A Közel-Keleten vonzó cél az uniós tagság

Tudom, hogy egy nap új Közel-Kelet jön létre – mondta tegnap Simon Peresz volt izraeli miniszterelnök, az ellenzéki Munkapárt vezetője. Ennek kapcsán felvetette azt a többször hangoztatott véleményt, miszerint az Európai Uniónak Izraelt fel kell vennie tagjai sorába.

Peresz nem csak saját országát kívánja felvetetni az unióba. Úgy vélte, arra Jordánia és a leendő palesztin állam is érett lesz, vagy legalábbis nagy segítséget nyújtana az ott élőknek, ha csatlakozhatnának Európa legerősebb országaihoz. Peresz véleménye szerint ez egyfajta európai elismerés lenne a békefolyamatot lezáró országok számára, így díjaznák az erőfeszítéseket, ha békeszerződés köttetne a szemben álló felek között.
Időről időre bizonyos politikusok felmelegítik ezt a furcsa elképzelést. Legutóbb Benjamin Netanjahu pénzügyminiszter javasolta az euró mielőbbi bevezetését országában, amelyet véleménye szerint előbb-utóbb követne a csatlakozás a politikai-gazdasági szervezethez. Az uniónak természetesen vannak a mostanin túlmutató bővítési tervei, ám ezek az elképzelések egyáltalán nem kiforrottak, s valószínűleg nem a Közel-Kelet legnagyobb válsággócával kezdődik a Európán túli kultúra beemelése az öreg kontinens közösségébe. Erre sokkal nagyobb esélye van az észak-afrikai arab államoknak, Tunéziának, Marokkónak vagy az utóbbi időben magát tisztára mosó Líbiának (a 2010-es labdarúgó-világbajnokságot épp Tunéziával együtt rendezné meg Kadhafi ezredes állama).
Izrael ilyen irányú elképzeléseit eddig soha nem támogatta a legfőbb szövetséges, az Egyesült Államok, amely nem kíván nyíltan állást foglalni az európai belügyekben. Peresz nyilatkozata inkább az izraeli pártcsatározások miatt született, hiszen a zsidó államban szinte folyamatosan a szakadék szélén táncolnak a kormányok, így a kampány sem szünetelhet. Ariel Saron korrupciós ügye, a nemzetközi felháborodás az épülő elválasztó fal miatt, valamint a továbbra is dúló háború következményeként az emberek egyre jobban távolodnak el a kormányzó Likudtól, s helyezik bizalmukat a Munkapártba. Legalábbis így látja ezt Peresz. Európa pedig az innen elszármazott izraelieknek a béke szigetét jelenti, amely könnyen szavazatokat hozhat. Valószínűleg ezért volt érdemes megkockáztatni a kijelentést. Ráadásul az is bizonyos, hogy Brüsszel nem vághat vissza „a tagjelöltség nem elismerés, azt ki kell érdemelni” szlogennel. Az uniót ugyanis évek óta, de főleg az elmúlt fél évben sokszor bírálták izraeli és amerikai politikusok azzal, hogy antiszemita politikát folytat, s lakossága is gyűlöli a zsidóságot. Márpedig az utóbbi idők európai megnyilvánulásai is jelzik, az antiszemitizmus bélyegét nagyon nehéz lemosni, még akkor is, ha a tizenötök klubja mindent elkövet ennek érdekében.