Rácz László, a korábban negyvenegy éven keresztül a helyi termelőszövetkezetben dolgozó csákberényi szőlősgazda 1986-ban építette pincéjét s föléje kis házát a Vértes lábánál. A házhoz akkor négyszázötven négyszögölnyi földterület is tartozott, amit rizlingszilvánival és a borvidék ősi fajtájával, az ezerjóval telepített be. Ez a terület mára két hektárra nőtt, s felesben van Rácz László és nagyobbik fia tulajdonában. A szőlőhöz számukra szerencsés módon, kárpótlás útján jutottak hozzá a 90-es évek elején, azóta művelik. Hogy milyen eredménnyel, arról arany-, ezüst- és bronzérmek tanúskodnak.
Az élet azonban nem ennyire egyszerű, mert Rácz László nem értékesíthet bort, csak saját fogyasztásra termelhet, illetve vendégeivel kóstoltathat. Hogy eladhassa borát, meg kell szereznie az ehhez szükséges engedélyt, amelynek kiváltását az idén tervezi. Ezért kényszerülnek arra, hogy szüretkor a szőlő egy részét eladják, a traminiből csak anynyit hagyjanak, ami maguknak elég, de értékesítik a rizlingszilváni egy részét is. Persze az értékesítés nem igazán kifizetődő, sokkal jobb lenne borként eladni a szőlőt.
A borvidék életébe, pontosabban a borturizmusba azonban Ráczék már korábban is bekapcsolódtak. A szőlőben álló házat, amit egyelőre csak földúton lehet megközelíteni, évente mintegy húsz alkalommal kiadják. Most azon fáradoznak, hogy a hegyvidéket átszelő borúthoz is csatlakozzanak. Ezt a törekvésüket nagyban segítené, ha a régiónak sikerülne olyan pályázatot elnyernie, amelyből aszfaltozni lehetne a pincék között kanyargó utat.
Rácz László szerint az itteni kis pincék, borászok sorsa nehéz, főleg úgy, hogy sokan még kezdők, s nagyon sokan még csak vállalkozásuk alapjait építgetik.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
