Schröder frontot nyitott a sajtó ellen

Gerhard Schröder belpolitikai hadszíntere negyedik fronttal gazdagodott. A kormányon, az SPD-frakción és a Szociáldemokrata Párton belüli nézeteltérésekhez a sajtó elleni támadás csatlakozott. A kancellár tartózkodó magatartásra szólította fel az „elvtársakat” a Springer kiadó lapjaival szemben, és óva intette őket attól, hogy interjúpartnerként ezen újságok rendelkezésére álljanak. Kijelentésének számos fültanúja úgy értelmezte szavait, hogy azok bojkottfelhívásnak feleltek meg.

Tönkre akarnak tenni bennünket – hangzott Schröder magyarázata. A kormányfő nemtetszését mindenekelőtt az ország legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja, a bulvárstílusban szerkesztett Bild Zeitung váltotta ki, amely valóban keményen bírálja a vörös–zöld koalíciót és a kormány reformterveit. „Az újság semmi esélyt sem nyújt a kormánynak arra, hogy differenciált és tisztességes tudósításokkal kísérje annak munkáját” – hangzott a kancellári hivatal reagálása.
A Bild Zeitung főszerkesztőjének válasza nem sokáig váratott magára: „A német sajtónak nem az a feladata, hogy tetszelegjen a kormánynak. Untat, hogy a kancellárnak ilyen balgaságokon kívül más már nem jut az eszébe” – mondta Kai Diekmann.
A Springer kiadó az elmúlt két esztendő során kétszer is szembe került az SPD-irányítású kormánnyal. A 2002-es parlamenti választásokat megelőző kortesidőszakban a különben is jobboldali beállítottságú lapok az ellenzéki CDU–CSU érdekében foglaltak állást, Gerhard Schröder szerint „minden eszközzel meg akarták akadályozni a piros–zöld szövetség újraválasztását”. Ugyanebben az évben a Bild Zeitung széles teret szentelt az úgynevezett bónuszmérföldafférnak, azt követően, hogy számtalan politikus privát repülőutakra használta fel az állam szolgálatában tett utazásainak forgalmi jóváírásait.
Franz Müntefering – az SPD új elnöke – pert is indított az újság ellen, de azután feljelentését visszavonta. Béla Anda kormányszóvivő ellentmondott annak az értelmezésnek, hogy a kancellár bojkottfelhívásról gondoskodott. Szerinte Schröder csak elővigyázatosságra intett. Vele párhuzamosan a Bild Zeitung szerkesztősége emlékeztetett arra, hogy mind Béla Anda, mind a kormányfő felesége hajdan szintén az újság szolgálatában állt.
Doris Schröder-Köpföt a Zöldek 1987-es pártkongresszusáról a küldöttek tetemes része ki akarta tiltani, a mai külügyminiszter, Joschka Fischer fogta pártját a vélt ellenségnek, és tette lehetővé, hogy a riporter elvégezhette munkáját. Kai Diekmann megjegyezte: a kritikus tudósítások sokszor a kereszténydemokraták bosszankodását is kiváltják: „Ott ülünk, ahová tartozunk – az összes szék között!”– hangzik a Bild Zeitung filozófiája.
Michael Konken, a német újságíró-szövetség elnöke megállapította, nem lát kampányzsurnalisztikát a Springer kiadó részéről. Mindöszsze különböző véleményeket cserélnek ki. „A politikusok sok pénzt keresnek, ennek egy részét fájdalomdíjként kapják” – hangzott a szövetség vezetőjének véleménye. A Springer-lapok elleni támadás nem ígérkezik tiszavirág-életűnek. A kiadó újságjainak több politikai tudósítója értesítést kapott, hogy a hamarosan Törökországba induló kancellár repülőgépén ezúttal nem tudnak helyet biztosítani számukra. „Nem megtorlásról van szó, szervezési problémáink vannak” – hangzott a kancellári hivatal magyarázata.