A járvány tulajdonképpen már 2003 első felében megjelent, valószínűsíthetően Kínában. A New Scientist című tudományos magazinnak nyilatkozó egészségügyi szakemberek szerint a járvány tényének eltussolása, valamint a megkérdőjelezhető állattenyésztési gyakorlat a fő okai annak, hogy a járvány ebbe a stádiumba juthatott.
Az ázsiai gazdasági fejlődés a csirketenyésztés fellendülését is maga után vonta. 1997-ben – mintegy intő jelként – Hongkongon már végigsöpört egy hasonló járvány, amikor is el kellett pusztítani az összes baromfit. A New Scientist szerint ekkor a kínai tenyésztők az akkori járvány ellen kifejlesztett vakcinával próbálták meg elejét venni a dögvésznek. Lehet, hogy ez súlyos hiba volt: kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ha a vakcina nem teljesen „illik” a fertőzést okozó vírusra, akkor a kórokozók ugyanúgy képesek elszaporodni a megtámadott szervezetben, csak éppen nem lehet felfedezni ennek külső nyomát. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a csirkeinfluenza széles körben elterjedjen Dél-Kínában anélkül, hogy észlelték volna.
Épp ezért reagált csalódottan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra a hírre, hogy Indonézia bejelentette: az állatállomány elpusztítása helyett vakcinával védekezik. A vakcina ugyanis gyakran épp a vírusoknak azokat a – korábban nem ismert – típusait juttatja előnyhöz, amelyek ellen nem nyújt védelmet a hatóanyag.
A WHO most arra figyelmeztet, hogy hatalmas, még az atípusos tüdőgyulladás-járványnál (SARS) is súlyosabb egészségügyi válságot eredményezhet az, ha a vírusnak az emberre is halálos mutánsa alakul ki. Ez természetesen nem zárható ki, mint ahogyan a járvány terjedési sebességével kapcsolatosan is csak találgatnak a szakemberek. A veszély mindenesetre nem lebecsülendő, egyesek már a – becslések szerint 20–50 millió emberéletet követelő – 1918-as influenzajárvány (spanyolnátha) rémképét idézik fel. Szerencsére a modern orvostudomány és a virológia már réges-régen meghaladta a század eleji színvonalat, és a SARS-járvány megfékezése is számos – ebben az esetben is hasznosítható – tanulsággal, tapasztalattal járt.
A madárinfluenza nem most tűnt fel először: 1959-es regisztrálása óta mintegy húsz nagyobb fertőzés pusztított a nagyvilágban. Hongkongban már 1997-ben hat ember életét követelte a váratlan járvány, tavaly pedig Hollandiában észlelték a betegséget. A jelenlegi helyzetet némiképp bonyolítja, hogy miközben a thaiföldi baromfitenyésztők váltig állítják, madárinfluenza tizedeli állományukat, az illetékesek szerint valójában a kolerának az a változata pusztít, amely nem jelent veszélyt az emberre. Az első híradások szerint emberi mulasztás is történt: Indonéziát és Thaiföldet azzal vádolják a nyugati világban, hogy megpróbálták eltussolni a járványt. Való igaz, hogy az üzletágban érdekelt nagyvállalkozóknak nem állhatott érdekükben a pánikhelyzet kialakítása. Megerősítette az efféle vélekedés gyanúját Taksin Shinavatra thaiföldi miniszterelnök, aki „hibákról és emberi mulasztásról” tett említést a járvánnyal kapcsolatos minapi nyilatkozatában. Akár tetszett neki, akár nem, nyilatkoznia kellett, hiszen tekintélyes világlapok egész sora vádolta személyes mulasztással (a Financial Times például azt írta, hogy „szőnyeg alá söpörte” a problémát). Tanulságos az is, hogy – ahogyan az ilyenkor lenni szokott – utólag már sokan felfedezték a hiányosságokat. Így például az angol nyelvű Jakarta Post napilap hírül adta, hogy az Indonéziában piacra kerülő szárnyasok mintegy hetvenöt százalékát illegálisan vágják le a termelők, holott jogszabály kötelezné őket a szükséges engedélyek beszerzésére.
A New Scientist ehhez még hozzáteszi: a járvány megjelenésének földrajzi jellemzőiből arra lehet következtetni, hogy a baromficsempészet nagyban hozzájárult a kór gyors elterjedéséhez. Igaz, egyes szakértők a madarak vándorlásával magyarázzák a betegség terjedését, ám erre eddig még nem találtak bizonyítékot.
A kórtól leginkább sújtott Thaiföld azonnali hatállyal felfüggesztette baromfiexportját, de az Európai Unió, Japán és Hongkong már az exporttilalom elrendelése előtt leállította a thaiföldi baromfi-behozatalt. Az évi két és fél milliárd dolláros kivitellel a világ egyik legnagyobb baromfiexportőrének számító országban eddig tízmillió szárnyast vágtak le, és aligha kétséges, hogy a helyi gazdaság megérzi a világszerte eluralkodó tömeghisztériát. Az ország pénzügyminisztériumának illetékese szerint exportlehetőségek híján a történtek akár 0,4 százalékponttal is visszavethetik Thaiföld idei exportját.
Miközben egyre több országban követel emberéleteket a pusztító vírus, a világ legnépesebb országa, Kína mindent megtesz a járvány elkerülése érdekében. Bár egy vietnami határhoz közeli kacsatenyészetben a hét elején felbukkant a kór, Pekingben még nincs pánikhangulat. Elővigyázatosságból gyorsan elpusztították a szóban forgó állományt, a Guardian értesülése szerint pedig a környéken is kiirtottak mintegy 60 ezer baromfit. Egyelőre nem világos, hogy elkéstek-e az intézkedésekkel, ugyanis hírek érkeztek arról, hogy két további esetet is regisztráltak Hupej és Hunan tartományban. A SARS-járványban eleinte tanúsított magatartásáért oly sokat bírált Kína számára mindenesetre létfontosságú, hogy a baromfivész elleni hadműveletet nemzetközi felügyelet mellett irányítsa. Éppen ezért nem meglepő, hogy máris segítséget kért az Egészségügyi Világszervezettől és az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetétől (FAO). Egyébként is körvonalazódik a nemzetközi összefogás: a térség országaiból összesereglett felelős politikusok folyamatosan tárgyalnak és egyeztetnek a válság leküzdéséről.
Bár a madárinfluenza-vírusok a háziasított madárfajok mindegyikében, sőt számtalan vadmadárfajban is előfordulnak, a közvélemény négy-öt évente, a nagyobb járványok idején mutat érdeklődést a vírus okozta megbetegedések iránt. Pedig lehet, hogy a baj nagyobb, mint ahogy arról az érintett távol-keleti országok szakhatóságai nyilatkoznak.
A honi állat-egészségügyi szabályzat 1996 júliusában sorolta a fontos betegségek közé a madárinfluenzát. Magyarországon az utóbbi huszonöt évben öt madárfajban mutattak ki különféle influenzavírusokat, de influenzával fertőződött baromfiról Magyarországon nincs tudomásunk. Az 1996-os kiemelt kategóriájú besorolást egyébként az indokolta, hogy a madárinfluenza-vírusok nemcsak hogy betegséget okoznak, hanem a fertőzött állatok, állatcsoportok potenciális fertőzési veszélyt jelentenek más, az influenzára érzékenyebb, fogékonyabb fajok számára. További veszélyforrás, hogy a madarak – a legjelentősebb influenzavírus-hordozónak tekinthető csoport – vándorlásaik során számos influenzavírus-altípussal, -variánssal fertőződhetnek meg egyidejűleg, s így bármikor további vírusmutációk alakulhatnak ki.
Egy influenzavírus ugyanis akkor válik igazán veszélyessé, ha egyik fajból a másikba átkerülve géneket cserél az ott talált influenzatörzzsel, s új, addig ismeretlen törzset hoz létre. Az elsőre meglehetősen fantasztikusnak tűnő állati géncsereprogram korántsem a fantázia szüleménye: az új madárinfluenza-típus kialakulhat például úgy, hogy a vírus vadkacsáról csirkére terjed, onnan pedig a sertésállományra. (A sertések egyébként is könnyedén megfertőződhetnek akár az emberben lappangó, akár a madárinfluenza vírusával.) A folyamat tehát a következő formában is alakulhat: a sertésinfluenza vírusát hordozó sertés megfertőződik egy madárinfluenza-vírust hordozó csirkétől. A két vírustörzs génállománya összekeveredik, s kialakul az új törzs. Ha pedig ez az új vírus visszafertőzi a csirkeállományt, óriási pusztítást végezhet a szárnyasok között, mivel a madarak immunrendszere nem ismeri föl a támadót.
Az új vírus az emberre is veszélyt jelent: az 1997-es hongkongi madárinfluenza-járványban tizennyolc ember fertőződött meg, és közülük hatan életüket is vesztették. Ahhoz azonban, hogy világméretű járvány rémképéről beszélhessünk, a vírusnak el kell érnie még egy fejlődési fokozatot, ugyanis a betegség egyelőre nem terjed emberről emberre. A géncsere azonban az ember szervezetén belül is végbemehet. Ha valaki egyszerre fertőződik meg madárinfluenzával és annak emberi változatával, a két különböző vírusból létrejöhet a halálos hibrid, amely már képes arra, hogy emberről emberre terjedjen.
A WHO, felismervén a veszélyt, e heti genovai ülésén arra kérte a gyógyszergyártó cégeket: biztosítsanak több vírusellenes és nomálinfluenza-vakcinát azért, hogy a fertőzött baromfival érintkező dolgozók között ne legyen olyan, aki az influenza emberi változatával is megfertőződött…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
