A polgári műfaj

K Ö N Y V E S H Á Z

Két vaskos kötetben jelent meg Domokos Mátyás összeállításában A magyar novella antológiája. Az irodalomtörténész a XVI. századtól datálja e műfajt, nem alaptalanul, hiszen a novella viszonylag fiatal műfaj ugyan, de előtörténete régi időkre nyúlik viszsza, példabeszédekre és fabulákra, színesen előadott történeti eseményekre és szórakoztató, bolondos, anekdotikus vándorhistóriákra.
Ez az „előtörténet” az összeállításban igen-igen kurtára sikeredett. A mintegy 1800 oldalnyi anyagban a 38. lapon már Dugonics Andrásnál tartunk. Aki „igazi prózaíró”, ha a szó klasszikus értelmében vett magyar novella talán nem is vele, hanem inkább Kisfaludy Károllyal, Nagy Ignáccal, Garay Jánossal és Kemény Zsigmonddal kezdődik. Ha van műfaj, amely társadalmi osztályhoz, réteghez kötött, a novella kétségkívül az. Nem virágozhat polgárság nélkül. Ez lehet a fő-fő oka annak, hogy a XIX–XX. század fordulóján novellisztikánk hirtelen kivirágzik. Megszületik a semmiből vagy az alig valamiből, s rögtön olyan – mind a mai napig felül nem múlt – „csúcspontokat” produkál, mint Mikszáth, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Papp Dániel, Szini Gyula, Ady Endre, Krúdy és Molnár Ferenc, Móra meg Tömörkény, Kosztolányi és Szabó Dezső. A színes és hosszú névsort bárki kiegészítheti titkos kedvenceivel. Petelei Istvánnal, Kóbor Tamással vagy a legkisebb Cholnoky fiúval, Lászlóval, Ambrus Zoltánnal vagy épp Szomory Dezsővel. És akkor még nem is szóltunk Füst Milánról, Tersánszky Józsi Jenőről, Karinthy Frigyesről, Pap Károlyról, Márairól és Hunyady Sándorról, Gelléri Andor Endréről és Szerb Antalról.
Ha az említett – bő fél évszázadnyi, kurta évszázadnyi – anyagot a magyar novellisztika aranykorának mondjuk, aligha lehet kétséges, hogy az ezüstkor a XX. század közepére tehető. Ekkorra datálható Tatay Sándor és Németh László, Örkény István, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kodolányi és Ottlik, Mándy és Mészöly Miklós java munkássága. Mivel a kötet – a válogató alkotta szempont szerint – csak elhunyt mesterek műveiből válogat, így novellisztikánk elképzelt „bronzkorának” alkotói közül csak a korán elhunyt Szabó István és Gion Nándor, Hajnóczy Péter és Császár István művei szerepelnek.
(A magyar novella antológiája, I–II. Válogatta és szerkesztette: Domokos Mátyás. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 8500 forint)