Magyarország továbblépést kíván

Tisztelt Ház, hölgyeim és uraim! Magyarok, a határon innen és a határon túl! Közös jövőnkről beszélni – ez ma a dolgunk. Számomra nem kérdés; az ilyen beszédnek itt a helye az Országházban. A jövőről szóló felelős beszéd nemcsak a kételyeket, a gondokat, de a megoldásokat is sorolja. Nem elég diagnózist állítani, meg kell írni a receptet is. És lehetőleg nem túl drágát!
Erre a felelősségre int a hely s az idő. A sorsfordító idő, nagykorúvá válásunk ideje. Hiszen köztársaságunk 1956-ban fogant, 1989-ben született, és most, 2004-ben, európai uniós csatlakozásunkkal válik nagykorúvá. Nekünk, magyaroknak most ér véget a XX. század és kezdődik a XXI. század. Most fejeződik be végleg a rendszerváltás. (…)
Sajnos, az elmúlt évek széthúzása elfecsérelte erőink egy részét. Az erős, modern és európai Magyarország azonban megvédi értékeit, és szabadon formálja belső viszonyait. Vitáinknak, gazdasági és társadalompolitikánknak ezt és csak ezt a célt kell szolgálniuk. Hogy ez így legyen, változnunk és változtatnunk kell. A változás esély, a változtatás képessége pedig erény. Magyarország két esztendővel ezelőtt is változást kívánt. Mi akkor megfeleltünk ennek az igénynek. Én ma is meghallom az emberek szavát, bármily nehéz is szembesülni a kritikával. Hallom, hogy Magyarország továbblépést kíván. És mi készek vagyunk ennek az igénynek megfelelni.
Szükség van az őszinte szóra. Túlbecsültük gazdaságunk erejét, lebecsültük az európai gazdaságok, felvevőpiacaink nehézségeit. A gyengeségek elismerése csak akkor hiba, ha nem tudjuk, merre menjünk. Hibátlan politika nincs, csak megújulásra képtelen vagy megújulásra képes. Nekünk van merszünk nem csak másként, de mást is tenni. Mást, mint eddig, mint ahogyan eddig cselekedtünk. Kell hozzá bátorság, mert nem megy küzdelem és konfliktusok nélkül, és én ezt tudom. Tudom és vállalom közös célunk, a modern, európai Magyar Köztársaság megteremtése érdekében. És nem vitatom, hogy a túloldalon ülők is ezt akarják, csak talán másként.
Mit akarunk? Építsünk modern köztársaságot! Mit is jelent ez a számomra? Egy olyan országot, ahol a munkáért tisztességes jövedelem jár. Ahol megadatik a munkahely biztonsága. Ahol a család nagyobb lakásba költözhet, ha új családtag érkezik. Ahol gyorsabb, biztonságosabb és olcsóbb az út Budapestről Szegedre. Ahol az orvosi rendelőkben gyors és szakszerű a segítség, a kórházakban korszerűek a műszerek. Ahol keskenyebb szakadék választja el a szegényeket a jómódúaktól, és ahol ez a szakadék nem áthidalhatatlan. Ahol a közélet, a közbeszéd is modern és európai – nyugodt és civilizált.
Igen, ez a mainál modernebb, európai Magyarország sok szempontból olyan, mint szomszédunk, Ausztria. Hogy ha Nyugat felé tartunk, ne legyen szembetűnő a különbség. Hogy néhány évvel uniós csatlakozásunk után ne tűnjön fel, hol is húzódott az emlékeinkből már kiradírozott határ.
A kormány mandátumának félidejéhez érkezett. Ideje van a számvetésnek. Változni és változtatni kell. Magam és a kormányom készen áll erre. A változás és a változtatás politikáját négy területre összpontosítjuk.
Először: megerősítjük a gazdaságot, mert ez a modern köztársaság alapja. Másodszor: nagyobb sebességre kapcsolunk a modernizációs programokban, így utakat és autópályákat építünk, mert ez teremt új munkahelyeket. Kiemelt figyelmet és öszszeget fordítunk a felnőttoktatásra és a
-képzésre – mert így őrizzük meg a mai munkahelyeket. Modernizáljuk a gyógyítást, újjászervezzük az egészségügyi ellátást – mert a népességi mutatók, az emberek egészségi állapotának javítása sürgős beavatkozást igényel.
Harmadszor: minden segítséget megadunk ahhoz, hogy maradéktalanul felhasználjuk az unió és a magyar költségvetés közös forrásait. 2006 végéig 1350 milliárd forint segíti a modern Magyarország megteremtését. Negyedszer: összefogást és egységet teremtünk, mert hiszem, hogy enélkül nincs nemzeti felemelkedés. Jegyezzük meg jól: honi viszályainkat nem exportálhatjuk Európába. (…)
Amit az elmúlt majd két esztendőben tettünk, nem azért teljesítettük, mert megígértük. Azért ígértük meg, mert szükség volt rá. Tanítók és tanítónők, ápolónők, idős emberek, gyermeket nevelő szülők: magyar családok esélytelenül éltek, a jövő kihívásaival szemben. Az előző kormányok tudták, hogy ezen a téren lépni kell. Ők is tudták. De mindenki halogatta. Vagy ezért, vagy azért. Vagy a gazdasági helyzet szorítása miatt, vagy azért, mert a választottak csak a kiválasztottaknak akartak adni.
Soha nem látott mértékben, 25 százalékkal nőtt a bérek vásárlóértéke. Tény ez? Igen, még azt is mondhatom, cáfolhatatlan. Érzik ezt az emberek mindennapjaikban? Bizony, nem igazán. Okkal vágynak többre! Megdolgoznak érte, csakúgy, mint nyugat-európai társaik. Soha nem látott mértékben, 17 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke. Tény? Az! Érzik ezt az idős emberek mindennapjaikban? Nem eléggé, mert még mindig nagyon sokkal tartozunk nekik. Tudniuk, tudnunk kell: ez a kormány nagyobb lépést tett meg, mint amekkora az erejéből tellett. Fogalmazhatnék úgy is: túl sokat tettünk azokért, akiknek eddig túl kevés jutott.
Én ezt, tisztelt hölgyeim és uraim, vállalom. Közgazdászként és miniszterelnökként. Magyarként és jóérzésű emberként. Vállalom, mert kormányom legfontosabb célja az esélyteremtés, a szegénység és a kirekesztettség által emelt fal lerombolása. Személyesen is tapasztalom azt, amire egy tanulmány nemrégiben felhívta a figyelmet, mindannyiunk figyelmét. Százezernél több az olyan magyar gyerek, aki nap nap után éhesen megy az iskolába. Ezen a téren valóban létezik két Magyarország.
A szegények és a jómódúak közötti szakadék csökkentéséhez gyökeresen új kormányzati gondolkodásra van szükség. Hiszek abban, hogy többet kell tennie a közösségért annak, aki tehetősebb, mint annak, akinek napi gondjai vannak. Többel kell hozzájárulnia a közjóhoz. A szegénység nagy baj, de még nagyobb, ha egy család ott reked. Ott reked, mert a gyermek hamar abbahagyja az iskolát. Így aztán nehezebben talál munkát. Tudjuk, a szegény ember egészsége is törékenyebb. Azt kell elérnünk, hogy ne a születés, a családi kötöttségek, a lakóhely határozza meg, hogy milyen munkahelyet változtathatunk és választhatunk, hogy milyen lehetőségeink vannak, s mekkora a fizetésünk. Ezért közös forintjainkból azokat kell segíteni, akik valóban rászorultak.
Az új pénzügyminisztert felkértem annak kidolgozására, miként lehet ezt az elvet jobban érvényesíteni az adózás és a jövedelmek elosztásának a rendjében. Persze, hallom máris az ellenérvet: hogyan lehet ezt a pénzügyi szigor éveiben. Nos, éppen ilyenkor kell szűkösebb lehetőségeinket azok felé fordítani, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.
Nem engedhetünk abból sem, hogy az idős polgárok élete fokozatosan könnyebbé váljon. Nekik, akik eddig is a legtöbb áldozatot hozták egy modernebb Magyarország megteremtéséért, nem növekedhetnek tovább a terheik. A nyugdíjasoknak azonban ma még kevesebb pénz jut, mint amennyi járna nekik. Ezért tartunk ki a 13. havi nyugdíj folyamatos bevezetése mellett, és bízom benne, hogy Magyarországon a nyugdíjasoknak a 13-as szerencseszám lesz. És az lesz a gyermekes családoknak is, hiszen az idén és a továbbiakban is kifizetjük a 13. havi családi pótlékot.
Éppen ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a nyugdíjak emelésének alapja nemcsak a bérek növekedése, hanem az idősebbeket érintő árak emelkedése, ismert kifejezéssel a „nyugdíjaskosár” legyen. A nyugdíj, tisztelt Ház, nem adomány, megdolgoztak érte. Ne tegyünk úgy, mintha szívesség lenne tőlünk. Mi azokat, akik átélték az elmúlt 60-70 év összes megpróbáltatását, s értékeket teremtettek, Európa hétköznapi hőseinek tekintjük. Jövőnket, a modern Magyarországot is nekik köszönhetjük.
Több jólét kell, mondjuk mi mindanynyian, felelős politikusok. Mi elkezdtük. De azt is látjuk: ez a politika ma korlátokba ütközik. A magyar gazdaság teljesítőképességének a korlátaiba. Most tehát az a dolgunk, hogy tágítsuk a mozgásterünket, kitoljuk valós lehetőségeink korlátait. Fokozatosan, a magyar gazdaság teljesítményével összhangban.
Növekedés és egyensúly harmóniája szükséges a gazdaságban. (…)
A gazdaság szereplőinek több mozgástér, több levegő kell. Az elmúlt évtizedben megtapasztaltuk, mit jelent kemény követelmények mellett dolgozni az iparban, a kereskedelemben. De nem tanultuk meg, hogy kell ezt tenni például a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben. Szinte megszoktuk, hogy sokat és egyre többet költünk fontos közszolgáltatásokra, miközben a polgárok éppúgy elégedetlenek, mint azok, akik értük dolgoznak. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt a luxust megengedhessük magunknak. Értelmetlen és bosszantó szabályok erdejében élünk. Csökkentenünk kell a bürokráciát, a felesleges előírásokat, mert csak így csökkenthetjük az állam méretét. A lényeghez fogunk tehát hozzányúlni, és nem egyszerűen nyirbálni akarunk.
Így nem lesznek önmagukért létező intézmények sem. Nekem és számomra ez a reform.
Tehát olcsóbb, ha úgy tetszik, kisebb és modernebb szolgáló és szolgáltató államot akarunk. Biztos, lesz, aki felveti: ki nyújt majd támaszt, ha az állam kisebb lesz. A modern állam kisebb, de nem gyengébb. Sőt, kevesebb feladatot jobban lát majd el. Tudom, ez nem lesz könnyű, időt és kitartást követel. (…)
Ahogy az előbb említettem, és ahogy itt az előbb önök látták, mától foglalja el hivatalát a köztársaság új pénzügyminisztere. Nos, én jól tudom, kétszer kipróbáltam, nem lesz könnyű dolga. Ez mindig afféle kötéltánc, amelyhez ráadásul kötélidegek kellenek. Draskovics Tibor. Összesen – a decemberi döntéssel együtt, az adókiesést is számolva – 185 milliárd forint takarékossági programmal alapozzuk meg a gazdaságpolitikai fordulatot. A takarékosság nem öncél és nem szitokszó. Ha tetszik, igazi polgári erény.
Ha belegondolunk, melyikünk családjában ne fordult volna elő, hogy vásárláskor túlbecsültük a lehetőségeinket, és a pénztárnál derült ki, kevesebb a nálunk lévő pénz, mint amennyi áru a kosárba került. Ami most lesz, amit most fog tenni a kormány, nem más, mint hogy ez a csomag egy 10 ezer forintos csomagból 185 forintnyi értéket visszatesz a polcra.
