Az idén újabb szakaszához érkezik a magyar energetikai piac nyitása: a nagyfogyasztók után június elsejével minden nem háztartási fogyasztó kiléphet a szabadpiacra, vagyis attól vásárolhat, akitől akar, és annyiért, amennyit kialkuszik az áramért. Az összfogyasztók 70 százalékát érintő lépést a jelek szerint az ágazat egyik szereplője sem várja vérmes reményekkel, a szakemberek pedig egyelőre megjósolni sem tudják, mennyire látják majd vonzónak a szabad kereskedelmet például az önkormányzatok, a közepes vagy a nagyobb energiaigényű kisvállalkozások döntéshozói.
A már tavaly januárban a szabad piacra lépő félszáz nagyfogyasztó mindenesetre felemás tapasztalatokat szerzett. Beszerzési áraikat csökkenteni tudták ugyan, de a szűkös és a paksi 2-es blokk leállásával tovább zsugorodó eladható készletek miatt a kezdetektől veszélyben érezték folyamatos ellátásukat. A túl nagy kereslet hamar az árak emelkedéséhez vezetett, a két jelenség együtt pedig többeket arra késztetett, hogy átgondolják stratégiájukat, s visszalépjenek a drágább, de legalább biztonságos közüzemi piacra.
Egyes szakemberek ráadásul úgy látják, hogy a szabadpiac a közüzemi szektorra is negatív hatással volt. Porpáczy Dezső, a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének alelnöke szerint a két tavalyi kisfogyasztói áremelés egyértelműen a villanypiaci liberalizáció hatásának tudható be. Úgy tapasztalja, hogy mivel a feljogosított nagyfogyasztók nyolcmilliárd forinttal csökkentették energiaköltségeiket, a befektetők lobbija felfelé nyomta a közüzemi árakat, vagyis a villamos energiáról szóló törvény tiltó paragrafusai ellenére a közüzem keresztfinanszírozta a szabad piacot.
A magyar liberalizáció története tehát eddig nem tekinthető túlságosan sikeresnek. Az okokat az elégtelen jogszabályi környezetben, a hazai és az importkapacitás elosztásának rendjében, a két egymás mellett élő piac kevéssé hatékony elválasztásában, illetve a hálózatot birtokló Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. és az azt üzemeltető Magyar Villamos Ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. ellentmondásos kapcsolatában látják a szakértők. Szerintük át kellene alakítani a közüzem számára lekötött és szabad kapacitások rendszerét is, de ezt nehézkessé teszi, hogy az erőművek többsége hosszú távú – 10-20 éves – átvételi szerződést kötött a közüzemi szektort kiszolgálni köteles MVM-mel.
A piac fogyasztói nem találnak bőséges külföldi forrást sem – a szűk határkeresztező kapacitás nem enged át elegendő külföldi áramot. A patthelyzetet a fentiek adminisztratív rendezésén túl is csak újabb erőművek építésével lehetne feloldani, a szakemberek szerint viszont a beruházásoknak nem kedvez majd a jövő januárban életbe lépő európai uniós emissziókereskedelmi direktíva.
Az Európai Unió tavaly nyáron fogadta el s októberben hirdette ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának szintjét szabályozó direktíváját. Az irányelv az 1997-ben aláírt, ám az Egyesült Államok és Oroszország kihátrálása miatt végül eleddig be nem vezetett kiotói egyezményen alapul. Eszerint 2012-re az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatásért, vagyis a világméretű felmelegedésért közvetlenül felelős gázok kibocsátását – globálisan.
Az EU egységesen nyolc-, Magyarország pedig hatszázalékos csökkentést vállalt, méghozzá az 1985–1987-es szinthez képest. Így hazánknak, éppúgy, mint a többi uniós országnak, pontosan meghatározott kibocsátási kvóta jut, amelyet megfelelő arányban leoszthat a szektor résztvevői között, de amelyet nem léphet túl – elvben. Csakhogy a szigorú szabályozás alól létezik kibúvó, méghozzá az úgynevezett emissziókereskedelem. A zöldszervezetek által kategorikusan elítélt, Amerikából hozott gyakorlat azt használja ki, hogy mivel a kibocsátást globálisan kell csökkenteni, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a környezetszennyezést lokálisan hol fogják vissza. Azok az országok tehát, amelyek „túlteljesítenek”, vagyis alatta maradnak a kvótának, az engedélyezett és a tényleges kibocsátás közötti mennyiséget szabadon eladhatják. A szaksajtó szerint egy tonna plusz szén-dioxid kibocsátását lehetővé tévő kvóta ára öt-tíz euró lesz.
Első pillantásra Magyarország helyzete kedvezőnek látszik ebből a szempontból, hiszen a viszonyítási alapul vett időszak óta rengeteg szennyező gyár bezárt, ezért most úgy tűnik, hogy a kiotói vállalást könnyedén teljesíteni tudjuk, sőt két-három millió tonnányi kibocsátást még értékesíthetünk is. Energetikai szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha az erőművek ajándékba kapják ezt az üzletet, az értelemszerűen nem a magyar piac sikeres nyitásához és az ellátásbiztonsághoz elengedhetetlenül szükséges új egységek építésére, hanem a kevésbé hatékony régiek bezárására ösztönzi őket.
Az eredmény még szűkebb hazai piac, vagyis elkerülhetetlen áremelkedés lesz, túl azon, hogy a kvótakereskedelem miatt beépülő pluszköltségek borítékolhatóan tovább növelik az európai nagykereskedelmi árakat.
Baráth Barna, a Vertis Környezetvédelmi Kft. munkatársa az energiainfo.hu-nak nyilatkozva a hazai árak kilowattóránkénti 1–6 forintnyi drágulását prognosztizálta az emisszió-adásvétel beindulása után. A kisfogyasztókra nézve negatív fejlemény minimalizálásában alapvető fontosságú lehet, miként osztják el a kvótákat az erőművek között, hogy kaphatnak-e kvótát, s ha igen, mennyit az újonnan épülő egységek. Fontos, hogy egységesen és megbízhatóan állapítsák meg a kibocsátási adatokat.
A részletek kidolgozására a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium tárcaközi bizottságot hozott létre, amely a 600 érintett vállalkozással egyeztetésbe kezdett. Kérdés azonban, hogy a döntéshozók képesek-e és akarnak-e valójában ellenállni a privatizált termelő- és szolgáltatószektor lobbinyomásának, vagy tovább gazdagítják azokat – a még állami kézben lévő szállító- és irányítóvállalatok, illetve a kisfogyasztók kárára.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
