Sándor István – felmentésének kihirdetése után – a bíróság folyosóján az újságíróknak elmondta: hálás Diós Erzsébet bírónőnek, mert nem nyugodott bele abba, amit az ügyészségi nyomozók és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata kreáltak és összehordtak ellene az ellenségei, az alvilág közreműködésével. A felmentett főnyomozó hozzátette: minden erejével arra törekszik, hogy vonják felelősségre azokat, akik a törvénytelen eljárást folytatták ellene.
Hegedűs László, Papa ügyvédje úgy nyilatkozott: védőként le kell vonnia a következtetéseket, mert a felmentés megkérdőjelezi a büntetőeljárás jogosságát. Kiderült az – hangsúlyozta Hegedűs –, amit Sándor István mindvégig hangoztatott, hogy koholt eljárás folyik ellene. A védő szerint ha valakit törvénytelenül vádolnak meg, az bűncselekmény. Ha az eljárás jogerőssé válik, akkor megfontolják, hogy milyen jogi lépéseket tegyenek – fűzte hozzá Hegedűs László. Az eljárás titkosításáról a védő úgy vélekedett: azon túl, hogy ki dolgozott a rendőrségnek, nincs államtitok az ügyben. Sándor István hozzáfűzte: az ügy az ügyészségi nyomozók törvénysértései miatt titkos.
Sándor István fél évig volt előzetes letartóztatásban, a büntetőper 2002 májusában kezdődött. A vádirat szerint Sándor István a bűncselekmények felderítésében eljáró hatóságok elől barátjára, P. Jánosra nézve terhelő bizonyítékokat viszszatartott, így jogtalan előnyt nyújtott számára. P. János ugyanis – az ügyészség szerint – részt vett a később felrobbantott vállalkozó, Molnár Péter kirablásában, így a volt főnyomozó mindkét ügyben ismerőse javára befolyásolta a nyomozást. Sándor István azért vett át 500 ezer forintot, hogy a rendőrség ne vegye őrizetbe egy súlyos közlekedési balesetet okozóját – áll a vádiratban. Továbbá a Központi Bűnüldözési Igazgatósághoz Sándor bizonyítékként akart terhelő iratokat eljuttatni előre megrendezett forgatókönyv szerint. K. László ötödrendű vádlott segítségével rávette B. Róbert hatodrendű vádlottat, mondja azt a nyomozóknak, hogy a terhelő iratokat a gyanúsítottaktól kapta, ám a szembesítéskor kiderült: a hamis tanúzásra Sándor István biztatta – mutat rá a vádirat.
A Fővárosi Bíróság elsőfokú döntése Sándor Istvánt illetően csak részben jogerős, mert ugyan a vesztegetéssel összefüggő vádpontokban nem nyújtott be fellebbezést az ügyészség, a bűnpártolás és a hamis tanúzás miatt bűncselekmény megállapítását és büntetés kiszabását kérte. Egyedül Cs. Imre másodrendű vádlott, egykori várpalotai rendőrkapitány, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás miatti bűnösségét mondta ki tegnap a bíróság, amelyért másfél év, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A vádlott fellebbezett az ítélet ellen. Az ügyész a határozat egyes részeiben nyújtott be fellebbezést, így hatból négy vádlott, köztük Sándor István ügyében is az ítélőtábla dönt majd másodfokon.
Nagy Bandó András ideges: ezt mondta, amikor Magyar Péter saját szavazóit gyalázó kijelentéseiről kérdeztük