesületét (RJE) Jákob és Ráchel fia József alapította nem sokkal Krisztus előtt 1805-ben, száztíz éves korában bekövetkezett halála előtt.
A Rendes Jóskák Egyesülete az emberiség jobbításán fáradozott, csendben végezte munkáját, mint például Jézus fölnevelése vagy a pestisesek karanténba helyezése a középkorban.
Az RJE csaknem négyezer éves történetében találunk renegátokat is, mint például II. Jóska, aki egyenesen az anyaszentegyház ellen fordult, a vörös tömeggyilkos Dzsugasvili-Sztálin Jóska vagy a náci propagandaminiszter, Goebbels Jóska, a totális háború atyja. Az egyesületben ez legalább akkora zavart okozott, mint amikor nőket vettek föl (pl. Napóleonné Jozefine-t stb.).
A hatvanas évek vége felé, miután még a diszkó fenyegetését sem tudta megelőzni, az egyesület szép csöndben kimúlt. Helyi csoportok itt-ott fennmaradtak. A fő célt, a világbéke elérését a megadott dátumig, 2004. január 1-jéig nem sikerült elérniük (RÉM Hírügynökség).

Levél a Csillagból
Nem hittem volna, hogy az alföldi zsiványokról szóló szerény sorozatom ilyen hullámokat vet. Kaptam levelet költő barátomtól, irodalomtörténésztől, muzeológustól, de a legújabbat egyenesen a szegedi Csillag börtönből. Tudni kell, hogy ott nem kakaólopásért tartják fogva az őrizeteseket. Ott a nagyidősek vannak. A levél háromoldalas volt, egyetlen helyesírási, vagy stílushiba nélkül. Mivel a levél írója (akinek példaképe, mestere Rózsa Sándor) nem hatalmazott fel a levél közlésére, sem nevének fölfedésére, kérem, hogy következő levelében ezt tegye meg, valamint közölje velem, miért marasztalják a Csillagban. (Vélek én emlékezni a nevére, de sajnos az idő mindannyiunk fölött múlik.) Ebben az esetben szívesen eleget teszek meghívásának.

Bankária
Ha szívből akartok nevetni, honjaim, ajánlok egy gyilkos humorú honlapot: www.bankarkormany.hu.