Szólásszabadság nélkül nincs demokrácia

Münir Ceylan kurd szakszervezeti vezető a Yeni Ülke (Új ország) című, Isztambulban kiadott hetilap 1991. július 21–28-i számában Eljött az ideje, hogy a munkások beszéljenek, holnap már késő lesz címmel közölt írást. Az újságcikk többek között a következőket tartalmazta: „Az imperializmus által irányított monokapitalista körök megpróbálják elhallgattatni és megfojtani a kurd népet, ezért a munkásosztály és a proletariátus cselekvése elkerülhetetlen lesz.”
1991. szeptember 16-án az isztambuli állambiztonsági bíróság mellett működő legfőbb ügyész gyűlöletre és ellenséges cselekedetre való izgatás miatt emelt vádat Münir Ceylan ellen. A kurd szakszervezeti vezető az ellene indított eljárásban tagadta bűnösségét. Hangoztatta: cikke az akkoriban Törökország déli részén elkövetett emberi jogi jogsértésekről szólt, és kijelentette: nem szándékozott elültetni a lakosság körében a viszály és a széthúzás csíráit. Kiemelte: egy demokratikus társadalomban hozzátartozik a szólásszabadsághoz, hogy mindenről lehet vitát folytatni. Hozzátette: ő mint szakszervezeti vezető kifejtheti véleményét a demokrácia problémáiról.

Szólásszabadság kontra Törökország

Az állambiztonsági bíróság a büntetőeljárás során Münir Ceylant bűnösnek mondta ki, és ellenséges cselekedetre való izgatás miatt egy év és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte, valamint százezer török font pénzbeni mellékbüntetést szabott ki, és a politikai tevékenységtől is eltiltotta. A bíróság indoklása szerint Ceylan azt állította cikkében, hogy Törökországban a kurd népet elnyomják, lemészárolják és hallgatásra kényszerítik. Az írás egyes részleteit különösen olyannak minősítette, ami lényegében azt jelenti, hogy „Törökországban a kurdok ellen népirtást folytatnak”, és „a kurd népet megpróbálják elhallgattatni és megfojtani”. A bíróság szerint ebből az következik, hogy Ceylan ellenségeskedést és gyűlöletet provokált a más etnikumhoz, más társadalmi osztályhoz, más régióhoz való tartozásra utaló megkülönböztetéssel.
Az ítélet után a kurd vezető a semmítőszékhez fordult fellebbezésével. Továbbra is fenntartotta ártatlanságát, és vitatta az állambiztonsági bíróság értelmezését, mivel álláspontja szerint ehhez szakértőt kellett volna igénybe venni. A semmítőszék 1993. december 14-i ítéletében elutasította Ceylan fellebbezését, és megerősítette az állambiztonsági bíróság korábbi ítéletét. Ezek után a kurd vezető börtönbe vonult, emellett megfosztották szakszervezeti elnöki funkciójától, és politikai tevékenységet sem gyakorolhatott.
Börtönből való szabadulása után Münir Ceylan az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mivel álláspontja szerint elítélésével Törökország megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyezményének a gondolat- és véleménynyilvánítást biztosító cikkelyeit. Kiemelte: újságcikke semmiféle erőszakra utaló felhívást nem tartalmazott, abban semmilyen illegális szervezetet nem említ, és nem propagálja a kurdok elszakadását Törökországtól. Ceylan azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg az egyezmény cikkelyeinek megsértését, és igazságos elégtételben részesüljön. A török kormány álláspontja azt volt, hogy a bíróság utasítsa el a panaszt, mivel nem sértették meg az egyezményt. Közli: az Európa Tanács más tagállamainak büntető törvénykönyvében is található hasonló bűncselekmény, mint a törökben. Példaként említi Németországot. Hozzáteszi: az ilyen típusú eljárások az állam demokratikus jellegének biztosításához járulnak hozzá. Végül pedig azzal érvel, hogy nem a strasbourgi szervekre tartozik az említett rendelkezés alkalmazását igazolható „veszély” fennállásának megítélése.
Az ügyben az emberi jogi bíróság elmarasztalta és kártérítés megfizetésére kötelezte Törökországot. A bíróság megjegyezte: Ceylan szakszervezeti vezetői minőségében nyilatkozott, a török politikai élet aktív szereplőjeként, és a szóban forgó újságcikk, virulenciája ellenére, nem izgatott sem az erőszak alkalmazására, sem fegyveres ellenállásra, sem felkelésre.
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapvető eleme, az emberek fejlődésének és kiteljesedésének egyik elengedhetetlen feltétele. A véleménynyilvánítás szabadsága a „megütközést vagy nyugtalanságot keltőkre is kiterjed: így kívánja a pluralizmus, a tolerancia és a nyíltság szelleme, amelyek nélkül nincs demokratikus társadalom”. Az ítélet leszögezte: a török hatóságok az újságíró elítélésével megsértették az emberi jogok európai egyezményét. A bíróság szerint a „büntetőjogi lehetőséget visszafogottan kell alkalmazni, mindenekelőtt akkor, ha más út is van az igazságtalan vagy ellenséges kritikák vagy támadások megválaszolására”. Emlékeztetett arra, hogy az emberi jogok egyezménye egyáltalán nem engedi meg a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását a politikai beszédek vagy az általánosan érdeklődésre számot tartó kérdések körében.

