Előre fuss!

Sokakat foglalkoztat a kérdés: változik-e az állami nyelvvizsgarendszer, ha belépünk az Európai Unióba? Az igazi kérdés azonban: vajon sikerül-e ledolgoznunk lemaradásunkat az idegennyelv-tudást illetően?

Állami nyelvvizsga az EU-ban – Olaszország kivételével – nincs. Biztos nyelvtudást várnak el a munkavállalóktól, nem nyelvvizsga-bizonyítványt. Itthon viszont csak akkor kaphat diplomát a diák, ha megvan a főiskola vagy az egyetem által megkövetelt nyelvvizsgája. A rendszerben az új érettségi bevezetése hoz majd változást 2005-től.
„A magyarok idegennyelv-tudása a legalacsonyabb az unióhoz csatlakozó országok közül. Magyarországon a tizenöt éven felüliek 25 százaléka beszéli valamennyire az öt leggyakoribb nyugati nyelv (angol, francia, német, olasz, spanyol) egyikét. A felnőttek tizennégy százaléka tud alapfokon angolul, tizenhárom százalék németül. A nyelvtudás hiánya gátolja, sőt megakadályozza, hogy éljünk az EU-tagságból adódó esélyekkel” – olvassuk az Eurobarometer című, két évvel ezelőtti felmérésben.
Ideje komolyan venni, hogy tenni kell végre valamit. Nem foghatunk mindent az előző rendszerre, amelyben voltak jó iskolák, kitűnő nyelvtanárok, de a nyelvtanítás átlagszínvonala alacsony volt. Ráadásul a jó nyelvtanárok bosszankodtak a legtöbbet, ha időről időre azt hallották: nem kell emelt óraszámban idegen nyelvet tanítani, nincs szükség „elitképzésre”. A helyzet a rendszerváltozás után sem változott érdemben. Még felelős beosztású emberek között is riasztóan kevesen tárgyalóképesek idegen nyelveken.
Mindezt szem előtt tartva dolgozták ki az idegennyelv-oktatás új stratégiáját, a Világ–Nyelv programot az Oktatási Minisztériumban Medgyes Péter nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár – a Radnóti-gimnázium volt angoltanára, több nyelvkönyv szerzője – vezetésével.
A teljes programot tíz pályázat segítségével akarják megvalósítani. Ezek megfelelő tananyagok és tantervek elkészítésére, az elmaradt diákok nyelvtudásának fejlesztésére, tanárképzésre, szaknyelvi képzésre, szakmai konferenciák és kiadványok támogatására vonatkoznak. (Részletes leírásuk megtalálható a minisztérium Világ–Nyelv program című prospektusaiban, illetve a www.vilag-nyelv.hu honlapon.)
Az intezív idegennyelv-tanulást segítendő az idén szeptembertől nyelvi előkészítő osztályt vezetnek be azokban a középiskolákban (gimnáziumban és szakközépiskolában egyaránt), amelyek ezt kérték – és a helyi önkormányzat is áldását adta rá. Heti 11–15 órában, az eddiginél intenzívebben tanulhatnak itt a diákok idegen nyelvet. Hogy melyik nyelvet tanítsák, hogy egyet vagy többet tanítsanak, azt az iskolák határozhatták meg az igények alapján, persze annak figyelembevételével, hogy milyen tanáraik vannak.
A nyelvi előkészítő órákat felmenő rendszerben vezetik be, ami azt jelenti, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben iskolánként egyet indítanak, majd tanítási évenként újabb egyet-egyet. Ezzel párhuzamosan a minisztérium javasolja az idegen nyelvek tanítására szánt órakeret átrendezését oly módon, hogy legalább heti öt órát az első idegen nyelv oktatására fordítson az iskola. Később a második nyelvre ugyancsak heti öt órát. Az új program azért vonatkozik csak a középiskolákra, mert nem akarják konzerválni azt a rossz rendszert, amely az egyetemekre hárítja az idegen nyelvek oktatását – hallhattuk Medgyes Pétertől. Felsőoktatási intézmények csak a szaknyelvi fejlesztés támogatására pályázhatnak.

A tavaly meghirdetett pályázatra 490 iskola jelentkezett, a fele gimnáziumból, a másik fele szakközépiskolából. Ezekben kezdődik tehát szeptembertől az intenzív idegennyelv-tanítás az előkészítő osztályokban.
Akár elégedettek is lehetnénk, mert egyetlen megye sem maradt ki. Azt is reméljük, hogy ezek az iskolák nem azért vállalták az intenzív nyelvoktatást, mert megkapják érte a két tannyelvű középiskoláknak járó normatíva kétszeresét! Az viszont aggodalomra ad okot, hogy az iskolák 61 százalékában csak angolt, 36 százalékában csak németet fognak tanítani. Az összes többi nyelvet az iskolák három százaléka vállalja. Oroszt például egyetlenegy. Mi lesz a franciával, az olasszal, a spanyollal vagy a szomszéd országok nyelveivel?
A minisztérium azt mondja, nem szabhatja meg az iskoláknak, hogy mit tanítsanak. Legfeljebb valamiféle „pozitív diszkriminációval” támogathatja a kevésbé tanított nyelvek kötelező órakeretbe emelését (lásd: Élesztő program). Ezt a támogatást azok az iskolák kaphatják meg, amelyek vállalják, hogy 2003. szeptembertől három éven keresztül oktatják valamelyik ritkábban tanított nyelvet.
Nemrég járt Budapesten a finn oktatási miniszter. Arról is beszámolt, hogy egyre kevesebb náluk a szakmunkás, mert mindenki felsőfokú diplomát akar szerezni, és sokan szereznek is. A nyugat-európai országokban hasonló a helyzet, Magyarország is ebbe az irányba tart. Nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy előre lássuk: az idegen nyelvet tudó szakmunkások iránt nagy lesz a kereslet az EU-ban.
Ahhoz azonban, hogy a nyelvtanítást támogató program eredményt hozzon, jó és sok tanárra van szükség, és ma kevés a nyelvtanár. Aki pedig eddig heti két órában rosszul tanított, heti tizenegy órában sem fog jól tanítani. Nem örülhetünk annak az eredménynek sem, amiről a Marketing Centrum 2003 márciusában végzett felmérése árulkodik. Nyelvtanárokat kérdeztek arról, „heti hány órát kellene tanulnia egy átlagos diáknak ahhoz, hogy öt éven belül középfokú nyelvvizsgát szerezzen egy olyan nyelvből, amit még nem tanult?” Heti hat–nyolc órát – hangzott a többség (52 százalék) válasza. (Persze a kérdésfeltevés sem szerencsés, hiszen eleve öt évről szól.)
Ami a nyelvvizsgát illeti, ebben lényeges változás csak 2005-től lesz. Az emelt szintű idegen nyelvi érettségi (négyes-ötös) váltja ki a mai C típusú, középfokú állami nyelvvizsgát, és hét pontot ér majd annak, aki egyetemre, főiskolára jelentkezik. Az új, kétszintű érettségi már az Európa Tanács által meghatározott hat szintnek megfelelően méri a diákok tudását. A középszintű érettségi az A2/B1-nek, az emelt szintű a B/2 szintnek felel meg. A lényeg tehát a jövő évtől az érettségi, nem a nyelvvizsga.
Az idén még minden ugyanúgy zajlik, ahogy eddig. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők a felvételi tájékoztatóból tudhatják meg, hogy az az egyetem vagy főiskola, ahova szeretnének bejutni, ad-e, illetve hány pontot ad a nyelvvizsgáért. Ha ad, akkor minden Magyarországon államilag elismert (akkreditált) nyelvvizsga-bizonyítványért jár pont, a magyarért éppúgy, mint a külföldiért. Egyet azonban nem lenne szabad elfelejteniük a szülőknek: ha a gyerekük abbahagyja a nyelvtanulást, miután megszerezte az áhított bizonyítványt, gyorsan el is fogja felejteni, amit tudott. Akkor pedig kárba vész a pénz, az energia, és egyre messzebb kerülünk attól a céltól, hogy az anyanyelvünkön kívül legalább két idegen nyelven is elboldoguljunk. És ez a mi jól felfogott érdekünk, nem csak az Európai Unióé.
***
Intenzív idegennyelv-tanulás
(Iskolák megoszlása megyénként)
Budapest 134
Jász-Nagykun-Szolnok 17
Baranya 21
Komárom-Esztergom 14
Bács-Kiskun 19
Nógrád 7
Békés 25
Pest 38
Borsod-Abaúj-Zemplén 29
Szabolcs-Szatmár-Bereg 27
Csongrád 16
Somogy 12
Fejér 16
Tolna 18
Győr-Moson-Sopron 21
Vas 11
Hajdú-Bihar 13
Veszprém 21
Heves 18
Zala 13
(Forrás: Oktatási Minisztérium, 2004)