Kábel a rengetegben

Neve szerint a legnagyobb romániai magyar portál kapcsolódik az anyaországi Index hírfórumhoz.

– Az első szerkesztőségi gyűléseket – 1999 áprilisában – Nyírő Andrásnak, a legendás netújság, az Internetto vezetőjének ösztönző hatására tartottuk. Mire létrejött volna az erdélyi szerkesztőség, „az információtenger világítótornyának” is nevezett magyar csapat kivált az akkori kiadóból, és Index néven alapított új portált. A Transindexet a magyarországi oldal erdélyi kiadásaként gondolta el a doktorandusz és egyetemista baráti társaságból alakított csapat. Végül 1999 októberében kezdtük el a munkát hivatalosan, a kolozsvári Music Pubban tartott minifesztivált követően, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság és a székelyföldi vezető internetszolgáltató, a Nextra támogatásával. Azóta különváltak útjaink az Indextől és az EMT-től is, de természetesen mindkettővel megmaradtak a baráti kapcsolatok.

– Beszéljünk a romániai helyzetről! A statisztika szerint a keleti szomszéd jobban áll Magyarországnál az ezer főre jutó netelérések számában, de hiába keresgélünk a világhálón, nem találunk a magyar portálokéhoz hasonló forgalmú oldalakat.

– Nincs román Index vagy Origo. Az auditált adatok szerint a legnézettebb „román oldal” egy angol nyelvű download site, vagyis olyan hely, ahonnan programokat lehet letölteni. A második-harmadik helyen az ingyenes levelezést biztosító oldalak vannak, a legkeresettebb portál pedig nemzetközi sztárok fotóit és meztelen nők képeit kínálja. Gyakorlatilag nincs érvényes és igényes román tartalom a neten: a legtöbb hírt a vezető napilapok on-line kiadásaiban találjuk, ám ezek gyakorlatilag csak a nyomtatott sajtó cikkeit közlik napi frissítésben. Ez ma már infantilis megoldásnak számít, nincs sok köze a nethez, a világháló ugyanis ennél jóval gyorsabb és gyakoribb közlési lehetőséget biztosít. Ami az egy főre számított netelérést illeti: én is láttam az adatokat, de ez csak illúzió, nem alapul valós tényeken. A román politikusok kommunikációja profi, de nem sok köze van a valósághoz. Mi épp az ellenkezőjét tapasztaljuk, hiszen ha olyan jó lenne az otthoni netelérések aránya, ahogyan a statisztika láttatja, akkor nem virágozna itt ennyire a netcafékultúra. Elég végigmenni az országon: a nagyobb városokban minden második sarkon ott egy jókora netkávézó, többnyire telt házzal. Ez annak a jele, hogy van kereslet irántuk, mert az emberek nem tudnak levelezni-netezni otthon vagy a munkahelyükön. Az RMDSZ nem régi felméréséből kiderült: a falusi magyar lakosság hetvenhét százaléka életében soha nem is nyúlt számítógéphez! Abban is egészen bizonyosak vagyunk, hogy Magyarországon jóval nagyobb arányban van szélessávúinternet-előfizetés, mint nálunk. A Transindex szerkesztőségének például Erdély fővárosában, Kolozsváron úgy van netkapcsolata, hogy egy netkávézó ablakán kilógatták a kábelt, amelyet a tömbházak közt elvezettünk a szerverünkig.

– Milyenek a Transindex nézettségi adatai?

– Bár sok oldal nézettségi adata nem publikus, mindenki elismeri, hogy a miénk a legnagyobb erdélyi magyar portál. Egy székely kisváros információs oldalát például kétszázszor kevesebben nézik meg, mint a miénket, a látogatottságunk ma már meghaladja a napi nyolcezer érdeklődőt. Ez magyarországi viszonylatban nem tűnhet soknak, de Erdélyben egy átlagos magyar nyelvű megyei napilap nyolc–tízezer példányban fogy el, és a 21,7 milliós lakosságú országban a mi portálunk a hatodik legnézettebb oldal annak ellenére, hogy cikkeink zöme nem a többség nyelvén íródott. Az utóbbi időben jelentősen nőtt iránta a magyarországi olvasók érdeklődése is, és nem csak az erdélyi kötődésű anyaországiak körében. A magyarországi olvasó átlag két-három oldalt néz meg nálunk, míg az erdélyi tizenkettőt-tizenhármat. Egyre jobban érdeklődnek az újságíró kollégák is ötfős szerkesztőségünk munkája iránt, sokan elsődleges hírforrásként kezelnek minket az off-line, vagyis a hagyományos médiában is, ezért nagyon megugrott a ránk való hivatkozások száma. Arra is volt példa, hogy a kormány honlapja idézett bennünket.

– Miért nem jöttek létre Romániában a mieinkhez hasonlóan jól működő nagy hírportálok?

– Nem tudjuk. Magyarországon a sikeres Indexet egy nemzedék médiumának lehet nevezni, és ez a generáció természetesen Romániában is megtalálható, ismerjük a tagjait, hiszen a barátaink. Érdekes feladat volna feltérképezni Magyarország előnyeit az információtechnológiai szektorban, és megpróbálni ezt pénzzé konvertálni Romániában. Be lehet törni erre a területre a magyar know-how-val. Mi három éve készítettünk egy üzleti tervet, akkor háromszázezer dollárból egy év alatt létre tudtuk volna hozni a legnézettebb román hírportált. Ezzel óriási űrt lehetne kitölteni, és fontos volna, hogy magyarok csinálják, mert akkor legalább „barátságosan semleges” lenne a magyarkérdésben, árnyaltan, korrektül mutatná be a kisebbségeket érintő ügyeket. Az érvényes tartalom hiánya miatt jelenleg kiaknázatlan az on-line hirdetési piac is, pedig Romániában is benn vannak a multik, három mobilszolgáltató küzd az előfizetők kegyeiért, szóval minden adott egy gazdaságilag stabil román hírportál működéséhez.

– A neten kínált magyar tartalom is a románhoz hasonlóan szegényes?

– Az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítványának (www. hhrf. org) köszönhetően hatalmas kincsesbánya van a világhálón, ugyanis az alapítvány rengeteg határon túli magyar napilapnak és kiadványnak biztosít tárhelyet évek óta. A legnagyobb baj azonban az, hogy ennek nincs sok köze a nethez: monitoron olvasható újságok kőkorszaki designnal, interaktivitás és keresési lehetőség nélkül. Összefoglalva: van netes tartalom, de nehezen használható.

– Milyen az átlagos erdélyi internetező?

– Fiatal értelmiségi, aki többet keres az átlagnál. Városon él, elboldogul az angol nyelvű weboldalakon is. Többnyire a munkahelyéről internetezik. Van egy másik réteg is, a netcafézó kamaszoké, de ők többnyire chatelnek és leveleznek, a netes tartalmakból inkább csak a sztárpletykákat nézik meg. Szomorú, de gyakorlatilag nincs falusi netező.

– A Transindex oldalain a hagyományos újságrovatok és klasszikus műfajok mellett rengeteg érdekességet lehet találni. Mi szükség volt például a székely–magyar szótárra?

– A romániai magyar sajtóban évtizedek óta merev szabályok érvényesülnek: az újságíró ír, az olvasó olvas. Mi megpróbálunk innovatívak lenni, új műfajokkal kísérlezetünk. Legutóbb például úgy szerveztünk egy on-line fórumot politológusok és publicisták között, hogy a felek Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron és Budapesten ültek a számítógépük előtt, és az olvasók belekérdezhettek a beszélgetésbe. A székely–magyar szótár egy játék: az önkéntes adatközlők jellegzetes székelyföldi tájszavakat, sajátos kifejezéseket gyűjtenek. Már mintegy ezernégyszáz kifejezés szerepel a szótárban, így megtudhatjuk például azt, hogy a kujak öklöt, a szárazkoma pedig olyan komát jelent, aki nem keresztelt, mégis tartja a komaságot. Ennek mintájára székely–román szótárt is létrehoztunk, megcáfolva azt a tévhitet, hogy a székelyek nem tudnak románul. Tudnak ők, csak kicsit másképp, mint ahogyan azt Bukarestben szabályosnak tartják. A játék mellett fontos adatbázisok és rovatok szolgálják az olvasót. Nagyon hasznosnak ítéljük meg például a háromnyelvű erdélyi helységnévtárat, továbbá recepteket, színházműsorokat közlünk, civil fórumot, pályázati figyelőt működtetünk. Négy éve indult útjára a Gordius nevű interetnikai projekt, amelynek lényege, hogy a két ország sajtókultúrájában egyedülálló módon publicisztikákat fordítunk le egyik nyelvről a másikra, így a nagy lapok véleményformálói értesülhetnek a másik fél gondolkodásmódjáról.

– Beszéljünk pár szót a Disputa néven működő politikai
vitafórumukról, amelyet a legnagyobb „második nyilvánosságnak” tartanak Erdélyben.

