Víg szüretek

Mindig megdobban a szívem, ha Vitkovics Mihályról olvasok: úgy kellene ő közénk, mint sebre a tapasz. Ha vele kapcsolatos emlékre, valamilyen nyomra akadok, igyekszem megörökíteni. Ezért mentem Pomázra, hogy azt a kastélyt lefényképezzem, ahol sokszor megfordult. Az út előzménye Kerényi Ferencnek a reformkori Pest vármegye irodalmi életéről szóló érdekes könyve volt. Ott találtam egy adatra, s ebből megtudtam, Vitkovics Mihály sokszor időzött a Wattay famíliánál Pomázon, amikor is igyekezett hivatalos ügyvédi tevékenységét összekötni a kellemes időtöltéssel: „megjártam Pomázt, Csömört, Péczelt. Mindenütt vigan töltöttük a szüretet; mivel mindenütt a jó szivek fogadtak el” – írta egyik barátjának 1811. október 14-én.
A török időkben pusztává lett Pomáz 1662 óta volt Wattay-birtok: 1662-ben Wattay Pál és felesége, Buday Bolgár Bornemissza Anna hozományként kapta. (Az uradalom nagysága és jövedelmezősége szerint az ötödik volt Pest vármegyében.) Itt épült fel 1773-ban a családi kastély. Az 1800-as évek elején a pomázi birtokközpont udvarházának gazdája az a Wattay György, „aki a pesti triásznak Vitkovicsnál tartott egyik, 1811. májusi ülésén is részt vett, ott egy nyelvújítási kérdésben állást is foglalt (a »spiritus« magyarítására az »ihlet« szót javallotta). Hogy a Wattayak az úriszék ügyvédjéül a (szerb anyanyelvű) Vitkovicsot, a szerb ortodox püspökség jogászát foglalkoztatták, az a népesség nemzetiségi összetételét tekintve érthető. A szüreti időpont megválasztása sem pusztán a mulatozást szolgálta, hiszen az évente általában egy-két alkalommal megtartott úriszéket célszerű volt ekkortájt tartani.” (A földesúr és jobbágyai közti viták nagyrészt a szőlőművelésből származtak.)
Vitkovics ezt a szerbek lakta vidéket amúgy is szívesen járta: nemcsak anyja született Szentendrén, de ott élt húga is, Karolina, aki Lazar Radenkovics szentendrei szerb ortodox plébánoshoz ment feleségül. Pomázhoz pedig a szíve is húzta: életrajzírói szerint szerelmes volt Sofija Belgradiba, a pomázi inspektor leányába.
Az említett Pál dédunokája volt Wattay Borbála, aki Királyfalvi Róth Tamás Zólyom vármegyei nemeshez ment férjhez. Egyetlen leányuk, Johanna (Janka) gróf Teleki Józsefnek lett a hitvese. A pomázi kastélyba, illetve a Wattay család birtokára így kerültek a Telekiek. A család a XIX. század második felében rendbe hozatta a kastélyt, átalakíttatta, így nyerte el mai barokk formáját.
A Teleki-kastély ma is áll: itt található a zeneiskola. Téli csöndben és hidegben kerestem föl, amikor nyoma sem volt a vidám ősznek, s így víg szüreti emlékeket sem idézett.