Hegedűs-ügy: börtön után felmentés

Ifjabb Hegedűs Loránt egykori MIÉP-es parlamenti képviselő 2001 nyarán a párt XVI. kerületi szervezetének Ébresztő című lapjában a zsidóságra utalva többek között a „galíciai jöttmentek hada” fordulatot használta, és egy helyen úgy fogalmazott: „Rekeszd ki őket! Mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled!” Nem sokkal a cikk megjelenése után büntetőfeljelentést tettek a szerző ellen, majd 2002 decemberében Szebeni László, a Fővárosi Bíróság bírája közösség elleni izgatás és gyűlöletkeltés miatt ifjabb Hegedűs Lorántot első fokon egy év hat hónapi, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az Ébresztő felelős szerkesztőjére, Metes Györgyre 525 ezer forintos pénzbüntetést róttak ki. Az elmarasztaltak fellebbezést nyújtottak be a döntés ellen.
A Fővárosi Ítélőtábla 2003 novemberében hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és felmentette a vádlottakat. Az indoklás szerint a kifogásolt cikk csak magánvéleményt közölt, s így teljes mértékben belefért a szabad sajtó jogi kereteibe. A bíróság leszögezte: a vélemény- és szólásszabadság körébe beletartoznak olyan nézetek is, amelyek esetenként sértők, meghökkentők egyesek számára. Nem adott helyt a bíróság annak a felvetésnek sem, amely antiszemitizmust vélt felfedezni a cikkben, a bírák szerint ugyanis a magyar jogrendben ilyen jogi minősítés nincs. Az indoklás utalt továbbá arra az alkotmánybírósági határozatra, amely szerint „a szólásszabadság mint alkotmányos alapelv korlátozásával kapcsolatban a büntetőjog igénybevételére csak a legvégső esetben, a köznyugalom, a társadalmi rend és a béke megzavarásának reális veszélye esetén van lehetőség”. Az ítélet leszögezi: „Nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia nélkül, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentők vagy aggodalmat keltőek.”
A Fővárosi Ítélőtábla az Emberi Jogok Európai Bíróságának irányelvével kétségtelenül megegyező döntése után Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter közleményében tudatta: megdöbbenéssel vette tudomásul az ítéletet. Újhelyi István, a szocialisták médiapolitikusa pedig úgy értékelte az eljárást: a maga részéről büntetendőnek tartja Hegedűs kijelentését. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közleményben tudatta: mélységes felháborodással értesültek a bíróság felmentő ítéletéről. Leszögezték: ha jogi lehetőségeik itthon kimerültek, kénytelenek lesznek nemzetközi színtérre vinni az ügyet. A B’nai B’rith nemzetközi szervezet magyarországi egyesülete – mint az eljárás egyik kezdeményezője – is hangot adott megdöbbenésének. – A nyílt antiszemita megnyilvánulásoknak menlevelet biztosító sokadik döntés után immár nem világos, hogy a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása óhajt-e védelmet biztosítani állampolgárainak – vélekedett az egyesület. Ifj. Hegedűs Lóránt felmentése miatt fizetett hirdetésben tiltakoztak két országos napilapban baloldali és liberális politikusok, újságírók, közéleti szereplők és magánemberek. A több száz aláíró a hirdetés szövege szerint „megdöbbenéssel és felháborodással értesült” az ítélőtábla döntéséről, amely „azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek”.

