Beszélgetés

M A G Á N R E N D E L Ő

Ember 1.: Jó napot kívánok!
Ember 2.: Jó napot!
E 1.: Köszönöm szépen.
E 2.: Mit köszön?
E 1.: Hát, hogy nem ütött le.
E 2.: Miért ütöttem volna le?
E 1.: Azt én nem tudhatom.
E 2.: Nem is ismerem magát.
E 1.: Az ember nem csak az ismerőseit üti le.
E 2.: De hát azt se tudom, hogy maga kicsoda.
E 1.: Ha tudná, akkor leütne?
E 2.: Dehogyis, csak azért nem ütném le.
E 1.: Hanem miért?
E 2.: Mondja, miért akarja, hogy leüssem?
E 1.: Én nem akarom, de most nem erről van szó.
E 2.: Hanem miről?
E 1.: Tudja azt maga jól.
E 2.: Mit tudok én?
E 1.: Mit tudom én!
E 2.: De mondtam már, hogy nem akarom leütni.
E 1.: Ez gyakran nem az akarattól függ. Elborul az ember agya, és annyi.
E 2.: Miért borulna el az én agyam?
E 1.: Tőlem kérdezi?
E 2.: Kitől kérdezzem? Nincs itt senki más rajtunk kívül.
E 1.: Értem a célzást.
E 2.: Milyen célzást?
E 1.: Hogy egyedül vagyunk, tehát nem számíthatok segítségre.
E 2.: Én nem erre céloztam, hanem arra, hogy nincs miért elborulnia az agyamnak.
E 1.: Ezek szerint, ha lenne miért, akkor leütne?
E 2.: Én azt se mondtam.
E 1.: Csak gondolta.
E 2.: Ezt meg honnan veszi?
E 1.: Csak magára kell nézni.
E 2.: Mi baja van az én kinézetemmel?
E 1.: Na, látja? Már kezdi is a kötekedést!
E 2.: Ha már itt tartunk, maga kifogásolta a kinézetemet, nem én a magáét.
E 1.: Miért, az én kinézetemmel van valami baj?
E 2.: Nincs. És mi baj van az enyémmel?
E 1.: A kinézetével semmi.
E 2.: És mivel van?
E 1.: Semmivel.
E 2.: Akkor miért mondta az előbb, hogy csak rám kell nézni?
E 1.: Mert szigorúan néz. Semmi mosoly, semmi nyájasság.
E 2.: Miért mosolyognék? Nem vicces ez a beszélgetés.
E 1.: Ja!? Ha nem szórakoztatom viccekkel, akkor neheztel rám?
E 2.: Dehogy neheztelek, csak nem nevetek.
E 1.: Ismeri azt a játékot, hogy ki nevet a végén?
E 2.: Ismerem. Miért?
E 1.: Csak eszembe jutott.
E 2.: Fenyeget?
E 1.: Nem fenyegetem!
E 2.: Csak éppen le akar ütni.
E 1.: Én magát? Hányszor mondjam, hogy én nem akarom…
E 2.: Várjon! Már teljesen meghülyít. Nem vette észre, hogy felcserélődtek a szerepeink?
E 1.: Ja, tényleg. Most éppen azt kezdtem volna mondani, hogy hányszor mondjam, hogy én nem akarom magát leütni, pedig ezt magának kell mondania nekem.
E 2.: Bizony ám! És magának kéne továbbra is félnie tőlem.
E 1.: Miért, maga nem fél?
E 2.: Miért kéne félnem?
E 1.: Szóval nem fél, mert tudja, hogy maga üt le engem.
E 2.: Megint kezdi?
E 1.: Csak folytatom.
E 2.: Ne haragudjon, de már mennem kell.
E 1.: Kár. Holnap ráér?
E 2.: Miért kérdi?
E 1.: Hát, hogy megmondja.
E 2.: Mit?
E 1.: Hogy ráér-e.
E 2.: Mire?
E 1.: Hogy beszélgessünk.
E 2.: Nem tudom.
E 1.: Mikor tudja meg?
E 2.: Holnap.
E 1.: Az már késő.
E 2.: Miért?
E 1.: Mert akkor csinálok más programot magamnak.
E 2.: Jó. Akkor viszontlátásra!
E 1.: Tehát mégis látjuk egymást?
E 2.: Meggondoltam magam. Lehet, hogy mégis leütöm magát.
E 1.: Én is meggondoltam magam: mégse találkozzunk holnap.
E 2.: Rendben. Ég önnel! (El)
E 1.: Utálom az ilyen erőszakos alakokat! (El)