Horn Gyuláról nevezték el a szingapúri botanikus kert egyik orchideáját. Az esemény – mármint a névadó ünnepség – még az államférfi országlása alatt történt, 1997-ben; csak most ért el idáig a híre.
Hogy mi lett a virág további sorsa, arról nincs hír. Bontja-e még a szirmait, avagy leveleit is elveszítette, mint névadója a tekintélyét. Nem tudni. Azt még megérteném, ha teszem azt Kinizsiről kardvirágot neveztek volna el annak idején (sört neveztek el, azt is csak később), az is stimmel, hogy Gül babából krumpli lett (állítólag krumplialakú feje volt úgy turbánostul) –, de hogy Horn Gyulának mi köze az orchideákhoz, megfejthetetlen. Persze, ugyanilyen elgondolkodtató a Sztálin-orgona szóösszetétel vagy a Molotov-koktél is. Azt meg egyenesen nem értem, mi az eredete a Hitler-szalonna kifejezésnek – ami egyébként jó évtizede eltűnt a boltokból. (Nyilván a növekvő antiszemitizmus ellensúlyozására.)
De hogy jön Horn Gyulához az orchidea? Hasonló a szépségük? Az illatuk? Ugyanolyan drágák, mint a cuki kis ember? Ha engem kérdeznek, egy papsajtot neveztem volna el róla. Esetleg egy időjárással dacoló szamárkórót. Jelek szerint a szingapúri botanikusok annyit értenek a magyar politikához, mint én a monszunesőhöz. Virág virág. Eső eső.
És vajon ért-e Magyarország volt miniszterelnöke a virágok nyelvén? Vagy csak annyira, mint a miénken…?

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség