Új helyzetet teremt az EU-tagság a magyar gazdaság számára Eltűnnek a határok, a vámkorlátok, végérvényes és visszavonhatatlan lesz a nyitottság. Ebben a helyzetben még fontosabbá válik a nemzeti vagyon megőrzése. E vagyon sorsára pedig figyelni kell. Többek közt ezt a feladatot vállalta magára a tavaly nyolcvanegy értelmiségi által alapított Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság. A névadó hitvallását követő szervezet úgy látja, hogy a nemzetgazdaság védelme érdekében az országos stratégiai ágazatoknak, intézményeknek magyar kézben, némelykor állami tulajdonban kell maradniuk. Van erre esély, vagy mást diktálnak a kormányzati érdekek? Erre a kérdésre próbált választ adni a minap az a vita, amit a társaság az állami vagyon magánosításáról rendezett.
2005 végére csak 36-39 cég marad az országban többségi vagy meghatározó állami tulajdonban – körvonalazta a kabinet terveit az ÁPV Rt. elnöke. Mészáros Tamás szerint a köztulajdonban lévő cégek értékesebbjét már eladtuk, ami maradt, annak folyamatosan romlik a hatékonysága. Az állami költségvetésből nem telik fejlesztésre, feltőkésítésre, így kérdés, hogy ezek a társaságok – pénzügyi befektetők híján – hogyan állják majd meg helyüket a piacon.
A privatizátoroknak a legnagyobb fejfájást jelenleg az állami agrárgazdaságok okozzák – derült ki az elnök szavaiból. Már tavaly március óta a kormány előtt fekszik a tizennégy érintett nagyüzem magánosítási koncepciója, ám a kabinet mindmáig nem tudott dönteni a kérdésben. A legnagyobb dilemma akörül van, hogy miképp lehetne megoldani a dolgozók és a menedzsment többségi tulajdonhoz juttatása mellett a pénzügyi befektetők bevonását. A tavalyi aszálykárok után csak alacsony áron lehetne értékesíteni mindegyik gazdaságot, amelyek most még több friss tőkét igényelnének. Ezt a dolgozók sem képesek biztosítani, ezért a privatizáció után szükségképpen el kellene adniuk részesedéseiket a kezdetben kisebbségi tulajdont birtokló külső befektetőknek. A több tíz milliárdos állami támogatás ellenére újfent padlón lévő Bábolna Rt. talpra állását viszont segítheti, hogy a legnagyobb hazai konkurens baromficég, a Hajdú-Bét Rt. csődbe került. A piacok átvételére itt a vissza nem térő lehetőség.
Aláírás előtt az ukrán–svájci konzorciummal a Dunaferr Rt. megvételére a szerződés. A befektetőknek vállalniuk kell, hogy öt éven keresztül százmilliárd forintot „tesznek bele” a cégbe – adott számot a jelenlegi folyamatokról Mészáros Tamás. A tervek között szerepel többek között a Mahart Rt. és a csepeli szabad kikötő eladása. Az ÁPV Rt. megelégelte, hogy a közszolgálati televízió nem fizet bérleti díjat, ezért most már lakottan is értékesíti a Szabadság téri televízió-székházat. A Volán-társaságok, a Magyar Villamos Művek Rt. és a Magyar Posta Rt. piacra vitele hosszabb előkészítőmunkát kíván, a Malév és a Ferihegyi repülőtér pedig kedvező üzlettel kecsegtet. A statisztikák azt mutatják, hogy az eddig privatizált állami vagyon 56-57 százaléka került külföldiek tulajdonába – állapította meg az ÁPV Rt. elnöke.
Nyugaton a konzervatívok eladnak, a baloldaliak pedig államosítanak. Magyar sajátosság, hogy nálunk mindez fordítva van – szögezte le előadásában Fónagy János, a Fidesz gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője. A polgári kormány már 2000-ben kimondta, hogy a tömeges magánosításnak vége, mert az ezzel járó terhet is a magyar társadalomnak kell megfizetnie. Márpedig a privatizáció következményei drámaiak. Ózdon például hetven- százalékosra emelkedett a munkanélküliség. De a magánosítás árának tekinthetők a lerobbant ipari övezetek és a városi rozsdatemetők, amelyeket a mindenkori kormányoknak kell majd eltakarítaniuk. Fónagy János szerint a kilencvenes évek elején fordítva ültünk a lovon. Előbb a vállalatokat kellett volna rendbe tennünk, utána rászabadítani az országra a totális szabad versenyt.
Nem biztos, hogy mindig az állam a rossz, a magánbefektető pedig a jó tulajdonos. Szintén ózdi példa, mikor a külföldi befektetőről kiderült, hogy nem építeni, hanem leépíteni jött, és még az állólámpát is elvitte az íróasztalról. A nemzeti érdek egy ponton már határt szab az állami vagyon eladásának. Nem szabad veszélyeztetni vele az ellátás biztonságát és a polgárok megélhetését. Ezért nem lehet egyetérteni az energiaszolgáltatók áruba bocsátásával, vagy a Mol Rt.-ben lévő 25 százalékos maradék állami részesedés értékesítésével. De ne legyen eladó a stratégiailag fontos dunai hajózás és a szabad kikötő sem. Nyugaton többfelé okozott már kudarcot, amikor a vasút üzemeltetését átadták magánbefektetőknek. A Malév esetében is meg kell érjen az államnak évi ötmilliárd forintot, hogy a fontosabb országok repterein jelen legyen a nemzeti trikolór. Ne a költségvetés helyzete legyen a döntő szempont, ehelyett nemzeti érdekből adjon el vagy vásároljon az állam – foglalta össze álláspontját Fónagy János.
Mikor a Horn-kormány idején felvetettem, hogy a kabinetnek törődnie kellene a hazai tulajdonba került nagyvállalatokkal, egy igen magas beosztású illetékes azonnal letorkolt: ugyan már, a globalizáció viszonyai között nem beszélhetünk magyar tulajdonról – idézte fel élményét a vitaesten egybegyűlteknek a Transelektro cégcsoport vezére és fő tulajdonosa. Székely Péter a Gyáriparo-sok Országos Szövetségében hasonló elutasítást kapott, ezért alapította meg húsz másik nagyvállalattal együtt a többségi magyar tulajdonban lévő cégek klubját. A dolgozók és a menedzsment kezébe került Transelektro három, 125-200 esztendeje alapított, nemzeti értéknek számító gyárat vásárolt fel, és tart fent. A hazai tulajdonos nem viszi ki az országból a tőkét és a nyereséget. Azt sem teheti meg, hogy ha kedvezőtlenné válik a helyzet, egyik hónapról a másikra vegye a kalapját, és átköltözzön a bolygó másik felére. Együtt él és lélegzik a magyar társadalommal, mégsem kapja meg a minimális támogatást sem. Ami nem kiemelt előnyt jelent, hanem egyenlő esélyeket a külföldiekkel szemben. (Erre reagálva Mészáros Tamás idézte a döbbenetes számot: az elmúlt esztendőkben a vállalati adókedvezmények 90 százaléka a külhoni befektetőket illette meg.) Egy példa: a Transelektrótól most rendelt trolibuszokat Róma és korábban több más nyugati nagyváros, Budapesttől viszont ezt a lehetőséget mindmáig nem kapták meg. Tartozzon a nemzeti minimumok közé, hogy a politikai pártok a hazai tulajdonosokkal szembeni diszkriminációt szüntessék meg – kérte a döntéshozókat Székely Péter.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
