Beteg az egér

Persze nem holmi pórias galacsinropogtatóról van szó, hanem őegérségéről, a Walt Disney teremtette Mickey Mouse-ról, azaz Miki egérről. És nem is az egérfigura pöttyedt meg, aszott össze, vagy vált avíttá; a válság a Disney-birodalmat gyötri. Vezetői válságról van szó, amely nyilván nem választható el az egérimpérium financiális nehézségeitől. Decemberben egymás után mondtak le a cégcsoport igazgatósági tagjai, a középvezetők közül szintén jó néhányan vették a kalapjukat, lemondott a birodalom alelnöke – egyébiránt az alapító Walt Disney unokaöccse, Roy Disney, aki egyúttal lemondásra szólította fel a cég elnök-vezérigazgatóját, Michael Eisnert is. Azt az Eisnert, aki tizennyolc esztendeje irányítja a cégóriást, s akinek tulajdonképpen a cég rendkívüli fellendülése is köszönhető.
Amikor Walt Elias Disney a múlt század húszas éveinek végén (pontosabban: 1927-ben) megrajzolta Mikit, Donald kacsát, Plutót, a kutyát, Flipet, a békát, Clarabellát, a tehenet, Goofyt, Tobyt, Bambit és a többi jól ismert és kedves figurát, velük „csak” az alapjait teremtette meg a Miki-birodalomnak. A rajzfilmeket és játékfilmeket könyvek, újságok, lemezek, Disneyland és Disneyworld követte, s a Disney ma már az egyik legmarkánsabb jelképe az amerikai szórakoztatóiparnak. A Walt Disney Company ma már tulajdonosa tévétársaságoknak (például az ABC tévének), kábeltévé-hálózatoknak (az ESPN tévének), filmeket gyárt (legutóbb például Jennifer Anistonnal a főszerepben), játékparkokat működtet Franciaországtól Japánig szerte a világon.
Az utóbbi öt esztendőben azonban ingadoztak a részvényárak, csökkent profitja és bevételei. Ennek többféle oka van, s ezek az okok természetszerűleg többféle orvoslást kívánnak. A játékparkok bevételei – amelyek dollármilliárdokkal számolandók – drasztikusan csökkentek, mert alaposan megcsappant a turizmus. Az állandósuló terrorista fenyegetés, pontosabban a terrorista fenyegetéssel való fenyegetés miatt ugyanis az emberek újabban nem szívesen vállalkoznak repülőutakra. Ráadásul vannak vidékek – mint például Franciaország –, ahol a Disney-park nem különösebben nyerte el a helybeliek tetszését; a Disney Companynak csak harminckilenc százalékos részesedése van ebben, katasztrofális veszteségeket könyvelhet el. Ugyancsak jelentősek a Disney veszteségei a televíziózásban. Az egyik legnagyobb amerikai televíziós társaságot (az egyiket a három nagy közül) még a kilencvenes évek közepén éppen Eisner vásárolta meg. Az ABC csatornáról van szó, amely azonban – minden kiválósága ellenére is – pénzügyi kalamajkát okozott. Magyarán: vitte, viszi a pénzt. Az amerikai televíziók hihetetlenül erős nézettségi „háborújában”, különösen a jobboldalhoz közel állónak mondott Fox televízió megjelenése és sikere óta, bizony az utóbbi időkben rendre alulmaradt.
