Néha érdekes a Nap-kelte televíziós műsor szombati kiadása. Most épp Horváth István Népszava-alvezér rohant ki Lovas István publicista ellen, majd Verebes István műsorvezető a lovagiasság jegyében beszélgetést folytatott – telefonon – a megrohamozott Lovassal. Az egész amiatt történt, mert Lovas valamelyik fórumán (százhatvan hallgató előtt) állítólag harcra buzdította a lakosságot az éppen hatalmon lévő kormánnyal szemben. A jelenetet Horváth István népképviselő (régi, masszív elvtárs, általában szerkesztő) a műsorban minősítette – nem éppen pozitívan. Kapóra jött ez Verebesnek, aki mindjárt fel is hívta Lovast, mondana pár szót az ügyről. Mondott pár szót Lovas, szerintem ezt nem fogja ismételgetni az ősz bölcs, mint ahogyan a műsor ismétléséből is kihagyták. Verebes nem tudta legyűrni Lovast, ellenben pirosra dúlta a saját fejét.
Nem is vita volt ez, inkább csak az erejét szerette volna fitogtatni a mikrofonra tapadt, képernyőköteles Verebes István, hogy most akkor ő a Jani – de csak Jankó maradt. Nehezen viselte. Jankónak lenni nehéz.
Nyolcan-tízen néztük az örökösen orrmandulaműtét előtt álló műsorvezetőt, s amikor – időhiányra hivatkozva – lefújta a beszélgetést, tapsban törtünk ki. És ez nem Friderikusz-féle konzervtaps volt – belőlünk jött. A kitalált ember belebotlott a samott téglába. Lyukat rúgott. Magam egyébként sajnáltam a Heti Hetes beállósát. Jobb sorsra érdemes.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség