„Minden ember lelkében élnek dalok, amelyek egyediek, egyéniek, sajátosak, s ezekből költemények születhetnek” – mondta egyszer Jorge Luis Borges, akivel Kabdebó Tamás Dublinban találkozott. Ez bátorította föl az Írországban élő magyar prózaírót, műfordítót, folyóirat-szerkesztőt arra, hogy ő is előhozakodjon saját verseivel, és kötetbe gyűjtse őket. De csak „ünnepnapokon költő” – az is csak úgy, „ahogy a görögök gondolták, poéta = munkálkodó ember” –, amúgy regényíró – állítja. Akkor írt „folyamregényt” (a Danubius Danubia című trilógiát), amikor a prózaírók többsége a nagyregény haláláról beszélt. De több munkája jelent meg angolul, mint magyarul. Két nyelvi közegben élt, versei is két nyelven szólaltak meg. Magyarországon 1987-ig nem publikálhatott. Rómában megjelent Érettségi című első könyvét (1971), amelyet 1955-ös börtönélménye, az éretté válás folyamata ihletett, csak 2000-ben kapták kézhez a hazai olvasók.
Persze tartalmi és formai hűségre törekvő műfordítóként is költő volt. Angol nyelvű antológiáival, Illyés Gyula-, József Attila-fordításaival sokat tett azért, hogy külföldön megismerjék a magyar költészetet. A versírásra Illyés és Szabó Zoltán bátorította. A kötetek megjelenése után Vas István azt írta neki: „Téged, Tamás, a magyar költészet csarnokában egy külön fülke illetne meg.” „És ha tévedett?” – teszi föl a kérdést hitetlen Tamás.
„Azt kértem a Mindenhatótól, hogy száz versre teljen” – olvassuk a nemrég megjelent kétnyelvű Summa summarum előszavában. És telt. A legújabb kötetbe felvette a 25-25 verset összefogó előző három versgyűjtemény (Kétszívű – Twohearted, Deus ex Machina, Penultima Hora) javát. Nem mindent, mert Cs. Szabótól és Audentől azt tanulta, hogy „az idő mindent megváltoztathat, még az ember ítéletét is”. A legelső 25 vers kéziratban maradt, most ezek is bekerültek a kötetbe Receptek címmel, így megvan a száz vers. Vidám és komoly, klasszikus időmértékes és szabad versek, képversek. Köztük az 1956-os forradalomnak emléket állító Rekviem. Sokféle hang, sokféle forma – a legtöbb Kabdebó sajátos humorával átitatva.
Kabdebó Tamás nem vágyott arra, hogy babérkoszorús költőként ismerjék el, hiszen „a nagy költő sok verset is ír, mint Petőfi, József Attila, vagy osztályon felülieket, mint Pilinszky”. Ő beérte azzal, hogy visszaadjon valamit a világnak abból, amiből ő gyúratott, amivé alakult. Műveiből nemrég az Egyetemi Könyvtárban kiállítást rendeztek. Új regénye az idei könyvhétre jelenik meg. Február 5-én volt hetvenéves. Kívánjuk neki, hogy még sokáig írjon, és sokáig művelhesse kedvenc időtöltését: a „pecálást”.
(Summa summarum. Kabdebó Tamás számozott versei. Argumentum Kiadó, Budapest. 2003. Ára: 2100 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
