Színház

Őszintén remélem, hogy Medgyessy Péter nem forgat valami butaságot a fejében. Vannak jóvátehetetlen cselekedetek. Bízom benne, hogy megnyugszik, és újra átgondolja az egészet. Természetesen igaz, hogy miniszterelnökként gyakorlatilag megbukott, és nem is akárhogyan. Talán nem túlzás azt mondani, hogy nagyon megbukott. Valamiféle fordított Krőzusként járt el, mert amihez hozzányúlt, az nem arannyá változott, hanem éppenséggel tönkrement. Amit Medgyessy Péter a kormány élén, de a kormánnyal vállt vállnak vetve bő másfél év alatt véghezvitt, arra nem is a rombolás, inkább a dúlás szó a pontos kifejezés. Tény, hogy miniszterelnökként még csaknem két és fél év áll a rendelkezésére, úgyhogy erősen vélelmezhető, hogy 2006 februárjában erre a mostani állapotra is afféle aranykorként fogunk visszatekinteni. Medgyessy Péter, aki saját szavai szerint „ráadásul közgazdász”, már bebizonyította, hogy semmihez sem ért, amihez pedig konyít, azt rosszul tudja. Személyes egzisztenciáját leszámítva totálisan sikertelen ember, képességeiről pedig csak annyit, hogy alighanem két nap alatt csődbe vinné a Microsoftot is, ha engednék, hogy túlhaladjon a portásfülkén. (Nem engedik.)
Ez mind igaz, és mégis: Medgyessy Péter ma hazánk miniszterelnöke, és a magam részéről őszintén kívánok neki hosszú, boldog életet. És remélem, hogy ő is arra a következtetésre jut: nem szabad feladni. Magyarország túl fogja élni az ő kormányzati periódusát, mert sokkal keményebb állapotokat is átvészelt már ez a nemzet, és 2006-tól ő maga is szemtanúja lehet majd az újjáépítésnek. Az újjáépítésben neki természetesen nem lesz szerepe, furcsa is lenne, de magánemberként nyilván figyelemmel kíséri majd a folyamatot. Hiszem, hogy katarzisként éli majd meg hazánk bekövetkezendő sikereit, és látván a magyar nép tehetségének és életerejének a megnyilvánulásait, ő maga lesz a legboldogabb, amikor ráébred: oly kevés kell ahhoz, hogy hazánk minden téren jó eséllyel vegye fel a versenyt Európa országaival. Végül is csak annyi, hogy ez a mostani, ezerszer újrafutózott társaság visszatérjen régi sikerei színhelyére, és megint az ellenzék padsoraiban sűrűsödjön össze.
Nyilvánvaló, hogy egy ennyire alkalmatlan ember, mint Medgyessy Péter, erős érzelmi válságokat él át. Nem lehet könnyű reggelente a tükörbe nézni, és arra gondolni: nos, ma megint alkalmatlan leszek valamire. De meghátrálni akkor sem szabad. Összeszorított foggal kell vágyni a szebbre, jobbra. Koncentrálni kell: ma ugyan négy dolgot tettem tönkre, de holnap talán már csak hármat fogok. Az elszántság adott esetben tehetség nélkül is csodákra lehet képes.
Bár nem rá szavaztam, mégis szeretném, ha Medgyessy Péter lehiggadna, és nem gondolna mindenféle butaságra. Bár népszerűsége talán már a szavazatszámlálók körében is megcsappant, nem szabad elfelejtenünk, hogy ő is a demokrácia egyik következménye.
Ez az egész őrző-védő aggodalom egyébként akkor vett erőt rajtam, amikor megtudtam: Medgyessy Péter a múlt hét hétfőjén színházban járt. Vigasztalan téli estéken előfordul az ilyesmi, még vele is; Kuba zárva volt, Thaiföldön leltároztak, el kell menni színházba, pár óra ott is elmúlik. Medgyessy Péter történetesen egy drámát nézett meg, Arthur Miller remekművét. Az ügynök halálát.