Jean-Bertrand Aristide első látásra nem tűnik vérengző diktátornak, inkább visszahúzódó irodai alkalmazotthoz vagy egyházi személyhez hasonlít. Ez utóbbi igaz is, hiszen a karibi térség napjainkban legtöbbet emlegetett vezetője valóban római katolikus papból lett önkényúr. Apját gyermekkorában a katolikus tömeg meglincselte, mivel fekete mágiával vádolták. A Don Bosco által alapított szalézi rend vette magához a fiatal és tehetséges Aristide-et, akiből később képzett teológus vált, 1982-ben pedig pappá szentelték. Akkoriban nagy gondokat okoztak az egyháznak azok a fiatal latin-amerikai papok, akik az elnyomó rendszerek elleni támadásokat, gyilkosságokat jogosnak tartották. Közéjük tartozott Aristide is, aki állítólag megáldotta a harcba induló gerillák bozótvágó késeit.
A szószékről is politizált, mégpedig igen határozottan a Jean-Claude Duvalier vezette diktatúra ellen. A hitelveket áthágó, egyre inkább a világi témák felé forduló agresszív papot végül a szalézi rend kizárta soraiból. Aristide azonban nem szomorkodott sokat, s Isten szolgálata helyett végleg a politikát választotta. Ő lett a feketék lakta ország első szabadon választott elnöke, bár ezt ellenezte a hadsereg, gazdasági vezetők, a földtulajdonosok és akkor még az Egyesült Államok is. Nyolc hónapot tölthetett a vezetői székben, amikor a hadsereg elsöpörte rendszerét, és átvette a hatalmat. Aristide Amerikába utazott, ahol sikeresen lobbizott a puccsisták ellen. A szuperhatalom és az ENSZ is elítélte a katonák uralmát, ráadásul a száműzetésben lévő elnök azt is el tudta hitetni, hogy nem pszichopata, így képes Haiti vezetésére. Ennek megfelelően az ország ásványkincseit lényegében egy az egyben importáló Amerika 20 ezer katonája segítségével Aristide 1994-ben visszatért az országba, mégpedig az elnöki székbe. Bill Clinton akkori amerikai elnöknek az volt a kívánsága, hogy egy éven belül tartsanak szabad választásokat, amelyen Aristide utódlása lett volna a cél. A sikeres befutó végül az a René Preval lett, akit az egykori szerzetes személyesen választott ki, s szinte semmi önállósággal nem rendelkezett. A háttérből folyó irányítást megunva 2000-ben Aristide diadalmasan visszatért az elnöki székbe, igaz, a választást bojkottálta az ellenzék, s bírálta a nemzetközi közösség is. Az ellentét közte és az ellenzékiek között azóta kibékíthetetlen, s ez vezetett a zavargásokhoz is. Ellenfelei azt akarták, hogy Aristide mondjon le, nem bíztak ugyanis egy újabb „szabad” választásban. Az elnök erre úgy válaszolt, hogy „az elnöki palotát el fogom hagyni, mégpedig 2006. február 7-én”.
Az ellenzék azonban nem csak a választási csalások miatt nem vállalta a megméretést Aristide-del szemben. Nagy problémájuk, hogy nincs egyetlen olyan elnökjelölt sem az egész országban, aki akár csak megközelítené a most elmenekült vezető népszerűségét. Ő ugyanis paraszti sorból származik, aki segít a szegényeken, és egyházi múltja van. Ráadásul ormótlan szemüveget visel, gyenge, elesett ember benyomását kelti, miközben sokszor nagyon is erősnek bizonyult. Egészen a legutóbbi napokig.
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
