A traktorok negyvenöt fokos szögben cövekeltek le a nagy forgalmú főúton, némelyiken nemzetiszín, másokon fekete gyászlobogókat cibál a fagyos szél. Mellettük csöndes beszélgetésbe mélyedve várakoznak a gazdák, több kisebb csoportban. Hangos szót vagy nevetést nem hallani, a megkeményedett arcok elszántságot tükröznek.
– Talán még soha nem ácsorogtam tétlenül ilyen hosszú ideig, mint az utóbbi napokban – mondja Tóth László kengyeli gazda. – Nálunk nem létezik hétvége vagy ünnepnap, ha tennivaló akad, akkor dolgozunk, napi tíz-tizenkét órát. Most sem jókedvünkben demonstrálunk, hiszen kezdeni kéne a műtrágyázást, a lucerna telepítését, aztán a tavaszi árpa vetését. A jelenlegi felvásárlási árak mellett azonban bármennyit robotolunk is, folyamatosan veszteséget termelünk. Ezért amíg nem érünk el eredményt, itt maradunk – szögezi le határozottan a hízómarhákat tenyésztő gazda. Társai helyeslően bólogatnak, majd a surjányi demonstráció szervezője, Szekeres Kálmán veszi át a szót.
– Minket nem pártok vagy szervezetek küldtek ide, magunktól érkeztünk. Soha ilyen egységes nem volt a gazdatársadalom, mint most, és politikai hovatartozástól függetlenül úgy látjuk, ez az utolsó utáni pillanat. Ha most sem áll mellénk a kormány, az uniós csatlakozás a mi gyászszertartásunk is lesz egyben.
– Nem könyöradományra vagy segélyre fáj a fogunk – jelenti ki egy tiszapüspöki gazda –, hanem hogy termékeinket tisztességes áron vegyék meg. Már annak is örülnénk, ha kilónként pár forintos haszonnal túladhatnánk a sertésen, a marhán. Ehelyett a felvásárlók olyan nevetségesen alacsony árakat diktálnak, hogy mindannyian a csőd szélére kerültünk. Persze a multik eközben óriási haszonkulccsal dolgoznak. Ilyenkor egy felelős kormánynak kutya kötelessége lenne segítenie a gazdákon.
Közben újabb demonstrálók érkeznek, akiket az itteniek barátaikként üdvözölnek.
– Nézzen csak körbe! A néhány tehenes kisgazdáktól kezdve a
több száz hektáros közepes gazdálkodókon át a helyi szövetkezet tulajdonosáig minden réteg képviselteti magát a demonstráción – mutat körbe a szervező. – Bár a kormány megpróbál összeugrasztani bennünket, most ezzel nem ér el semmit – veszi át a szót újra a kengyeli gazda. – Nekünk már nincs vesztenivalónk, és nem dőlünk be a jól ismert trükköknek. Kezdődött ugye azzal, hogy a miniszter politikai szerencselovagoknak nevezett minket, és ezért szóba sem akart állni a megválasztott képviselőinkkel. Később már hajlandó volt tárgyalni, de az öt küldött közül csak kettővel. Majd a teherfuvarozók és a gazdák közötti hangulatkeltéssel kísérleteztek, de ezzel csak azt érték el, hogy a hírek szerint Révkomáromnál több tucat kamion is csatlakozott a tiltakozó gazdákhoz.
A politikai kalandorságra visszatérve a tiszapüspöki gazda sokatmondóan megjegyzi, hogy ő MSZP-taggyűlésre hivatalos, mire a kengyeli állattenyésztő is elárulja, ő pedig megveszekedett kisgazdapárti, és ha majd rendben mennek a dolgok, két korsó sör mellett újra elvitatkozgatnak egymással a politikáról.
Középkorú férfi csatlakozik a társasághoz. Elmondja, hogy ő a néhány kilométerrel arrébb, a fegyverneki elágazásnál szervezett demonstráció vezetője. Mint gazdálkodó mutatkozik be, de később másoktól megtudom, hogy mellesleg Örményes fideszes polgármestere. A beszélgetés az étteremben folytatódik, ahol a különböző pártállású gazdák a közös asztalnál szinte mindenben egyetértenek. Miközben tovább mesélnek a be nem váltott ígéretekről, elgondolkodom, hogyan titulálhatja valaki politikai szerencselovagoknak ezeket a józan gondolkodású, tiszta beszédű embereket. És pont az, akinek a mezőgazdaságban dolgozók érdekeit kéne képviselnie. Legalábbis azért kapja a fizetését. Nem is keveset. A polgármesterrel együtt még körülbelül tíz gazda érkezik. Ma a surjányiak látják őket vendégül ebédre a közeli étkezdében, holnap viszont ismét a fegyvernekieken a sor. Az összejövetelekre azért van szükség – magyarázzák –, hogy egymást bátorítsák, és kicseréljék a legfrissebb híreket. Láthatóan teljes az összhang a gazdák között, és bár emelkedett hangulatról nem beszélhetünk, néha egy-egy mosolyt is látni a barázdált arcokon.
– A kormány tehet arról, hogy nem segít a haszon maximalizálására törekvő felvásárlók elleni, szinte reménytelen küzdelmünkben – fogalmaz Örményes polgármestere. – A tavalyi aszályért nem a kormány a hibás, ugyanakkor a hektáronkénti két-háromezer forintos kártérítés csupán a károk töredékére volt elég. Szép dolog az agrárhitelre adott állami garancia is, ugyanakkor a bankok továbbra is fedezetet követelnek a gazdáktól, akiknek többsége már minden értékére jelzálogot jegyeztetett be. Az már csak hab a tortán, hogy a kormány újként hirdet meg olyan támogatásokat (például aszálykár enyhítésére, raktározásra), amelyeket tavalyra ígértek. – Néhány politikus azt állítja, drágán termelünk – veti közbe a surjányi demonstráció szervezője. – Az ilyenek valószínűleg életükben nem jártak vidéken, és talán a szarvasmarhát is összekevernék a szarvassal. Ha vennék a fáradságot, megnézhetnék, mennyibe kerül a takarmány, illetve mennyiért veszik át a feldolgozó multik a hús kilóját. Talán rádöbbennének, itt már rég nem a nyereség növeléséről van szó, hanem a túlélésről – fűzte hozzá. A gazdák szerint olyan lehetetlen helyzetbe kerültek, hogy itt már a legendás magyar leleményesség sem segít. Csak az elszántság.
origo.hu
Orbán Viktor: Ha péntek, akkor rádió – képek
