Évente mínusz nyolcvanmilliárd

Ha minden marad a régiben, a májusi csatlakozás után Pest megye számítások szerint évente 80-85 milliárd forintos uniós támogatástól esik el amiatt, hogy a fővárossal együtt alkot régiót. Hogy miért, annak okait régóta tudjuk, csak a jelenlegi hatalom eddig nem akarta a változást.
Az uniós követelményeknek megfelelő régiókat Magyarországon íróasztalnál hozták létre. Hét ilyen egység alakult, ezek egyike a Pest megyét és a fővárost tartalmazó közép-magyarországi tervezési-statisztikai régió. Az unió összehasonlítja a különböző területek gazdasági fejlettségét és a szabályozás szerint azok a régiók részesülhetnek támogatásban, amelyekben az egy főre eső GDP nem éri el az unió átlagának háromnegyedét. Budapest és Pest megye együttesen meghaladja ezt az értéket, 2000-ben például az egy főre eső nemzeti össztermék az európai átlag 78,1 százalékát tette ki. Ha lebontjuk a számokat, már egészen más kép alakul ki: a főváros az egy főre eső több mint két és fél millió forinttal kissé fölötte jár az uniós átlagnak (102 százalék), míg Pest megye a maga egymillió- százezres egy főre eső értékével nem sokkal haladja meg az átlag harmadát. A megoldás kézenfekvő lenne, ha a kormány hagyná: le kell választani Pest megyét a fővárosról. Ha nem sikerül, egymillió-százezer magyar állampolgár jár rosszul. A fővárosnak nincs nagy vesztenivalója, hiszen semmiképpen sem pályázhatna az elmaradt régiókat segítő strukturális alapból, más európai források azonban mindenképpen a rendelkezésére állnak. A régiók kialakításába az EU nem szól bele, ez Magyarország belső ügye, és 2007-től előfordulhat, hogy például a támogatásra szoruló vecsésiek nettó befizetőként finanszírozni fogják az unió más, náluk gazdagabb, de a statisztikai adatok szerint támogatásra szoruló tájegységeit.
A Pest megyei Fidesz három éve népszavazási kezdeményezést indított a különválás kérdésében, de a bíróságnál a szocialisták megtámadták az elképzelést. A bíróság a procedúrát leállította, a megyei Fidesz az Alkotmánybíróság állásfoglalására vár azóta is. Az idő pedig ketyeg, 2006 után akár évi nyolcvan-nyolcvanötmilliárd forint érkezhetne Brüsszelből ideális esetben.
Nézzük, hogyan csinálják ezt mások. Az írek a csatlakozás idején egyetlen régióban éltek, aztán ahogy bizonyos tájegységek fejlődtek – többek közt az uniós támogatásoknak köszönhetően –, leválasztották a fejlett területeket, hogy a többiek lehívhassák a közös pénzt. Jelenleg három régió van Írországban – az unióban egyébként nincs szabály a régiók méretére, akad háromszázezer fő körüli (például Burgenland vagy Dessau), és van tízmilliós is (Il de France, Lombardia). Pest megye éppen beférne az átlagba, hiszen ezek nyolcszázezertől másfél millióig terjedő lakossággal rendelkeznek. A most csatlakozó országokban önálló régiót képez Pozsony és Prága, a régiek közül pedig szintén az agglomeráció nélkül pályázhat a különféle alapokra Brüsszel és London is.
Az utóbbi időben a szocialisták és a szabad demokraták némileg enyhítették a leválást határozottan ellenző álláspontjukat, a múlt hét végén például a Régió–Agglomeráció–EU-csatlakozás címmel megrendezett konferencián (amelyre fura módon csak a főváros körüli nyolcvan települést hívták meg a régió összes, majd kétszáz önkormányzata helyett) Juhász Endre tárca nélküli miniszter aggodalmának adott hangot amiatt, hogy eleshetnek a támogatástól, a megye közgyűlésének szocialista elnöke pedig pedzegette, hogy talán érdemes volna leválni. Demszky Gábor azonban hajthatatlan, szerinte Budapest nem létezhet Pest megye nélkül, együttes érdek a közös régió. Ezzel szemben kormányzati politikusok az utóbbi időben többféle elképzeléssel is előálltak, többet közt azzal, hogy ki kellene bővíteni a központi régiót akkorára, hogy hetvenöt százalék alá essen az egy főre eső GDP, vagy le kellene szűkíteni Budapestet. Fura a váltás, hiszen egy éve még szakmai abszurdumnak neveztek bármiféle olyan javaslatot, amely megoldást jelentett volna a problémára.
És egyáltalán nem lényegtelen, hogy bármiféle olyan módosítás, mely nem veszi figyelembe az önkormányzatok véleményét, legalább öt kétharmados és ötvenöt egyéb törvény módosítását igényli. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti fejlesztési terv nem is számol az önkormányzatokkal mint célterülettel, annak ellenére, hogy ez a szervezési egység alkotja a kisrégiót. Nem is olyan régen a belügyminiszter is előállt egy ötlettel, régiós választásokat javasolva, ám nagyvonalúan elfeledve azt a tényt, hogy Magyarországon mintegy ezer éve létezik a középszintű területi döntéshozói szerv, melyet megyének neveznek és őket kellene megerősíteni. T. Mészáros András, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség megyei frakcióvezetője szerint egyébként a jelenlegi kormány két esztendejében gőzerővel folyt a megyék ellehetetlenítése: Pest megyében például az átadáskor az előző közgyűlés másfél milliárdot hagyott a kasszában, a jelenlegi idényre ugyanekkora hiányt tervez. Az egészségügynek jelenleg nincs gazdája, mióta megszüntették a megyei főorvosi tisztséget és megszűnt a megyei pedagógiai intézet is.
Nézzük csak, miért ragaszkodik Demszky a halálos frigyhez. Budapest jelenleg napi háromszázezer vendégmunkást, vagy ha úgy tetszik, turistát kap Pest megyétől. Az emberek a fővárosban dolgozva itt adóznak, napközben itt költik a pénzüket és sokszor itt is végzik el bevásárlásaikat. Este aztán hazamennek az alvóvárosokba, falvakba, ahol a helyi önkormányzat gondja a közmű, az iskola, az egészségügyi és szociális ellátás, és helyben kell kifizetni a munkanélküli-segélyt is, ha utcára kerül a pesti alkalmazott. A főváros így megszabadul a kiadástól, viszont megtartja a bevételeket. S mint tudjuk, az 1990-ben regisztrált kétmillió budapesti helyett ma már csak 1,736 millió ember él a fővárosban, miközben Pest megye létszáma ugyanezen időben majd kétszázezerrel nőtt. (A migráció más módon is diszkriminálja az agglomerációt: a fővárosban most átlag ötvenhatezer ember választ meg egy egyéni képviselőt, miközben az agglomerációban hatvankilencezer voksra jut egy parlamenti hely.) Ha az agglomeráció fejlődik és az alvó városokból a támogatásnak köszönhetően élő közösségek lesznek, akkor egyrészt még jobban felgyorsul a fővárosból való kiköltözés, másrészt az emberek könnyebben kapnak munkát a lakóhelyük közelében és nem kényszerülnek a fővárosba való ingázásra, így adójuk sem gazdagítja a budapesti költségvetést. Másik oka lehet a különös ragaszkodásnak, hogy a főpolgármesternek egyre több a konfliktusa a külső kerületekkel, így Demszky külső támogatókat keres olyan kistelepülések vezetőinek személyében, akik keresik a „nagy politikus” barátságát.
Az elmúlt ciklus megyei közgyűlésének elnöke, T. Mészáros András annak idején megkérdezte a kistérségi társulások vezetőit, és a tizennégyből tizenketten egyértelműen a leválás híveinek mondták magukat. A régiók létrehozása parlamenti döntést kíván, de a Pest megyeiek hiába próbálkoznak egy ideje: a parlament elnökének bár átadják javaslatukat, az nem jutott el a szavazásig.
Így állunk hát alig pár hónappal a csatlakozás előtt. Pedig a pénzek leosztása rövidesen megtörténik az EU-ban és nem mindegy, hogy hányan kerülnek be a támogatásra jogosultak közé. A jelenlegi magyar állapot finoman szólva is kaotikus, de lehet, hogy éppen ez a cél, hiszen ha átláthatatlanná tesszük a csatlakozást, akkor csak az tud sikerrel pályázni, akinek szabad bejárása van a kulisszák mögé.