Egyensúlytalan állapot, eltérő várakozások, megszorító intézkedések: mi történik a gazdaságban?
– Úgy tűnik, javulhatnak a gazdasági folyamatok. Viszonylag gyors lehet a növekedés, és a korábban felborult egyensúly is javulhat. Leegyszerűsítve a magyar gazdaság helyzetét, úgy látom, hogy adott egy igen jól teljesítő magánszféra; a külföldi cégek, a privatizált társaságok, a bankok stabilak, működésük gyors növekedést biztosít. Ezzel szemben pedig egy állami szektor áll, amelynek a beavatkozásai fölborítják a magánszektor egyensúlyát. Olyan folyamatok voltak a gazdaságban, amelyek tarthatatlanok. Ezeket az Európai Unió piacain tapasztalható kedvezőtlen folyamatok is okozták, de a hazai gazdaságpolitika következményei is szerepet játszanak benne. Ez utóbbi eredménye a fogyasztás növekedése, a pénzügyi egyensúly megbomlása, valamint a külföldi befektetők sokáig igen kedvező véleményének gyökeres megváltozása. Ez pedig megmutatkozik az államkötvények után, a külföldiek által elvárt hozamok jelentős emelkedésében is.
– Eddig nem értékelték le a magyar államadósságot, csupán intőt kapott az állam a rangosabb hitelminősítőktől.
– Igen erős védőernyőt biztosít Magyarországnak a május 1-jei uniós csatlakozási dátum közelsége, mely különleges támogatást nyújt az országnak.
– Az államháztartás újbóli jelentős hiánya talán a választási év következményének is tekinthető. Volt már arra példa, hogy egymás utáni két évben ilyen mértékben felborult volna az államháztartás egyensúlya?
– Nincs tudomásom hasonló esetről. Úgy vélem, amit Magyarország e téren produkált, az nemzetközi szinten is rendkívüli.
– Erre a helyzetre volt adekvát válasz a háromszáz bázispontos kamatemelés?
– A piaci kiábrándulás nagyon hirtelen jelentkezett. Pedig a jegybank többször is küldött figyelmeztető jelzéseket mind a kormány, mind a piaci szereplők felé. Azt azonban tudni kell, hogy a piac olykor nagyon lassan reagál az eseményekre, néha több hónap vagy akár egy fél év is eltelik a piaci szereplők reakciójáig. Máskor pedig túl is reagálják a folyamatokat.
– Ezek szerint az említett túlreagálás ellensúlyozására döntöttek ilyen gyorsan a háromszáz bázispontos kamatemelésről. Egységes volt ebben az MNB alapkamatáról döntő szerv, a monetáris tanács?
– Nagyon gyors döntés volt, a tanács rendkívüli ülésen határozott a kamatemelésről. A testület tagjainak véleménye nem mindig azonos, de ez esetben egységesen ítélték meg, hogy drasztikus mértékben kell emelni a kamatokat. Egységesen döntött a tanács.
– Ezzel viszont magára haragította a kormányzó erőket, amelynek tagjai – legyenek miniszterek, országgyűlési képviselők, vagy akár maga a kormányfő – éles kritikával illették önt vagy a jegybankot.
– A félreértések elkerülése végett: mi is azt gondoljuk, hogy magas a kamatszint. Viszont csak ezzel tudtuk ellensúlyozni a befektetők rohamos bizalomvesztését. Mi mást tehettünk volna, ha a befektetők csak drágábban hajlandók finanszírozni az állami túlköltekezést? Ha eljön az a pillanat, hogy visszatér a bizalom, újra jó és hiteles adatokat tudunk produkálni, már olcsóbban is el lehet adni a magyar államkötvényeket, a jegybank engedni fog szigorából. Viszont, ha rosszabbra fordul a helyzet, ismételten a kamatemelés eszközéhez kell folyamodnunk. Úgy gondolom, a támadások nagyon sok esetben a hozzá nem értésből fakadnak, vagy annak a felismerésnek a hiányából, hogy mit tehet a jegybank, és milyen célból teszi a dolgát.
– Drasztikus mértékben módosította a jegybank három hónappal ezelőtti inflációs prognózisát. Erre az évre akkor 6,6 százalékos átlagos pénzromlási ütemet vártak, ez most 7,4 százalékra emelkedett.
– A korábbi inflációs előrejelzésünknél még nem ismertük az idei évtől életbe lépő adóemelések pontos hatását. Nem számolhattunk a béremelések szintjével sem, s nem utolsósorban, a prognózis összeállításának idején még elfogadott költségvetése sem volt az országnak. Az áfa- és a jövedékiadó-emelés, illetve a vártnál magasabb bérkiáramlás nagyjából két százalékponttal emeli meg ez évre az inflációt. Viszont bízunk abban, hogy 2005-ben lassul a pénzromlás, s a korábban tervezett négy-öt százalék körül alakul. Az infláció csökkentése a jegybank legfontosabb feladata, s erre nincs más eszközünk, mint a kamatpolitika. Persze ezenkívül mással is csökkenthető lenne az infláció, például az ezt támogató költségvetési politikával, a bérkiáramlás féken tartásával, de ezek nem tartoznak a jegybank hatáskörébe.
– Korábban, még pénzügyminiszterként határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a piac várakozása is hűtheti, vagy adott esetben gerjesztheti az inflációt. Most mégis miért jártak az élen abban, hogy magas pénzromlást jósoltak?
– A mai napig úgy gondolom, hogy a várakozások determinálják a pénzromlás ütemét. Viszont meggyőződésem, hogy a tények elhallgatásával, szándékos dezinformációkkal nem szabad a várakozásokat befolyásolni. Annál nagyobb a piac kiábrándulása, az okozott probléma súlyossága, amikor a piac szándékosságot feltételez. Mi azzal igyekszünk hűteni a várakozásokat, hogy közöltük a 2005-re várható inflációs szintet is, hogy ehhez alkalmazkodjanak a szereplők majd, ne a visszatekintő pénzromlási ütemhez.
– Az adók egyszeri, drasztikus emelése üdvös is lehet, hiszen a tárgyéven túl már nem fűti az inflációt, úgyhogy egyszeri bevezetésük 2005-től már nem rejt áremelési kockázatokat.
– Szükségesnek tartjuk a költségvetés konszolidációját, de azt gondolom, hogy ezt nem helyes kizárólag az adók emelésével elérni. A jegybank szerint ezt inkább az állami kiadások csökkentésével lehetett volna megnyugtatóan rendezni.
– Az inflációs várakozásokon kívül az államháztartás hiányára vonatkozó prognózisuk is jelentősen eltér a kormányzati előrejelzésektől. A napokban látott napvilágot az a hír, hogy a jegybank 401 milliárd forinttal vár magasabb hiányt, mint a kormány. Nem túloztak?
– Ez kicsit félreértés, a nagyságrend attól függ, mihez viszonyítunk. A jegybanknak eddig egyetlen konkrét, hivatalos információja volt, jelesül a parlament által elfogadott, 2004. évi költségvetés, amelyben a Pénzügyminisztérium 3,8 százalékos GDP-arányos hiánnyal számol. Mi ehhez képest gondoltuk úgy, hogy az legalább 401 milliárddal több lesz. A prognózisunk megjelenése óta két fontos esemény is történt: egyrészt a Pénzügyminisztérium maga módosította a tervezett hiányt a költségvetésben megjelölt 3,8 százalékról 4,6-ra, továbbá a kormány szerdán elfogadott egy 185 milliárd forintos költségcsökkentő intézkedést.
– Ettől függetlenül továbbra is legalább 153 milliárddal becsülik többre az állam várható túlköltekezését, mint maga a kormány. Eszerint a kormány által tervezett 4,6 százalékos hiány eléréséhez kevés lesz a Draskovics-csomag 185 milliárdja?
– Elképzelhető, hogy a jegybank véleménye szerint további intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a kormány ne lépje túl a maga által tervezett többletkiadási szintet.
– Miért tartják lényegesnek, hogy az államháztartás alakulásáról is előrejelzést készítsenek? Hiszen az államháztartás alakulása nem a jegybank kompetenciája.