– A Disputa „beszélgetőközössége” 2002 szeptemberében robbantotta ki a nevéhez fűződő első közéleti botrányt, a Communitas-ügyet. Kétezer-ötszáz regisztrált felhasználója van, a politikai témákról parázs viták zajlanak, és a romániai magyar sajtó sok esetben innen értesül a nagypolitika által elhallgatott simlis ügyekről. Nem várt sikert aratott a partnerkereső oldalon a táncpartner.ro is. Ezt humorosnak szántuk, ám ennek ellenére sokan – főként magyarországi látogatók – tényleg táncpartnert keresnek maguknak itt.

– A világhálóra jellemző, hogy egyik percről a másikra változik meg a helyzet: sikeres oldalak válnak érdektelenné, és névtelen kezdeményezésekből lesz világraszóló őrület. Van stratégiájuk az életben maradáshoz?

– Bízunk benne, hogy az igényes, friss tartalom soha nem lesz érdektelen. Az egyik erdélyi alapítvánnyal közösen nekifogtunk egy romániai magyar adatbank felépítésének, amely kronológiákat, térképtárakat, tanulmányokat fog tartalmazni. Több egyetemen tanítok, ahol vadászom a tehetségeket, mert az a tervem, hogy létrehozok számukra egy médiainnovációs alapot. Többek közt internetes rádió létrehozását fontolgatjuk, az induláshoz szükséges pénzt a többséggel ellentétben nem pályázatokból, hanem más úton próbáljuk meg előteremteni.

– Ha már a pályázatoknál tartunk: a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium tavalyi költségvetéséből kilencven–száz millió forintot különített el a határon túli magyarság „informatizálására”. Hol hasznosulhatna ez a pénz a legjobban?

– Nagy dilemma, mert ebből a pénzből jelentős előrelépést lehetne tenni. Három elképzelés van: javítani kellene a számítógépes ellátottságot, elsősorban teleházak létrehozásával; lehetne digitalizálásra költeni, és szükség volna az internetkultúra kialakítására, illetve megteremtésére is. Annak ellenére, hogy magam a tartalomszolgáltatásban vagyok érdekelt, azt mondom: a pénz jelentős részét számítógép-vásárlásra kell fordítani. Falvakon ugyanis katasztrofális az ellátottság, miközben a számítógép – az általa biztosított lehetőségek révén – kulturális tényezőként, tudattágító eszközként működhetne. A második legfontosabb lépés a közösségformáló, interaktív tartalom létrehozása, mert hiába digitalizáljuk a Bolyai-összest, fölöslegesen hozunk létre virtuális múzeumokat a világhálón, ha kevesen látogatják. Egy érettségitétel-gyűjteménynek és a hozzá kapcsolódó fórumnak jóval nagyobb a közösségi haszna, mint a legjobb internetes múzeumnak.
***
Románia százmillióért
Mire kapcsoltak a világ egyik legnagyobb árverési honlapjának moderátorai, Romániáért már erős verseny alakult ki a neten: a legutolsó ajánlattevőnek 99,9 millió dollárt ért meg a 21,7 milliós lélekszámú ország. A különös licitet egy napig lehetett követni az eBay-en, a kikiáltási ár egy dollárról indult. Az eladó a következő jellemzéssel mutatta be a portékát: „Egy Románia nevű, működésképtelen kelet-európai ország kerül árverésre. A termék egészben eladó, meg lehet javítani, vagy cserealkatrésznek használható. Nem adunk semmiféle garanciát, és utólag nem is cseréljük vissza. Ez egy lepattant ország. Ne mondd aztán, hogy nem tudtad, vagy hogy meggondoltad magad. A hozzá tartozó alkatrészek vagy benne vannak, vagy nem. Nagyon sok alkatrész rossz, így cserére szorul (például a kormány). Az alkatrészek nagy részére ráférne az alapos felújítás (lásd például a lakosságot). ”
Az árverésre bocsátó termékleírás szerint az ország gazdag ugyan természeti kincsekben, de rosszul gazdálkodnak velük. Nemzetközi hírnevét főleg a HIV-pozitív árváknak, egy kivégzett diktátornak és az írástudatlanok rendkívül magas arányának köszönheti – Drakula, Nadia Comaneci, a vérengző bányászok és az olcsó prostituáltak mellett. Az eladó a vételárat – a felkínált országnak a piac törvényei szerinti megmérettetése után – csekken vagy nemzetközi utalási bizonylaton kérte, a termék átadása helyben történt volna. A honlap üzemeltetői azonban nem várták meg a licitzárást: az ajánlatot mindjárt az első napon törölték a kínálatból.