A cégóriást azonban a belviták, a vezetők közötti ádáz harcok és ellenségeskedések gyengítették a leginkább. Michael Eisner elnök-vezérigazgató ugyanis egy sor jó és eredményesnek bizonyuló intézkedést hozott, amellyel úgy látszik, sikerül is orvosolnia a bajokat. A Disney mozifilmjei tavaly jelentős nyereséget hoztak, több mint kétmilliárd dollárt (ez az előző esztendei bevételhez képest kilencszázalékos növekedést jelent), s ezt a pénzt részben átcsoportosította a veszteséges televíziós ágazathoz. Sikerült megújulnia a cégnek a fogyasztási cikkek piacán is, az idén nyárra például többek között Disney-figurás bélyegek piacra dobását is tervezik. Átszabják a reklámpolitikát, áramvonalasítják – azaz megrostálják – az egyes cégeket, tevékenységüket és személyi állományukat egyaránt, és korporatív irányítási reformokat vezettek-vezetnek be. Ám a vállalatbirodalmon belül állandósult a vezetők, elsősorban a felső vezetők torzsalkodása. Stanley Gold igazgatósági tagnak az arroganciáját rótták fel folyvást, Roy Disneynek azt vágták a fejéhez, hogy alkalmatlan embereket vitt a céghez, Eisnert – éppen Roy Disney – akaratosnak, proccnak, kevéssé kreatívnak és a csak rövid távú sikereket szem előtt tartó analfabéta üzletembernek kiáltotta ki. A személyes ellentétek odáig fajultak, hogy a Disney csúcsvezetői a nyilvánosság előtt vitatkoztak és szapulták egymást. S nem is csak a vállalati publikum, hanem a nagy nyilvánosság, sőt a nemzetközi nyilvánosság előtt. December közepén például a brit Financial Times című napilapban nyílt levélben ütközött meg Roy Disney és Michael Eisner. Végül is a Disney unokaöcs mondott le. Eisner szerződése csak 2006-ban jár le. Erre ő maga emlékeztette az ellene fenekedőket a Financial Timesban. S közölte, hogy ő marad.
Michael Eisner máris támadásba lendült. Mármint reklámtámadásba. Az idén januártól tizennyolc hónapig tartó, erőteljes kampány indult, amelynek középpontjában az ugrabugra kis egér áll. Pizsamákra és mirelit ételek dobozaira kerül kedves kis figurája, új videók és reklámfilmecskék készülnek róla, Miki-jégrevü turnézik majd az Egyesült Államokban, és a Disney-boltokban Harry Pottert ismét felváltja majd Mickey és női párja, Minnie. Mindez a világ legnagyobb szórakoztatóipari konglomerátumának gazdasági rendbetételét, újbóli fellendítését szolgálja majd.
Mondják, persze inkább az eisneri stratégia bírálói, hogy kockázatos a cégóriás pénzügyi fellendítését a szuperegérre bízni; hiszen jószerével csak az idősebb nemzedékeknek jelent valamit, a fiatalabbak még tán idegenkednek is tőle, és már tíz évvel ezelőtt is azért „vonták vissza” őt a frontvonalból, mert alakja mintha egy régi-régi világot idézett volna meg. Nem tartatott korszerűnek. A piac és a közönség megváltozott – figyelmeztetnek a cégen belül is. „Nem az a kihívás, hogy az egeret a felnőtteknek adják el, hiszen ők ismerik, hanem a gyerekekkel kell megszerettetni” – mondta az egyik amerikai napilapnak Mich Bergesen reklámszakember.
Márpedig Mickey Mouse marad! A vállalat jövőbeli növekedéséhez elengedhetetlenül szükséges a játékos kisegér szerepeltetése, mindenhol, ahol csak lehet – adta ki a jelszót a vezetői belviták elcsöndesedésével az elnök-vezérigazgató. És a reklámstratégiát összefoglaló elaborátum egy Walt Disney-idézettel kezdődik: „Remélem, soha nem tévesztjük szem elől, hogy minden az egérrel kezdődött” – mondta volt az egérimpérium alapítója.
Néhány napja azonban a betegeskedő birodalomra nem kötelező érvényű ajánlatot tett a Comcast amerikai kábeltelevíziós társaság. A vevő 55 milliárd eurót ajánlott a Walt Disneyért, de csupán részvénycserés ügylet révén látja megoldhatónak a felvásárlást. A Comcast mindent megoldhat, csupán az a kérdés, hogy a cég vezetése mit reagál az ajánlatra. A vezérigazgató első körben elzárkózott, Michael Eisner nem kívánta kommentálni az ügyet, arra viszont már sokan magas tétet tesznek, hogyha nem adják a birodalmat, a Comcast ha ellenségesen is, de kivásárolja a cég részvényeit.