– Annyiban igen, hogy az állam költekezési hajlandósága alapvetően befolyásolja az inflációt. A túlköltekezéssel emelkedik a pénzromlás üteme, s ezért nem lehet mellékes a jegybank számára, hogy az állami kiadások területén milyen inflációs nyomással kell szembenéznie. Korábban, tavaly augusztusban nem tettük közzé a teljes prognózisunkat, csak az eredményét mondtuk el. Ezzel nem nyújtottunk támaszt az elemzőknek arra vonatkozóan, hogy miből vontuk le a következtetéseket. Ennek megfelelően nem tudták értékelni a prognózisunkat sem, egy-egy elemzőn múlott, hogy hitelt ad-e a jegybanknak vagy sem. Csak azt észlelte a piac, hogy eltérő a kormány és a jegybank várakozása, ami tovább bizonytalanította a befektetőket. E vonatkozásban a jegybank hibát követett el, mert a prognózis részletezésének elmulasztásával hozzájárult a piac januári kiábrándulásához, amelynek egyik eredménye a jelenlegi magas kamat. Mostantól részletesen közöljük az államháztartás alakulásáról készített elemzésünket, hogy eloszlassuk a kételyeket.
– Annak ellenére, hogy a komoly elemzők egyetértenek a jegybank prognózisával, annak közlésével ismételten sikerült megzavarni a jegybank és a kormány közötti állóháborút, a pénzügyminiszter ugyanis hangot adott nemtetszésének.
– A magam részéről teljesen természetesnek találom az ilyen polémiákat és nem tekintem háborúnak. Bár nem tesz jót a piacnak az ellentétek kiéleződése. Jobb lenne, ha egységes lenne az álláspontunk, és már többször jeleztük is a kormánynak, hogy minden támogatást megadunk ehhez. Nem állítom persze, hogy kizárólag a jegybank van a tisztánlátás kegyelmi helyzetében, és hogy sohasem tévedünk, de az elmúlt évek adatai, eseményei általában a mi előrejelzéseinket igazolták.
– Az inflációs előrejelzésük a statisztikai hivatal volt elnökét, Mellár Tamást is igazolja, akit – nem hivatalos közlés szerint – azért menesztett hivatalából a kormány, mert már tavaly nyáron kijelentette, hogy az idei évi infláció 7,5 százalék körül alakulhat.
– Nem tudom, miért menesztették az elnök urat, de az kétségtelen tény, hogy Magyarországon elsőként ő mondta, hogy a gazdaságban rejlő feszültségek akár 7,5 százalékos inflációt is eredményezhetnek.
– Meglepődtek Mellár Tamás kijelentésén?
– Nagyon jó szakembernek tartom, és nem leplezem, hogy mindig megvitattam Mellár Tamással a jegybank inflációs prognózisait, még azok publikálása előtt. Az ő véleményére nagymértékben odafigyeltem és adtam rá. Nem lepődtem meg a kijelentésén, mert annak a feltételrendszernek a mentén, amelyet Mellár Tamás azon a nyári előadáson a hallgatóság előtt felállított, reális volt a hét és fél százalékos szintre emelkedő infláció. Vele ellentétben a jegybank akkoriban még nem vette figyelembe a várható adóemeléseket. Úgy látszik, Mellár Tamásnak volt igaza, az élet legalábbis őt látszik igazolni.
– Hogyan fogadta a hírt, hogy a kormány felülvizsgálja Magyarország eurózónához való csatlakozásának 2008-as dátumát?
– Jelentős erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy Magyarország csatlakozhasson az eurózónához. Persze, minél inkább távolodunk a maastrichti kritériumoktól, annál fájdalmasabb intézkedéseket kellene hozni ahhoz, hogy 2008-ra készen álljon az ország arra, hogy csatlakozzon az eurózónához. Ez nem lehetetlen, számtalan példa van rá, hogy azok az országok, amelyek komolyan gondolták ezt a lépést, képesek voltak négy év alatt megteremteni annak feltételeit. A kormánynak kell mérlegelnie, hogy megéri-e megtenni a szükséges erőfeszítéseket. A magam részéről úgy gondolom, hogy a szükséges intézkedésekhez nincs meg a megfelelő elhatározás és támogatottság. Ez látszik az elmúlt évek gazdaságpolitikai intézkedéseiből is. Pedig négy év alatt el lehet érni az eurócsatlakozás feltételeit. Több országban, ahol emellett tettek hitet, sokkal rosszabb állapotok uralkodtak, mint most Magyarországon.
– A kormányfőnek kicsi a mozgástere, nehezen képzelhető el, hogy a népszerűségét veszítő MSZP parlamenti képviselőcsoportja áldását adná egy szigorú intézkedéssorozathoz.
– A már csatlakozott országokkal ellentétben Magyarországon általában nincs meg az a rendkívüli elszántság, amely a maastrichti feltételek megteremtéséhez kellene. Tehát nemcsak a 2008-as csatlakozási dátumot, hanem annak társadalmi támogatottságát is meg kellene vizsgálni.
– Londoni elemzők felülértékeltnek tekintik a forintot, s az euróhoz viszonyítva 290 forintos árfolyamot tartanak reálisnak. Mi lesz a forinttal?
– Nem tudnám megmondani, mi az optimális egyensúlyi árfolyam. Azt tudom, hogy a gyengébb forint tovább fűtené az inflációt, amellyel még távolabb kerülnénk az árstabilitástól és az euróbevezetés feltételeitől. Lehet, hogy fenyegetően hangzik, nem ez a szándékom, de az biztos, hogy az infláció növekedése ellen, ha kamatemeléssel kell beavatkoznia a jegybanknak, akkor a jegybank beavatkozik. Mert lehetne az is egy konszolidációs eszköz, hogy a magas infláció értékeli le az emberek jövedelmét, ám ehhez a Magyar Nemzeti Bank a hatályos törvények és szakmai meggyőződése szerint nem tud hozzájárulni.
– Korábban egy időben kívántak árfolyamot és inflációs célt követni, ami utólag a piac értékelése szerint hibának bizonyult. Önök is belátják a tévedésüket?
– Hiba volt a kettős cél követése, ez igaz. De nem lehetetlen, hiszen erre alapszik az európai, úgynevezett ERM II-es rendszer is. Ehhez viszont nagyon erős támogatottságra van szükség a gazdaságpolitika más területeitől. Amikor mi a kettős cél, az árfolyam és az inflációs cél követéséről megállapodtunk a kormánnyal, akkor még arról volt szó egyebek mellett, hogy 4,5 százalékos lesz a költségvetési deficit, és hogy 2008-ban csatlakozunk az eurózónához. Ha a megállapodásunk feltételeit minden fél betartja, akkor a cél elérhető lett volna.
– Azzal hibáztak, hogy hittek a kormánynak?
– A kormány vállalásai szerepeltek a kormányprogramban, mi több, szerepeltek a kormányzat által az Európai Uniónak benyújtott előcsatlakozási dokumentumokban is. Talán abban hibáztunk, hogy mi még akkor is próbáltuk teljesíteni a kormánnyal közösen vállaltakat, amikor látszott, hogy ezek a feltételek nem teljesülnek.
***
Az euróövezet stabil
Átlagosan 1,6 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak az euróövezetben februárban, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában – közölte az EuStat tegnap. Januárban egyébként 1,9 százalékos volt a tizenkét havi infláció az euróövezetben, a decemberi 2 százalék után – jelentette az MTI. Az Európai Központi Bank vezetői már többször is úgy nyilatkoztak, hogy a tizenkét havi infláció az idén 2 százalék alá csökken az euróövezetben. A gazdasági térség fő tagállamában, Németországban még az átlagosnál is alacsonyabb pénzromlással számolnak; 2004-re 0,5 százalékos inflációt jósolnak a gazdaságkutatók. Jó hír, hogy a gazdaság az export iránti kereslet élénkülésével kezd helyreállni.
A növekedést serkentő tényező az is, hogy idén több munka- és bevásárló nap lesz, mint tavaly volt. A kontinens legerősebb gazdasága ugyanakkor ebben az esztendőben is átlépi a 3 százalékos költségvetési hiányt. A másik nagyhatalom, Franciaország 1,5 százalékos inflációs céladatot tűzött ki, 1,7 százalékos bővülés mellett. Hozzáértők arra figyelmeztetik a francia politikusokat, hogy a csökkenő adóterhek és a tervezett privatizációs intézkedések odavezethetnek, hogy megcsappan az állam közvetlen gazdasági befolyása. Az eurózóna harmadik „húzóállama” Olaszország 1,9 százalékos fogyasztóiár-növekedéssel számol 2004-re vonatkozóan.
A gondot itt az ellátórendszer reformjának elodázása okozza; ha a taljánok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy 57 évesen vonuljanak nyugdíjba, akkor felborul a büdzsé.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
