Veszélyes üzem

A halál mindig értelmetlen, az már ritkább, hogy magyarázhatatlan is. Főként, ha egy huszonnégy esztendős, sportból élő ifjút szólít magához a Teremtő, aki csak igazoltan makkegészségesen gyakorolhatja hivatását. Fehér Miklós halálának okára a boncolás nem derített fényt, a szövettani vizsgálatok eredménye a szerdai temetésig nem volt ismeretes.

Vasárnap este, Guimaraes, 22 óra 31 perc: Fehér Miklós remek passza után Aguiar gólt lő, vezet (majd nyer) a Benfica a helyi Vitória ellen.
22 óra 32 perc: Fehér zavarja a bedobásra készülő ellenfelet, Olegário Benguerenca bírótól sárga lapot kap. A csatár elmosolyodik, megigazítja a haját.
22 óra 33 perc: Fehér megtámasztja a térdét, majd eldől. Megáll a szíve.
22 óra 36 perc: Eszméletlen, de a szíve újra dobog.
22 óra 47 perc: A mentőautóban másodszor élesztik újra.
0 óra 10 perc: A Nossa Senhora da Oliveira kórház vezetői bejelentik, a harmadszori újraélesztés nem sikerült, Fehér Miklós, a Benfica huszonnégy esztendős, huszonötszörös magyar válogatott futballistája elhunyt.
Kilencvenkilenc perc. Ennyi telt el a gólpassz és a halál között. Nyomon követhető, hogy ez idő alatt mi történt Fehérrel, az már kevésbé, mi történt, mi történhetett benne. Az első diagnózis szívinfarktusról beszélt, a második tüdőembóliáról. A boncolás egyik állítást sem igazolta, két nappal a tragédia után még mindenki a későbbre ígért szövettantól várta a megvilágosodást. Ez egyértelműen tanácstalanságra utal.
Ezzel együtt persze sokan és sokféleképpen magyarázzák a történteket, valamennyien beismerve, hogy sötétben tapogatóznak. Biztosat senki sem mer, nem tud, nem tudhat mondani.
Pinto da Costa törvényszéki orvos szakértő például eleve kizárja, hogy a szívével lett volna baja Fehérnek, érvei szerint a szív rendellenességei a boncolásnál szabad szemmel is észrevehetőek. Példaként a tavaly nyáron, szintén a pályán elhunyt kameruni Marc-Vivien Foé esetét említette, nála azonnal kiderült, hogy szívnagyobbodása volt. Ez az elváltozás komoly rizikófaktor, ám önmagában nem lehet oka a halálnak. Mindenesetre az első hivatalos információk szerint szívelégtelenséget rögzítettek Fehér Miklósnál.
– A Fehéréhez hasonló hirtelen tragédiákat általában az érrendszer többnyire örökletes elváltozásai okozzák, de általánosítani nem érdemes – magyarázza Mohácsi János, a magyar futballválogatott nemrégiben hivatalba lépett orvosa. – A ritmuszavarok, a kötőszöveti rendellenességek, a vírusok és nem utolsósorban az elektrolit- és metabolitzavarok a körülmények szerencsétlen alakulása esetén szintén halálhoz vezethetnek. A lényeg, hogy ilyenkor akkora zavar áll be az emberi szervezet működésében, hogy a test képtelen úrrá lenni rajta, fölmondja a szolgálatot.
Az érvelés logikus, mint ahogy az is, hogy jobb helyeken – az európai elitklubok nevezhetők annak – igyekeznek megelőzni a bajt. Vizsgálat vizsgálatot, szűrés szűrést követ a játékosoknál, megesik, hogy valamennyi edzés előtt és után egyaránt megnézik, hogyan hat rájuk a terhelés. Olyan műszerekkel, amelyek – állítják a bennfentesek – mindent képesek kimutatni, s persze valamennyi információt azonnal elemezhető, összehasonlításra alkalmas adatokká formálnak.
A műszerek – vallják büszkén a nagy kluboknál – az amerikai űrközpont, a NASA módszereit követik, mondható tehát, hogy semmit sem bíznak a véletlenre, ám illendő csínján bánni a minősítéssel, elvégre tragédiából egy is sok.
Feltűnő egyébként, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben harminc haláleset történt a futballpályákon, vagy legalábbis harminc tragédiáról értesült a közvélemény. Mintha a labdarúgás különösen veszélyes üzem lenne. A hozzáértők ebben sem foglalnak állást egyértelműen, miközben széttárják a kezüket, megjegyzik: a futball népszerűsége fölülmúlhatatlan, így aztán a sportág valamennyi történése hatalmas nyilvánosságot kap.
Leszögezve, hogy nem Fehérre gondolnak, csak az ő halála kapcsán említik meg, hogy napjaink divatjának, a különféle táplálékkiegészítőknek (nem doppingszerek!) is közük lehet a tragédiákhoz. A futball kiszámíthatatlan játék, ezer és ezerféle fizikai-szellemi kihívást vonultat föl szituációnként, így csak nehezen meghatározható, hogy mit is kell erősíteni a különféle szerekkel. Arról nem beszélve, hogy csak nehezen kimutatható, ezek az anyagok hogyan hatnak hosszú távon a szervezetre, például a Mohácsi doktor által is alapvető fontosságú érfalra.
Azt is csak találgatják a kutatók, a feszültség hogyan hat a játékosokra. Utalva a futball már említett hatalmas népszerűségére, nyilvánvaló, hogy más a lelkiállapota annak a sportolónak, aki hetente többször is telt ház, húsz–ötvenezer szurkoló előtt igyekszik kihozni magából a lehető legtöbbet, és más annak, aki hozzá képest szűk családi körben meccsel. A stressz – mondják – lehet akkora, hogy egyszer csak elviselhetetlenné válik, és fizikai károsodást okoz (lásd még: pszichoszomatikus folyamatok).
A népszerűség másik oldala, hogy aki sikeres a futballelitben, annak nincsenek egzisztenciális gondjai (enyhén szólva), addig semmiképpen, amíg megy a szekér. Igen ám, de akkora a különbség a jegyzett és az elfelejtett játékosok életszínvonala között, hogy már az a gondolat is feszültséget okozhat a futballistában, hogy kikerülhet a pikszisből. Ami az állítás tudományos(abb) oldalát illeti, kutatók megállapították, hogy a szív rendellenességeinél főszerepet játszhat, ha valakinek a képességei kevesek egy-egy feladat elvégzéséhez, sőt a tragédiához már az is elég lehet, ha csak hiszi az illető, hogy képtelen sikert elérni.
Hogy a lelki tényezőknek mekkora a szerepük a pályán és a pálya környékén, arra Mohácsi doktor a példa. A válogatott orvosa erős szakmai stábbal kívánja segíteni Lothar Matthäus kapitányt, a legeslegelső dolga az lesz, hogy föltérképezi a keretét, minden mérhető adatot rögzít a játékosokról. És – amennyire lehet – a mérhetetlen tényezőkre is figyel.
– A futballista a pályán nincs egyedül, a társakkal közösen kell egyről a kettőre jutnia. Társasjátékról van szó, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ki kivel és hogyan képes együttműködni. Ha olyan emberek kerülnek egymás mellé, akik érzik egymást, képesek egyfelé húzni a szekeret, akkor kevesebb a feszültség a pályán, csak a feladatra összpontosít mindenki, meg sem fordul a fejében, mi lesz, ha nem felel meg, ha hibázik. Manapság, amikor szinte süt az indulat a pályáról, csak haszna lehet annak, ha egy-egy csapatnál oldottabb a légkör.
A válogatottakra tehát figyelnek majd nálunk, kérdés, mi van, mi lesz a többiekkel – egészen a magyar futball (magyar sport) legalacsonyabb osztályáig. A „Versenyezhet!” pecsét beütését általában nem előzi meg alapos vizsgálat, mondják, nincs rá idő, gyönge hozzá a fölszereltség.
Ehhez nem kell kommentár.
Mohácsi János nem utasítja el a nézetet, mely szerint az orvos nem több képzett, alaposan fölkészült betegnél, ami azt jelenti, hogy a tudomány mai állása szerint nagyon sok a fehér folt a megismerésben. Az emberi test maga a csoda, vallja a doktor, aki szerint csak törekedni lehet a teljességre, viszont kötelező törekedni rá, ez a minimum.
És nem csak a tragédiák döbbenetében – teszem hozzá én.