Kicsit szomorkás a hangulatom máma. Nem csak Medgyessy országértékelő beszéde miatt. Amúgy is. Mert ismét nagy kaland itt, Magyarországon magyarnak lenni. Főleg mezőgazdásznak. Ők viszik most a prímet. Bár a minimálbéres ápolónők sem az unalomtól mennek idő előtt tönkre. A söjtöri mágnáskerti világ „proletárjai” pedig tobzódnak még egy kicsit. Remélem, már nem sokáig…!
Szóval rossz a hangulatom, mondtam is a haveroknak, hagyjon már mindenki békén. De láttam, hogy őket még inkább megviselte a Medgyessy-beszéd. Kellene már egy ember, aki megkérdezi ezt a snájdig bankárt, hogy mit keres Magyarország keverőpultjánál, ahol a kuplungot sem találja. Hát egyebek közt ezért szomorkás a hangulatom máma. Meg aztán, mik is ma a távlatok? Kiderült, hogy amit a szegénységpárti szónok annak idején megígért (ötven százalék, jólét stb.), azt még a Gyurcsány-féle milliárdosok sem tudják tartani. Túl sok jót tettek velünk máris, erre jött rá az értékelő ember. Vigyázhatna jobban is a Parlament tetejére!
Valami biztató kellene mára. De egyelőre csak szomorkodom, várom a másnapot. No de emeljük fel a fejünket, emberek, túl leszünk ezen is. Beszélgetünk barátaimmal, sajnáljuk a Pétert, megviseltnek láttuk, szavai megtörtek. Jövő héten pedig mennek érte a traktorok a Kossuth térre. Állítólag tejben fogják füröszteni. Hiába, az élet a miniszterelnöknek sem habos torta. Azért én mégis inkább a traktorosokkal vagyok.
origo.hu
Ez vár a magyar nyugdíjasokra 2025-ben – jó hír érkezett