Elődeink másként jártak el, hölgyeim és uraim. Rejtve maradt 900 milliárd forint túlköltekezés, amelyről nem szóltak. Irdatlanul sok pénz. Talán hibáztunk, hogy ezt nem mondtuk el hamarabb. Nem tettük, és most sem kívánok hosszan elidőzni a meghaladott múltnál. Mert a lényeg az: ránk maradt a hiány csökkentésének nehéz és igen kemény feladata. (…) Tudom, az elhatározott takarékosság sok konfliktussal jár. Sok jogos igény marad kielégítetlen, és lehetőséget ad majd számos felelőtlen nyilatkozatra is. Mégis vállaljuk, minisztereimmel együtt, mert ezzel a kormány a kiegyensúlyozottan fejlődő ország, a jövő esélyeit javítja. Mert a modern Magyarország ezt kívánja. Ezt az esélyt elveszteni nem hagyom. Elhatározásaink nyomán szaporodnak már a kedvező jelek. Ha hoszszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék, azt gondolom, hogy mód lesz rá, hogy meghallják azt, hogy e téren mik történtek. Én azonban azt gondolom, hogy a kedvező jelek azok önmagukban csak biztatóak. Mindenesetre csak mindig helyesen kell összeadni, kivonni, osztani – hogy aztán szorozni is lehessen. (…)
Ma négy kezdeményezéshez kérem a támogatásukat. Az elsőt nevezzük az Európa-terv kiteljesítésének. A nemzet fejlesztési tervének. Az ország modernizálását szolgáló Európa-terv alapját Magyarország és az Európai Unió forrásai közösen jelentik. 1350 milliárd forint, amely uniós tagságunkkal válik elérhetővé a számunkra. Az Európa-terv döntően a helyi közösségek kezébe adja a döntés jogát, hiszen ők tudják, mire fordítsák a pénzt: bekötő utakra, csatornák építésére vagy éppen új munkahelyek létesítésére. (…)
Hogyan fog ez eljutni azokhoz, akik igénylik ezeket a forrásokat? Nos, a jó célokra pályázni lehet. A pályázatokat előkészítő alapban sok milliárd forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy állami segítséggel szülessenek meg az esélyek. Minél több és minél jobb pályázat születik ugyanis Magyarországon, annál sikeresebben használhatjuk a kiharcolt európai támogatást. Az új országok közül csak Magyarországon működik olyan program, amely központi segítséget nyújt a közösségeknek pályázataik elkészítéséhez. (…)
Célunk, hogy a modern, európai Magyarország a térség regionális szolgáltató- központjává váljon. Ezért 2006 végéig 120 milliárd forintot szánunk olyan gazdasági támogatásokra, amelyek növelik az ipari és a szolgáltatói területeken működő vállalatok versenyképességét. Ez idő alatt 160 milliárd forinttal támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat, hisz’ tudjuk, itt dolgozik a magángazdaságban foglalkoztatottak többsége.
Több mint 200 milliárd forintot használhatunk a mezőgazdaságban kizárólag fejlesztésre. Indulnak a pályázatok. Ebből gépeket lehet vásárolni, új raktárakat, gazdasági épületeket építeni. Tavaly a mezőgazdaság beruházásai 30 százalékkal, a gépek vásárlása, hölgyeim és uraim, 80 százalékkal nőtt. Erre hosszú évek óta nem volt precedens. Mi ezt akarjuk folytatni a következő években. Fiatal, jól képzett gazdák juthatnak lehetőségekhez. Olyan nagyszerű emberek, mint például egy újlengyeli gazda, akivel a tavalyi aszály idején volt szerencsém megismerkedni, aki látja, nem búslakodni kell, hanem előre menekülni a bajból, segíteni kell magunkon, és akkor, ahogyan mondani szokás, az Isten is megsegít. (…)
Legyünk őszinték: a tagság távolról sem oldja meg minden gondunkat. Sőt, bizonyos szempontból többet kíván majd tőlünk, különösen az elején. De meglesz a gyümölcse, mint ahogy ez megvolt a finneknél, a portugáloknál, a spanyoloknál vagy az íreknél. Az előttünk álló év egyik legfontosabb célja az, hogy lehetőleg az utolsó fillérig kihasználjuk a rendelkezésünkre álló összes európai forrást.
Másodszor: Magyarországnak jó minőségű utak, új, modern és megfizethető autópályák kellenek. Mert az utak élénkítik a kereskedelmet, és kedvet csinálnak a befektetőknek új munkahely létesítésére. Nagyobb sebességre kapcsolunk az autópálya-program teljesítésében. Ennek már látható jelei vannak szerte az országban. Úgy gondolom, önök is tapasztalhatják. És nemcsak építünk utakat, de hozzáférhetővé is tesszük őket. Mert az autópálya, az út ma esélyt jelent.
A kontinens talán legdrágábbnak mondott sztrádáját, az M5-öst – amely a jövő év végéig elér Európa kapujáig, Szegedig – matricás rendszerben üzemeltetjük március 12-től. Az a meggyőződésem, hogy egy modern, európai országban nem lehet csak pénzkérdés az, hogy megéri-e a három megye közel 2 millió polgárának esélyeit javítani. És büszkék vagyunk arra, hogy nekünk sikerült elérni azt, amit elődeinknek nem. Lám, aki korrekt módon tárgyal, és még az üzlet, a piac szabályait is ismeri, sikerre jut. Örülök, hogy így vagy úgy, a patkó mindkét oldala örvendezik azoknak a lépéseknek, amik megoldják az M5-ös autópályát.
