Forradalmi ünnep Khomeini árnyékában

Egy harmadik, a klasszikus iszlám berendezkedésre épülő, de alaposan megreformált útról beszélt tegnap Mohammed Hatami. Irán kutyaszorítóban lévő elnöke jeles napon, az iszlám forradalom huszonötödik évfordulóján szólalt fel. Az iráni belpolitikát ma is súlyos feszültségek árnyékolják be.

Magas, nagyszakállú férfi lépett ki huszonöt évvel ezelőtt a francia légitársaság repülőgépéből Teheránban. A hajlott korú Khomeini ajatollahot nagy ováció fogadta. Az országban nem sokkal korábban a perzsák népszavazáson erősítették meg, hogy véget akarnak vetni az iráni ásványkincsek hasznát lefölöző külföldi tőkések befolyásának. Reza Pahlavi sah már nem láthatta meg, miként változik meg a teheráni utcakép, egy évvel később Egyiptomban meghalt. Khomeini hazatértét viszont a konzervatív papok uralma, a milliónyi áldozatot követelő háború s több ezer ellenálló kivégzése követte.
A „nyugati kizsákmányolást” elsöprő forradalom hibáira a közelmúltban tömegtüntetések s számtalan száműzött értelmiségi szava hívta fel a figyelmet. Az erőviszonyok ma már ugyan átalakulóban vannak, a hiba azonban nem csak a politikiai berendezkedésben rejlik. Noha a reformokat a valódi irányítást gyakorló vallási vezetők szüntelenül bénítják, a problémának ez csak az egyik, érthetőbb aspektusa. Az Irak ellen vívott csaták során iráni fiatalok ezrei vetették magukat benzinespalackkal kezükben az ellenséges tankok alá, a szülők tegnap mégsem fiaik, hanem a néhai Khomeini ajatollah és Ali Hamenei portréit emelték magasba. A reformistáknak először valószínűleg őket kellene meggyőzniük.
A Hatami által ígért reformoknak mindenesetre csak a töredéke valósulhatott meg, sokak szerint épp amiatt a visszafogottság miatt, ami az ünnepi beszédet is jellemezte. A választások előtt álló ország elnöke most is különösen figyelt arra, hogy meg ne sértse a kényes vallási kérdésekben érdekelteket. Mint fogalmazott: az iráni nép előtt három út áll, melyek közül egyedül a megreformált iszlám köztársaság útja a járható. A másik két lehetőség – az iráni nép kulturális és vallási lelkületétől idegen nyugati típusú, világi demokrácia másolása, illetve az emberek jogait a vallásnak alárendelő konzervatív felfogás – egyaránt a nemzet függetlenségét és történelmi identitását fenyegeti.
A szabadság kérdésére Hatami azonban nagy hangsúlyt fektetett, nyilván nem véletlenül. Emlékezetes, nemrégiben a február 20-ra tervezett parlamenti választások listájáról a jelöltek „vallási megbízhatóságáról” döntő Őrök Tanácsa több mint kétezer reformpárti politikust törölt. Bár Hatami pártja végül mégis a megmérettetés mellett döntött, korábban maga az elnök is úgy nyilatkozott: tisztességes választások a történtek után már csak nehezen képzelhetők el. A Hatami által meghirdetett út egyelőre igencsak rögösnek tűnik.