Bencsik András: első fokon tíz hónapi fogház

A Magyar Demokrata című napilap 2001. november 15-i számában foglalkozott Mécs Imre SZDSZ-es politikus múltjával. Bertók László Attila Egy kihallgatás jegyzőkönyve címmel közölt cikket Mécs Imre 1956 utáni vallomásairól, amelynek lényege, hogy az SZDSZ-es politikus akkori vallomása alapján ítéltek halálra és végeztek ki négy forradalmárt. Bencsik András, az újság főszerkesztője vezércikkben foglalkozott az esettel. Mécs egy 1956-os megemlékezésen való kifütyülésére utalva közölte: „Mécs Imre csőcseléket emlegetett. Mécs Imrének ehhez nem volt erkölcsi alapja. A most először lapunkban közzétett tanúvallomása alapján ő csupán záptojásra formálhatna jogot.” A publicisztika végén pedig így írt: „A társaira valló Mécs még nem azt kapta a füttyel, amit megérdemel, csak annak töredékét.” Az újságcikk megjelenése után Mécs Imre magánvádas büntetőeljárást kezdeményezett az újságírók ellen. A cikk ügyében döntő Pesti Központi Kerületi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a közléssel Bencsik a rágalmazás minősített esetét követte el: nagy nyilvánosság előtt jelentős érdeksérelmet okozott, s ezért tíz hónapi letöltendő fogházbüntetést szabott ki. Bertók László Attila felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Cserni János bíró – aki egyben a Fővárosi Bíróság titkárságvezetője – úgy ítélte meg, Bencsiket elsősorban mint főszerkesztőt terheli felelősség. Ráadásul még publicistaként, a Bertók-féle cikkre alapozva is rátett egy lapáttal. Álláspontja szerint Bencsikék megszegték a sajtótörvény hiteles tájékoztatásra vonatkozó passzusát, amikor csupán egyetlen tanúvallomást közöltek – holott a teljes perirat hozzáférhető és kutatható –, s abból vontak le súlyosan sértő következtetéseket,

Mécset pedig meg sem kérdezték.

Az eset után a Tudósítók Határok Nélkül nevű tekintélyes nemzetközi újságíró-szervezet levelet intézett Bárándy Péter igazságügy-miniszterhez. Robert Menard, a szervezet titkára – az Európai Emberi Jogi Bíróság iránymutatásaival összhangban – hangsúlyozza, hogy a nemzetközi normák szerint újságírókat a sajtóban elkövetett vétségekért és bűnökért nem lehet fogházbüntetésre ítélni.
Bárándy Péter az MTV Nap-kelte című műsorában február 9-én riporteri kérdésre úgy fogalmazott: azt gondolja, sőt meggyőződése, hogy lehet újságírókat börtönbüntetésre ítélni.
Egyébként hazánk is aláírta az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményt, az emberi jogi bíróság irányelve pedig útmutatásul szolgál a magyar bírák számára is, attól eltérni nem ajánlatos. Így kétségtelenül megállapítható, hogy a Hegedűs-ügyben a Fővárosi Ítélőtábla európai szintű döntést hozott. Ellenkező esetben a strasbourgi bíróság egészen bizonyos, hogy elmarasztalta volna Magyarországot, mint ahogy teszi azt majd a Bencsik-ügyben is, mármint ha oda kerül.
Végezetül pedig a Legfelsőbb Bíróság honlapján, sőt több kiadványában is (http://www.lb.hu/embjog.html) számos olyan ítélet és dokumentum található, amelyből a magyar bírák tájékozódhatnak a strasbourgi bíróság ítéleteiről.