Harmadszor: egy modern, európai országban a munka lehetősége mindenki számára alapvető jog. Ezért 2004-ben erőteljesen növeljük a felnőttoktatásban részt vevők számát. Az idén több mint 30 ezer fogyatékkal élő honfitársunk kaphat állami támogatással valódi esélyt a munkaerőpiacon. Ezt egészíti ki uniós forrásokból további 30 milliárd forint, amely középkorúak oktatására, képzésére fordítható. Megyei munkaügyi központok segítik mindazokat, akik munkahelyük, fizetésük védelme érdekében tudást, képzettséget akarnak szerezni. (…) További pályázatok vannak helyi és kisebbségi önkormányzatok, egyházak, közalapítványok és vállalkozások számára, hogy segítsék a nők munkába való visszatérését, teljes emberi és családi életét. Egyébként is úgy érzem, a nőkkel szemben több tartozása is van a politikának. Nemcsak azért, mert a társadalom többségét adják, hanem egyszerűen a tisztesség és a szeretet okán. A nők esélyegyenlőségét kell képviselje és segítse a megmaradó esélyegyenlőségi miniszteri poszt is! Talán a nők érzik leginkább a biztonság fontosságát is. (…) Egy embernek az élete során többször is kell váltania. Ez a kor követelménye és a boldogulás, a siker titka. Hadd mondjak egy példát! Ez nem mese, hanem igaz történet, hölgyeim és uraim! Békésy György, a magyar tudománytörténet egyik nagy alakja, vegyészként végez, fizikából doktorál, postamérnökként helyezkedik el, és orvosi Nobel-díjat kap.
Nincs fájdalmasabb a családnak, mint ha látja, hogy a taníttatás sok áldozata nem hozza meg a gyümölcsét. Nem elég tehát egyre növelni a felsőoktatásban részt vevők számát. Ez év őszétől programokat indítunk a fiatal, még munkát nem talált diplomások elhelyezkedési esélyeinek a javítására.
Negyedszer: előtérbe helyezzük az egészség megőrzését, javítjuk a gyógyítást. Az a célunk, hogy 2010-re a magyar emberek várható élettartama három évvel hoszszabbodjon meg. Ez reális cél. És nem lehet semmi ennél fontosabb. Az egészségügyben a változások célja, hogy a köztársaság polgárai életük folyamán minél többet legyenek egészségesek, minél kevesebb gyógyszert szedjenek, és minél tovább éljenek. Ezért építünk, modernizálunk kórházakat, hogy csak néhány példát hozzak: a kazincbarcikai kórház felújítása, vagy a budapesti Honvéd Kórház felépítése, amely szégyene volt másfél évtizeden keresztül ennek az országnak. Változtatunk az egészségfinanszírozás rendszerén is, mert ez is szükséges a működőképességhez. Az egészségünkért dolgozók, az orvostársadalom minden tiszteletet megérdemel. (…) Az etikus orvosi magatartás minden támogatást meg fog kapni a kormánytól.
Egy modern, európai országban a közélet nyugodt és civilizált. Tehát változtatnunk kell politikai kultúránkon is. A béke számomra nem a viták, a konfliktusok hiányát jelenti. Hanem olyan országot, ahol a tévedést elismerni, a politikai ellenféllel egyetérteni, nemzeti célokért összefogni a magabiztosság, a nyugalom és az érettség jele. Talán emlékeznek még rá: sokszor javasoltam összefogást, és sokszor kaptam visszautasítást. Ez nem tántorít el célomtól. Hiszek abban ugyanis, hogy nagy ügyekben az összefogás a nemzet érdeke.
Kérem, gondolják meg: véget ért a rendszerváltás. Új korszak kezdődik. Itt az idő olyan országot teremteni, ahol a politikusok nem egymással, hanem közös ügyeinkkel foglalkoznak.
Ünnepeljük azzal a régi, közös álom megvalósulását, hogy összefogással kezdjük uniós tagságunkat! Engedjék meg ezért, hogy egy kezdeményezéssel éljek! Állítsunk közös listát a parlamenti pártok és az európai parlamenti választásokra! Alakítsuk meg az Európa-párti magyar képviselőjelöltek közös listáját! Osztozzon kormányoldal és ellenzék fele-fele arányban a képviselői helyeken! Mutassunk példát! Ennek a választásnak, tisztelt hölgyeim és uraim, most nem szabad a hazai politikai erők versengéséről szólnia! Nem egymással versengünk, hanem együtt, Európában, egymásért – a modern Magyarországért. És miután annyira kedvelik, hölgyeim és uraim, a sportpéldákat, hadd mondjam azt a sportpéldát, hogy mint az olimpián, együtt, öszszefogva, a nemzeti válogatott tagjaiként képviseljük az országot. Ez segítheti a legjobban a határon túl élő magyar testvéreink iránti kötelezettségeink teljesítését is, hiszen így tudunk leginkább értük fellépni.
Ezért tisztelettel kérem Dávid Ibolya elnök asszonyt és Orbán Viktor elnök urat, a jobboldal meghatározó személyiségeit: támogassák a kezdeményezést! Tisztelettel kérem a kormánykoalíció vezetőit, támogassák ezt a kezdeményezést! A parlamenti pártok közös listája az összefogásra képes Magyarország jelképe, és ez lehet 2004-es jelképünk az új Európában is! Ezzel tiszta lapot nyithatunk a hazai politikában. Mikor, ha ne most tegyük ezt?
Én így gondolkodom a közügyekről. Örömmel tapasztaltam, hogy miniszterelnök elődeimnél van fogadókészség a párbeszédre. Ezúttal is köszönöm nekik, hogy elfogadták a meghívásomat a csatlakozás előtti eszmecserére. A meghívás a részemről több puszta udvariasságnál. (…)
Változtassuk meg Magyarországot! A modern, európai Magyarország közös megteremtése érdekében tehát állítsuk öszsze közösen Magyarország európai parlamenti listáját! A négy párt, a négy parlamenti párt közös európai listáját.
És tovább! Az utóbbi hónapokban láthattuk: a köztársaság elnöke milyen fontos intézmény. A köztársaság polgárai 2005-ben válasszanak közvetlenül köztársasági elnököt! A közvetlen választás nemcsak korszerűbb megoldás egy európai köztársaságnak, de az így megválasztott elnök mindennél erősebben jelképezi és emlékezteti – mind a politikusokat, mind a polgárokat – a nemzeti egységre. A következő választásokon, 2006-tól a parlament létszámát csökkentsük 386 főről 250 főre! Hölgyeim és uraim, ez egy ünnepi pillanat, mert ez tetszést aratott az ellenzéki padsorokban is. Miért javasolom ezt? Azért, hogy kerüljön az embereknek kevesebbe a politika, hogy legyen hatékonyabb, és hozzon nagyobb hasznot. Legyenek ott valódi, az emberekről és az emberekért szóló viták. Kezdjük magunkon a változtatást és a takarékosságot! Én készen állok. A kormánypártok készen állnak. És úgy tűnik, hogy talán néhány ellenzéki képviselő is készen áll.
Magyarország és a nemzet történetében most valóban új fejezet kezdődik. Az Európai Unió és a NATO küszöbén álló bővítés véget vet Európa megosztottságának. (…)
Az előttünk álló évtized a felzárkózás évtizede lehet. Most valóban megvan minden esélyünk arra, hogy évről évre jobban éljünk, jobb legyen az életünk minősége, és fokról fokra közelebb kerüljünk az európai jóléthez. Ahhoz, amit évtizedeken át, az ausztriai látogatások során kicsit irigykedve szemléltünk, néztünk.
Útelágazáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás. Útelágazáshoz: modernizáció vagy lemaradás? Ez a kérdés. Összefogás, vagy még nagyobb széthúzás? (…)
Még akkor is, ha patetikusan hangzik, hiszek a nemzet felemelkedésében. Abban, hogy mindannyian – és még egyszer mondom, mindannyian – nagyszerű esélyt kaptunk a sorstól uniós csatlakozásunkkal. És tudjuk mindannyian, hogy mi a dolgunk. Közösen, a nemzeti ügyekben összefogva új Magyarországot teremtünk. Kívánok boldog és sikeres hazát, nyugodt magabiztosságot mindannyiunknak!
Isten, ember engem úgy segéljen!

---

Stumpf István politológus:

Lakner Zoltán politológus:

Fricz Tamás politológus: