Háromszáz esztendős ez a ház – már tizenkét éve a miénk –, de nagyon kacskaringós úton kerültem ide – mutatott körbe a volt Móri Állami Gazdaság töredék pincészetében Bozóky István. A hely azonban nem új a móri borvidék valószínűleg legismertebb borásza számára, hiszen 1970-től itt dolgozik. Az állami gazdaság felszámolása után Bozókyék saját pincészetet hoztak létre, amelynek alapjait a régi pince képezte. Akkor még egy ággal, ma már öttel, mert megérett a bővítésre.
Pedig ahogy Bozóky István mondta, először nem a helyes utat választották, mert nem a minőségi borkészítés felé nyitottak. Az évek során azonban rádöbbentek, hogy az alacsonyabb kategóriájú borokból bőven van kínálat. Mivel ők fő- és nem mellékfoglalkozásként űzték a borászkodást, váltaniuk kellett. Lassan kialakították a saját arculatukat, bevezették a terméskorlátozást, s ameddig csak lehetett, a legutolsó optimális időpontig elhúzták a szüretet, a bor ízét, zamatát pedig hagyták szinte „magától” – különösebb művi beavatkozás nélkül – kialakulni. Az elképzelés bevált, boraik ma áraikkal a középkategória felső szintjén helyezkednek el. Hogy a minőség milyen – mondta Bozóky István –, arról nem az én tisztem beszélni, azt a fogyasztók döntik el.
A minőségi váltás érdekében a családi borászat nagymértékben csökkentette szőlőterületeit, csak olyan fekvésű dűlőket hagytak meg, amelyek alapot biztosítanak jó borok készítéséhez. Ezeken a területeken hagyományos móri és magyar fajták mellett a piac által kikényszerített világfajtákat is termelnek. Az első csoportba az ezerjó – amelyen kívül egészen a múlt század közepéig más fajtát nem lehetett a borvidéken termeszteni – és a leányka, a másodikba a tramini, az ottonel muskotály, az olaszrizling, a harmadikba pedig a chardonnay és a sauvignon blanc tartozik. Csupa fehér fajta, mert a borvidéken nem engedélyezett a kék szőlő termelése. (Pontosabban üzemi körülmények között nem engedélyezett, mert a kiskerttulajdonosok négyszáz négyzetméter alatt termeszthetnek kék szőlőt is.) A chardonnay-vel és a sauvignon blanc-nal valóban bizonyos kényszerből foglalkoznak, mert a külföldi turisták e két fajtán kívül szinte nem is ismernek más fehér bort. Bozóky István pedig hiába próbálja megnevelni a fogyasztóit, nehéz az ízlést befolyásolni.
A borász más területen több eredményt ért el, hiszen a háromszáz éven keresztül szinte csak itt termesztett ezerjóból minden olyan előnyös tulajdonságot kihozott, amire a fajta és a borvidék lehetőséget adott. Alap, hogy ezt az aszúsodásra hajlamos fajtát későn szüretelik, amikor savai már megszelídülnek, de tüzes karaktere még kidomborodik; ők tavaly is november közepén, végén szüretelték az ezerjót. Bozókyék emellett egy régi hagyományt is felelevenítettek, s aszút is készítenek ezerjóból, ha jó az ősz, és teremnek aszúszemek. (A helyi aszúkészítésnek 150-160 éves írásos emlékei is fellelhetők.) Ha csak töppednek a szemek, akkor azokat külön szüretelve különleges minőségű bort készítenek belőlük. Ezt a késői szürethez kapcsolódó borkészítési stílust csak ők képviselik a borvidéken, Bozóky István szerint valószínűleg a nagy rizikó és a magas költségek miatt. A családfő – aki mellett két fia és felesége dolgozik a pincészetben – nagyon büszke arra, hogy 2000-ben az ezerjó szőlőért végzett tevékenységükért elnyerték a Magyar Hungarikumokért díjat. A család az elismerés mellett egy kézzelfoghatóbb dologban is le tudja mérni az ezerjóért való munkálkodásait. Nevezetesen abban, hogy eddig még minden évben sikerült eladásaikat megduplázni.
Bozóky István állandóan építi pincészetét, úgy gondolja, az alapjait már lerakta, de a kész művet csak unokái látják. Most éppen a másik pincéjén dolgoznak – ahol a borok készülnek –, de ha azt befejezik, akkor az öreg pince tetőterét alakítják ki panziónak. E pincében – amely palackos borok pihentetésére szolgál – a család bormúzeumot is működtet, amely hamarosan teljes egészében kész lesz. Az épület köré pedig skanzent szeretnének berendezni, mert a borturizmusban vélik megtalálni boldogulásukat. Ám ezzel nincs vége a munkáknak – mondta a borász –, mert amíg ez elkészül, addig biztosan kitalálok valami mást, amit meg kell valósítanunk.
– Minél több embert kell borközelbe csalogatni, megkóstoltatni velük, s aztán eladni nekik a bort, mert az kevés, ha én tudom, hogy jó a termésem – mondta Bozóky István, hozzátéve, hogy ez a munka nem hozza meg azonnal a gyümölcsét. – Meg kell dolgozni azért, hogy megtartsuk a piacot, mert itthon is komoly vetélytársak vannak, s azt is tudomásul kell venni, hogy olyan országok is megjelennek boraikkal, amelyek korábban importőrök voltak. Ausztria is ilyen, pedig a szomszéd néhány éve még magyar borimportra volt berendezkedve. Mindezzel szembe kell nézni – folytatta a borász –, és el kell ismerni, az ár és a minőség határozza meg, hogy ki mire lesz képes. A borászok segítségére lenne, ha például olyan neves városok, mint amilyen Mór is, a helység nevezetességeit, látványosságait együtt „adná el” a boraival, népszerűsítve magát a borvidéket is.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
