Lemaradásban a hazai bankok

A magyarországi hitelintézetek zöme még nincs felkészülve a nemzetközi tőkemegfelelési egyezményeket rögzítő, 2007-től hatályos Bázel II előírásaira.

Hazánkban a hitelintézetek zöme nincs még felkészülve a tőkemegfelelési szabályokat rögzítő rendszer átvételére. A Bázel II előírásai határozzák meg többi között a bankok különböző kockázatainak fedezetéül szolgáló szavatolótőke számításának módját, a felügyeleti jelentések és a nyilvános közzététel szabályait. A KPMG felmérése szerint a hazai bankok többsége még csak a helyzetfelmérésnél, a bázeli projekt hatásainak értékelésénél tart. A felmérés szerint a bankok 77 százaléka véli úgy, hogy a bázeli követelmények érvényesítése a jövőben jobb alapokat teremt a kockázatkezeléssel kapcsolatos fejlesztésekre, és megkönnyíti a hitelportfolió elemzések elkészítését.
A Bázel II azonban jóval többről szól, mint szabályozásról. Formailag megváltozik persze a tőkemegfelelés számításának módszertana. Tartalmilag azonban az új egyezmény a banki hitelkockázat-kezelés fejlődését segíti elő, és jórészt támaszkodik arra a folyamatra, amelyik külföldi bankoknál már elkezdődött. A Bázel II választást kínál a magyar hitelintézetek számára is. Ez látszólag módszerválasztás. A kérdés az, hogy a standard módszer vagy a belső minősítésen alapuló módszer alapján határozza-e meg a bank a hitelkockázat fedezésére szolgáló tőkét. Valójában stratégiaválasztásról van szó. Az egyik stratégia egyszerű, de kihasználatlanul hagyja azokat az előnyöket, amelyeket a Bázel II kínál. A másik stratégia összetettebb; a belső (adós) minősítésen alapuló módszer választásával ugyanis a bank képes lesz jobban felmérni várható hitelveszteségét, és javítani hitelkockázat-kezelési gyakorlatát.