Kecskeméti városképtelenség

A Magyar Építészkamara (MÉK) a területi elnökök testületének február 6–7-i konferenciáján állásfoglalást tett közzé a Kecskemét történelmi belvárosától százméternyire tervezett hatalmas bevásárló- és szórakoztatóközpont tervezésével és engedélyezésével kapcsolatban.
Az országos testület „egyetért a Bács-Kiskun Megyei Építészkamara véleményével, és támogatja szakszerűséget, jogszerűséget és teljes körű nyilvánosságot követelő törekvését. Egyetért a Dél-alföldi Területi Tervtanács véleményével is, amely szerint a bevásárlóközpont méretei jelentősen meghaladják a belvárosi terület teherbíró képességét. A tervezett épület tömege nem illeszkedne a környezetéhez, idegen építészeti elemként szétfeszítené a központ és a Homoki-domb érzékeny és védett városépítészeti szövetét, morfológiai egyensúlyát” – hangzik az állásfoglalás.
A területi elnökök testülete javasolja a Magyar Építészkamara elnökségének, „hogy minden szakmaetikai és jogi eszközt felhasználva tegyen lépéseket” a tervezés és az elvi építési engedélyezés során történt törvénysértések megszüntetésére. Az állásfoglalás lényegében összhangban van azzal a javaslattal, amelyet az Európai Építészek Tanácsának (ACE) – nem a legújabb, hanem az azt megelőző – fehér könyvében olvashatunk. A szöveget Budapest főépítésze, Schneller István is idézte tavaly novemberben Az épített környezet jövője Európában című konferencián a Műegyetemen: „Részletes akciótervet kell előkészíteni minden város számára, mely a kisebb léptékre fókuszál, humánus, háromdimenziós, kulturálisan kiművelt városi tervet vetít elő, mely a helyi területek jobb kihasználásán alapul, és nagyobb mértékben vonja be a társadalmat a tervezési folyamatba.”
Amint arról már hírt adtunk (Malomsirató, Magyar Nemzet Magazin, 2004. január 31.), hatalmas bevásárló- és szórakoztatóközpont felépítését tervezik helyi vállalkozók Kecskeméten, a történelmi belvárostól százméternyire. Részben a tavaly nyáron lebontott Kecskeméti Gőzmalom helyére. (A helyi védettségű ipartörténeti emlék eltüntetése ellen hiába tiltakozott többek között Kerényi József Ybl- és Kossuth-díjas építészprofesszor, a Műegyetem tanszékvezető tanára, több értékes kecskeméti műemlék megmentője.) Az önkormányzat az elvi építési engedélyt kiadta, noha a benyújtott tervet nem hagyta jóvá sem a Dél-alföldi Területi Tervtanács, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szegedi regionális irodája. (Az utóbbi nemleges állásfoglalása késve érkezett, ezért olybá vették, hogy a hozzájárulást megadta.) A kecskemétiek egy része és vezető építészek nyílt fórumon fejezték ki aggodalmukat a tervezett beruházással kapcsolatban. Többen hangsúlyozták: meg kell őrizni a város még megmaradt, barátságos, egyedi arculatát.
A megyei építészkamara és közigazgatási hivatal a megyei főügyészséghez fordult az elvi építési engedélyezési eljárást illető kételyeivel. A megyei főügyészség (Kecskemét) több „mulasztásban megnyilvánuló törvénysértésként” értékelendő jogszabálysértést állapított meg. Az elvi építési engedély kiadása ellen azonban nem emelt óvást, mert úgy ítélte meg, hogy aktív jogsértés nem történt, csak passzív hatósági mulasztás, ezért felszólalással élt a város címzetes főjegyzőjénél. A megyei építészkamara a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséghez fordult, megfellebbezve az elvi építési engedély kiadását.